Tesóm korábban is hangoztatta a szélsőséges (elég incelszagú) nézeteit. Nem volt meglepő, tudtam, hogy másfelé húz, mint az én libsi ideológiáim, de eddig nem volt belőle igazán konfliktus, soha nem is említette, hogy benne feszültség lennea nézetkülönbségeink kapcsán. A választások előtti héten ultimátumot adott, hogy ha megint szóbakerül egy számára érzékeny téma, ő megszakítja velem a kapcsolatot. Kértem, hogy gondolja át, korábban soha nem adott annak hangot, hogy őt ez zavarná, de kötötte az ebet a karóhoz. A választások napján édesapámnak ecsetelte, hogy nem megy ugyan szavazni, de a Fideszre szavazna, ha menne. Mindezek után üdvözöltem a korábbi ultimátumát, nem fogom többet keresni.

Nagymamámnak többször elmondtuk, hogy külföldre költözünk, ha a Fidesz nyer, ő pedig jajjgatott, hogy mennyire rossz lenne, ha ez megtörténne. Mindezek után leszavazott a Fideszre. Ugyan nem szakítottam meg vele a kapcsolatot, de keserű mederben folyik a továbbiakban minden interakció. Máshogy tekintek rá, annak ellenére, hogy tudom, hogy idős, egész nap be van zárva, és nagyon könnyen manipulálható természetű. Sajnálom őt, igyekeztünk vele sokat beszélgetni, látszott, hogy egyszerűbb fogalmakat, mint például az infláció, nem értett meg, közben pedig rosszul is esik a helyzet. Folyamatosan hangoztatta, hogy ő mindent meg tud venni, amit meg akar, de ha nem viszünk neki kávét, akkor nem iszik, ha valami elromlik, akkor addig nem tudja megjavítani, ameddig nem adunk neki kölcsön, vagy fizetjük ki helyette (legyen ez akár "csak" egy húszezer forintos tétel). Igyekszem ezt megfejlődni, de nagyon nehéznek érzem.