A modern kor arról szólt hogy két világháború világégése után, a társadalom sérült és a kultúránk és berögződéseink alapjaiban megváltoztak/megsemmisültek a háború által lezajlott rohamos iparosodás és hatalmas veszteségek miatt. Konkrétan az történt hogy minden régi dolgot elengedtek és újra kezdték kialakítani a szokásokat világszerte, volt hogy régi dolgokat újra elővették, újragondolták, ami beilleszthető volt az új életbe azt megtartották, ami nem azt elhagyták és új dolog vette át a helyét. Kb ez van a temetéssel is. Régen háznál ravataloztak, a változó igények miatt mostmár ravatalozóban (aminek Magyarországon még mindig nem alakult ki rendes szokása amúgy, nagyrészt külföldi példákat utánzunk, de minden egyes temetéssel hozzáteszünk valamit ami magyar, és kialakul lassan a magyar ravatalozás is egyszer) ugyanez van a testtel való kapcsolattal, kevésbé fontos a materiális test, ezért sokszor előkerül ez a kérdés amit ti feszegettek szüleitekkel. Ez a kérdés azért érződik nehéznek mert egy átalakuló szokásrendszerben vagyunk, és a társadalmi nyomás még egy régebbi elvárást rak ránk. Szocialista időben Magyarország torz módon lépett a modern korba, és például a temetkezési szokasunk se lett újragondolva, elhagyva ami nem szolgálja a modern embert, és megtartva ami igen. Hisz tervezve volt minden, fent megmondták hogy kell, úgyhogy építettek ravatalozót és ott ravataloztak. Úgyhogy igazából bátran úgy viszonyulj a témához ahogy számodra jó, ami a lelkednek megnyugvást tud nyújtani. Max ha megbánod később akkor gyerekeidnek vagy ismerőseidnek átadod a tapasztalatod, és a szokáskör a te elmondásoddal alakul tovább. Hisz régen se kőbevésett dolgok voltak a szokásaink, azok úgy alakultak ahogy az emberek cselekedtek.

Magyarország egy torz, alakuló kultúrával és szokáskörrel él most együtt. Merd újragondolni magadban a társadalmi elvárásokat, és ne félj hallgatni a belső hangodra. Dédapáink is ezt csinálták, és ezt csinálnák most is ha még élnének.