Szorongok a munkakereséstől, Mit tegyek?
Posted by Kiusmius@reddit | askhungary | View on Reddit | 7 comments
Sziasztok!
Ahogy a címben is írtam, picit szorongok a munkakereséstől. 16 évesen voltam utoljára diákmunkán a mekibe, 2 hónapig nyáron, most 18 vagyok. Akkoriban mivel tapasztalatlan voltam (igazából most is az vagyok😃) hagytam azt, hogy állandóan a 40 éves délelőtti műszakban dolgozó gyerekes anyukák (hozzátenném, nem lenéző szándékkal írtam ezt!), kritizáljanak mindenért amit csináltam kezdőként, mert rendes betanítást nem kaptam. Ráadásul az egyik műszakvezető egyszer leordított a szünetemben, mert hogy mehettem ki szünetre, amikor ők meg úsznak a rendelésben (pedig akkor mentem ki, amikor senki nem volt bent). Én nagyon érzékeny vagyok ezekre, nem szeretem amikor valaki bármilyen módon felemeli rám a hangját ezért mai napig ha arra a pillanatra gondolok a sírás kerülget. Emiatt a rossz tapasztalatok miatt borzasztóan félek, hogy megint egy hasonló helyzetbe fogok kerülni, ahol túlságosan is éreztetik, hogy felsőbbrendűek nálam és én nem fogok merni tenni ellene. Tudom, hogy a sarkamra kéne álljak az ilyen helyzetekben, és amikor elképzelem megy is, de biztos vagyok benne hogy a pillanatban nem tenném meg.
Most egyetem mellé keresnék hosszútávú diákmunkát, amit júniustól tudnék elkezdeni (tudom még nem is biztos hogy felvettek), de nagyon szorongok miatta, hogy megint egy olyan munkahelyem lesz ahol állandóan hasgörccsel megyek be.
Előre is köszönöm a válaszaitokat!
(Sajnálom ha valami hiba van a szövegben, sietve írtam meg)
Unhappy-Ad6336@reddit
Nem megy érted rendôr ha kiblokkolsz és hazamész. Persze az aznapi béred ugrik, de mikor másnap felveszed a munkát jobban fognak tisztelni, és inkább az abuzív felettesed kap lebaszást mintsem te (vagy legrosszabb esetben ô is).
turorudika@reddit
ne keress
bleedresistance@reddit
Megeloztel
Temporary-Cap9864@reddit
Én ezt pszichológussal kúráltam ki. Szituációs gyakok voltak ( nulladik lépés, hogy pl szépen beszéljek magamhoz: szerethető vagyok, én is érek annyit, mint a másik, okos vagyok, ügyes vagyok - mert rájöttünk, hogy sok magammal kapcsolatos, fals negatív tudatalatti meggyőződésem van, ami kiskoromból jön) aztán következő lépés, hogy a pszichológus mondott valamit, amit a kollegám mondana pl: " nemigaz már megint mi bajod van, mit feszengsz itt, talán menstruálsz, hogy ilyen hisztis vagy??' erre én reagáltam, hogy: Én teljesen rendben vagyok, köszönöm, de nekem inkább te tűnsz feszültnek, tán te menstruálsz? Muszáj konfliktushelyzetet gyakorolni és ott megvédeni magam, mert másképp mindig elnyomnak az ilyen nagyszájú de sokszor alacsony EQ-val létező emberek. Bár bőven van még időd ezeket gyakorolni, érdemes mihamarabb elkezdeni. ( nekem először gyűlt a könny a szememben, mikor visszaszóltam, de visszaszóltam! :D )
ixxorn@reddit
A munkakeresés nehéz. Szerencsére az emberek képesek nehéz dolgokat elvégezni.
favago02@reddit
Én is hasonló mimóza lelkű voltam. Én egy ruhaboltban kezdtem el dolgozni, az elején nehéz volt de hamar hozzáedződtem, kb. 2 hónap volt mire hazai pályán kezdtem magam érezni, onnantól már sokkal könnyebb volt.
Perfect-Classroom637@reddit
múlik a megélhetésed ezen a munkán? 18 évesen optimális esetben még támogat a családod.
valószínűleg nem ez lesz az életed egyetlen és utolsó munkahelye, fogd fel egy apró lépésként a hosszú úton.
ha meg ordítanak veled, akkor tiplizz mindenképp. ember vagy, nem egy szardarab.