A szórend meg a ragozás logikája nagyon hasonlít a magyarhoz. A kiejtés is sokkal könnyebb mindegyiknél az angolhoz képest. Eleve a hangzók listája nagyon közel van ahhoz, amiket a magyarban használunk, a hanglejtés meg aztán főleg.

Felüdülés volt koreaiul elkezdeni tanulni. Ha nem akarnánk, hogy gyerekként csomóan megutálják az idegen nyelvek elsajátítását (mert kb. 5-6 év, mire eljut egy olyan szintre, hogy angolul vagy németül összerakjon egy izgalmasabb mondatot), akkor valami ilyen agglutinálóbb nyelvvel kéne kezdeni.

Bármelyikkel a fenti threadből, vagy észttel is akár.

Önmagukban rohadtul semmi hasznuk nincs ezeknek az idegen nyelveknek Magyarországon, viszont arra tökéletesek, hogy hamar sikerélményed legyen nyelvtanulás közben magyar anyanyelvűként. Simán eljutsz fél max. egy év alatt olyan komplexitású mondatokhoz koreaiul, még ha rosszul is tanítják, mint mondjuk angolul 5 év alatt.

Ezt olyan emberként írom, aki szeretett angolul tanulni, meg jól is ment minden szempontból (külföldi barátokkal beszélgettem sokat tiniként már, nyelvvizsga is megvolt nagyon korán, stb). Csak tudom, hogy volt csomó osztálytársam, akinek nem állt rá az agya az indo-európai mondatszerkezetekre, és ők megutálták a nyelvtanulást mint olyat. Nekik sokkal jobb lett volna valami ilyen uráli vagy altaji vagy japán vagy koreai nyelvet tanulni első idegen nyelvnek, hogy legyen pár hónap után már valami sikerélményük. Aztán később, mikor már rájöttek, hogy könnyen is lehet idegen nyelvet tanulni, utána váltani valami nagyon más nyelvre, mint az angol.

Tudom, hogy teljesen irreális amit írok, hiszen ki a fene akarja Magyarországon, hogy a gyereke olyan nyelvet tanuljon, amit aztán soha az életben nem fog használni...