Paranormal Activity volt az életem úgy 17 évig kb. A családi házban amit még déd szüleim épitettek nőttem fel. 3 de volt hogy egyszerre 4 generáció is lakott itt egyszerre. Az anyai ág sosem költözött el, itt lakott dédi,itt lakik mamám és anyuval együtt én is. 2 család tagom is a házban hunyt el, köztük papám és dédim akinek a szobáját úgy 6 évesen megörököltem.

Nem tudom már hány éves lehettem mikor elkezdőtt úgy az egész, de hosszú évekig nyomasztó volt abban a szobában élni ami azt hiszem kicsit rá ment akkoriban a mentális egészségemre is. Persze sosem hittek nekem úgy igazán, talán csak anyu, mert Ő is kicsit hisz ezekben.

Amit első dolog amire emlékszem, hogy valaki egy egész éjszakán át próbálta kinyitni a harmónika ajtómnak azt az oldalát ami a tokban van benne (tehát nem a kilincses részét) utánna sokáig nyitott ajtóval aludtam. Rengetegszer hallottam, ahogy az éjszaka közepén valaki sétál lassan a folyosón és recseg alatta a parketta, hallani lehetett, ahogyan csak a folyosó közepéig közlekedik, illetve az is amikor a szobáig ami a folyosó elején volt szembe a bejárati ajtóval, ilyenkor a léptek a folyosó végéről indultak. Senki nem kelt fel, nem nyitotta ki előtte a szobája ajtaját illetve senkinek sem volt érdeke eljönni felém vagy kimenni a bejárati ajtón. Rengetegszer láttam a harmonika ajtó pici ablakin (amik ilyen dísz műanyag elemek voltak illetve úgy néztek ki mint a fóliázott ablakok, tehát rendesen nem lehetett ki és benézni csak a fényt engedték be) hogy valaki elmegy az ajtó előtt hangtalanul aztán nem jön vissza felé illetve a bejárati ajtó sem nyílt ki. Rengeteg dolog volt hogy random kopogott a szobában mintha valaki megütögetné, gondolok itt vázákra, porcelán dolgokra, ugyan ezek a tárgyak másik szobában ezt már nem produkálják. Voltak éjszakák amikor egyáltalán nem lehetett aludni a szobában, azt nem tudom azota sem megmagyarázni miert nem egyszerűen akármennyire fáradt volt az ember maximum fél órákra jött rá az álom ( ezt párom is tapasztalta még az előtt, hogy ezekről beszéltem volna neki) de voltak éjszakák és nappalok mikor egyszerűen érezte az ember, hogy nincs egyedül még ha úgy is volt. A szoba alatt pince van, így enyhén zengnek a léptek amikor bejön valaki a szobába. Egyszer fülhallgatóval a fülemben álltam háttal az ajtónak, mikor azt éreztem, hogy valaki beszalad hozzám hatalmas léptekkel, hatalmas rémülettel,kaptam ki a fülemből a cuccost és csak néztem az ajtó felé ahol senki sem volt és mindenki más is a saját szobájában tartózkodott. Volt mikor apró könnyű dolgok eldőltek maguktól pl kinder figura ami egyébként stabilan állt a komódon. Ezek a dolgok évekig mentek.

A ház többi részén is voltak hasonló esetek. Egyszer a konyhai polcrendszer tetejéről esett le egy kb 50cm mikulás csoki, ami be volt tolva falig előtte pedig dísz bögrék voltak. A csoki nem rántott magával egyet sem. Megoldva sem volt, kő kemény volt egyszerűen csak darabokra esett mikor földet ért. Többször libbent meg függöny miközben nem volt huzat. Többször lehetett látni, hogy a szoba növénynek csak egy levele "bólogat" mintha valaki hozzá nyúlt volna.

Aztán elkezdtük felújítani a házat mikor örököltem, először a bejárati ajtónál lévő teraszt szüntettük meg így lejjebb került a bejárati ajtó a lépcső aljára. Mivel ott így egészen sötét lett este, mert nem világította már meg a lépcsőt a közvilágítás fel került egy mozgás érzékelős lámpa, ami rendszeresen villant fel esténként teljesen random. Volt, hogy pár napig semmi, majd egy éjszaka alatt többször is. Ez a lámpa egyébként pl a macskát sosem érzékelte csak ha valami nagyobb állt meg pl a lépcső tetején. Ugyan ebben a felújítós időszakban történt, hogy egy matrac a már régi terasznak a falának volt támasztva és tisztán hallottam, ahogyan valami hozzá nyúl a matracon lévő fóliához ( ekkor már legalább 1 perce égett az a bizonyos lámpa) ezt követően én magam szedtem le onnan a lámpát és mondtam, hogy inkább ébredjek fel arra, ahogyan a rendes villanyt felkapcsolják, ha tényleg szükség van rá.

A parketta recsegés is lassan megszünt, amikor mindenhova járólap került le🙏🏻

Gyermekként nem tudtam ezekkel a dolgokkal mint kezdeni csak az elmúlt 4 évben adtam ennek jobban hangott, hogy teljesen be fogok így golyózni ennyi év után. Anyu volt az egyetlen aki hitt nekem és ugyan úgy betudott rajta enyhén parázni, főleg mert Ő ott állt pl a csoki mikulás mellett. De mamám mindig is ellene volt így ellenem is ezért nem is tudtam volna másik szobába átköltözni kicsinek.

Aztán megtörtént az ami feltette a pontot arra a bizonyos i-re. Párommal a jégkorszakot néztük, amikor egy "hangosan suttogó" hang megszólalt a szobán belül hogy "szeress". Szerintem egy egész perc is eltelt mire mindketten felfogtuk mi történt és egymást kérdeztük hogy te is hallottad?! 5x tekertem vissza a filmet, hogy nem e abban volt valahol a baki. Csak ültünk az ágyon és meredtünk magunk elé, mert még ennyi év apró sok szarsága után is, először volt hangja ennek az egész jelenségnek. Akkor közöltem mamával aki egyébként is egyedül volt a nagyobb szobában, hogy már nem igazán férünk el a "fél" szobában ketten így illő lenne cserélni.

Az én részemről ezek az apró dolgok, amik évekig ott voltak megszüntek itt. A mai napig nyomasztó abba a szobába bemenni bármiért is. Egyszerűen van egy rossz atmoszférája a helynek. Nem tudom, hogy vannak e még ott jelenségek mivel mama egyébként sem hisz benne, így nyilván nem tudom Őt megkérdezni.

P.s. fu basszus de jó ezt igy ennyi év után kiirni magamból😅 még ha ebből egy egy dolog nem is tűnik nagy cuccnak, ha évekig el ebben az ember miközben az egész szoba légköre fura és szar nagyon oda tud verni.