Ideiglenesen rosszabb lett. Nyugtalanabbul, felületesebben alszom.

A fele családom aggódik, pánikol és rajtam is vezetnek valamennyit le. (Benyelték a propagandát)

Egyik régi haverom folyamatosan olyan tartalmakat küldözgez és írogat, hogy háború lesz, bábkormány, mennyire rossz döntés stb. Semmilyen érv, megnyugtatás nem hat rá, keresi mivel igazolja a legrosszabb forgatókönyveket, mint a háború stb. (Vannak mentális kezelt betegségei, nem rossz ember, de félelmetes látni, ahogy benyalta ezeket a tartalmakat és nagyon nyomasztó is, hogy várja a katasztrófát.)

Egy másik szintén valami európai x bejegyzést küldött, hogy elvennék a szavazati jogunkat vagy mi.

Kitöröltem néhány ismerőst a közösségikről, akik golyófogónak nevezték a Tiszára szavazókat stb. Az egyik rám írt és onnan is áradt ez a finom mosléklé...

Megijeszt, hogy a környezetem ilyen mentális állapotban van és nem tudom, hogyan tudnék segíteni nekik, hogy ne rettegjenek, pánikoljanak, miközben saját magam is igyekszem helyrerakni és elfogadni a más látásmódot is.

A választások előtt is azt mondtam nekik, hogy nekem a szemükbe kell tudnom nézni utána is, és az idő majd eldönti melyikünk döntése a helyes, mert már hiába küldtem, mutattam, mondtam nekik érveket, hiteles forrásokat. Mindenre volt kifogás, és ijesztő mértékben harsogták a propagandát. Ez a rombolás nagyon nyomasztó. Olyan, mintha egy háborúban lettünk volna, minimum háborús nyomásban, ami megtörte az arra érzékenyebbek lelkét. Sosem bocsátom meg, hogy háborút vívtak a saját népük ellen a pénzért, hatalomért. Dühös vagyok.

Egy részem viszont megnyugodott, hogy lesz, ami lesz, majd alkalmazkodom. Van kedvem újabb tanulmányokat tervezni, szabadabbnak érzem magam. Ha lekerülnek a plakátok újra szeretnék a szabadban mozogni. Eddig sétálni se volt kedvem tőlük, inkább hazamentem.