A legelső barátomtól igen. 4 évig, 16-20 éves korunk között voltunk együtt, éretlenek voltunk és eléggé terhelt háttérből jöttünk mindketten, de ő extrán nehéz dolgokat cipelt. Sokszor megcsalt, becsapott, anyagilag is megkárosította anyukámat, necces szitukba keveredett, amikből sokszor anyu rángatta ki (az ő apukája meghalt, az anyukája alkoholbeteg volt, így kb mi voltunk a családja). Nagyon gáz dolgai voltak tényleg.. Egy nagyobb balhé után anya közbelépett és megmondta neki, hogy többé nem teheti be a lábát a házunkba és azonnal szedje össze minden cuccát, menjen el.

20 éves volt, kiment Németországba, mert nem volt más választása. 10 évvel később felhívott a semmiből és bocsánatot kért mindenért. Azt mondta, hogyha akkor anya nem bassza le irgalmatlanul, akkor nem tisztult volna ki a feje, nem indul el külföldre és nem jön le a cuccról sem. Minden hibájáért vállalta a felelősséget és megköszönte, hogy “megmentettük az életét”. Most többdiplomás ember, mérnök kint Németországban, gyereke és felesége van. Teljesen összeszedte magát.

A legkedvesebb része ennek az volt, hogy anyukámat is felhívta, elmondta ugyanezeket neki is, és küldött egy csokor virágot ezek mellett köszönete jeléül.

Azóta nem beszéltünk, nem is fogunk, de nagyon gyógyító volt az egész számomra és anyukám számára is. 😊