Huhú... Azt hittem anyámék nem tudnak tisztán élni (mikor nagyobb lettem elkezdtem takarítani izomból, mert már nem bírtam), aztán egy nap a gondnok nem volt bent és mi vittük a szociális étkeztetéses kaját az embereknek és volt egy ember, akiről tudtuk, hogy nem túl szép környezetben él, nem túl igényes ember, a neje se volt az. Na én vittem az övét, nem volt otthon, ilyenkor az a megbeszélt protokoll volt, hogy akkor be kell vinni a házba az ételt és letenni az asztalra. Ajtó nem volt, csak egy pokróc annak a helyén így könnyen be tudtam jutni, de az ami ott fogadott... Ha láttál már mocskot.. a szőnyeg olyan volt, mintha most mosták volna át sáros vízzel, amiben volt anyag bőven... Kb mint amikor egy elhagyott ingatlant belaknak a drogosok meg egyéb emberi alakok. Mindenhonnan rohadt a mocsok, de tényleg... Ekkor értettem meg csak igazán, hogy nagyanyám miért dobta ki az összes kaját, amit ők (mikor még élt a felesége) átvittek neki. Az ember egyébként szakács eredetileg, szóval még érthetetlenebb, hogy hogy bír ilyen koszban megmaradni.