Anyám rendszeresen csinálja közösségben, hogy odahajol és annyit mond -mindenki számára hallhatóan - hogy majd mondok valamit. Na ilyenkor kell azonnal elhúzni vele, mert amint befejezi ezt a mondatot, még hangosabban mond valamit valamelyik körülöttünk lévő emberről! Hogy nézd milyen nagy a segge, hát nem látja? / Milyen előnytelen az a frizura azon az emberen / milyen büdös a parfümje / annak az embernek fél szeme van vagy nincs keze, stb. És így úgy kell lepisszegnem, hogy basszus, tartsa meg a véleményét, majd otthon elmondja.

De ha apámmal együtt vannak még rosszabb. Mert akkor bámulnak (anyámnak különösen para tekintete van ilyenkor, de tényleg, a sorozatgyilkosok profilfotóján szokott olyan tekintet lenni, amit anyám produkál). Pl hétvégén egy étteremben voltunk és a szomszéd asztalnál egy 90 és a halál közti öreg pár volt. Majd kiesett apám és anyám szeme, úgy kellett rájuk szólnom ne nézzék. Az öreg pár is tök kényelmetlennek érezte ezt, szabályosan azt hihették anyámék kinézik/azt nézik hogy esznek. Úgy kellett már szinte anyámékra 2 percenként szólni!