2 év. Nehezítő körülmény, hogy ő német volt. Amúgy nagyon szép és harmonikus volt a kapcsolatunk, igazából soha nem vesztünk össze, ami elég meglepő volt számomra, mert tudok hisztis lenni. Stimmelt a jövőkép, tudtam, hogy sosem bántana sem fizikailag, sem érzelmileg, és jó apa lenne a gyerekeimnek. Annyi volt a bibi, hogy nekem ekkor még hátra volt 3 év egyetem - 1 év az alapból, és 2 a mester - és emiatt nem tudtam külföldre menni, mert nem fogadták volna el a diplomámat. Megbeszéltük, hogy erre az időre ő jön ide, hogy kipróbáljuk az együtt élést - plusz ő tudott remote dolgozni német cégnél, mert gazdaságinformatikus volt, és covid alatt nagyon rámentek a full remote munkavégzésre. Viszont nem volt benne semmi hajlandóság. Sem a munkakeresésre, sem a költözésre. Nem láttam, hogy haladunk előre a kapcsolatunkban, a távkapcsolatot nehezen bírtam, mert kevés volt a fizikai együttlét, és nem láttam rajta, hogy a mamahotelt szívesen elhagyná. Így végül véget vetettem neki, de a mai napig szépen gondolok rá vissza, és állítom, hogy a "best-ex" díjam nyertese.