Kölkök voltunk még és fősuli mellett kiviteleztünk a barátommal. Az utolsó munkanap utolsó utalásából (240e) mentünk volna le, jó magyar módjára nem fizettek ki és ez volt a zálog a másnapra tervezett Balatonra. A megrendelő több vállalkozás tulajdonosa volt, ettől függetlenül egy rozzant 30 éves Civic-kel rótta az utakat, aminek a létezése már önmagában csoda volt. Könyörgések és imák után megszúrtam a 4 gumiját, majd másnap reggel találkoztunk a megrendelővel, aki feszülten mesélte a történteket, majd megkérdezte; hogy most gumit cseréljen vagy kocsit (40 volt a gumi és 40 a kocsi)? Örültem, hogy ilyen dilemma elég sikerült állítani, mert még aznap lementünk 20 ezerből 5 napra Balatonra. Napi adagunk délelőtt egy presszóra rúgott, míg délután egy pofa sörrel vehettünk részt a nyaralásban, nem számítva a zacskós, bevásárlós sört.
Az idő szar volt, a lóvét később se kaptunk meg. Nem bántam meg, mert Roland baba azóta is egy kis buzerant.
Volt ennél undorítóbb is, de ezekre az esetekre szokták azt mondani, hogy visszajött az utcámba.