Ez a hozzászólás jól bizonyítja, hogy az iskolai közösség alapvetően egy szociális oroszrulett. Random mód összezárnak évekre másokkal és sajnos semmi nem garantálja azt, hogy jóban leszel velük.

Nekem is egy kicsit hasonló az élményem mint neked. Alapvetően jóban voltam az osztálytársaimmal, de nem volt olyan mély kapcsolatom velük. Erről alapvetően az tehet, hogy az iskola miatt általában eléggé rezignált és melankolikus voltam, ami miatt nekem nem nagyon tudtam azonosulni a generációm kultúrájával, időtöltéseivel. Semmi lendületet nem éreztem magamban ahhoz, hogy bulikra, ivászatokra, koncertekre, fesztiválokra meg úgy általánosságba véve bárhová is eljárkáljak. Általában csak társasági nyomásra, a kívülállóság-érzetem tompításaként vettem részt ezeken, miközben magamban legbelül eléggé elidegenültem a kormbeliek jelentős többségétől.

Ez elkerülhetetlenül olyan minőségű kapcsolatokhoz vezetett, amelyeket alapvetően csak az tartott össze, hogy évekig egy helyen voltunk összezárva.

Alapvetően nálam is az történt, ami nálad. Leérettségiztünk és onnantól kezdve semmi. Van egy srác, akivel tartottam a kapcsolatot és gyakran összejártunk csak ő aztán sajnos külföldre költözött és vele is már sajnos csak a kapcsolattartás megy.