Végigolvasva a kommentek nagy részét, én is reagálnék.

A pénz adást/elvárást mélyen elítélem, de szerintem egy pici csoki tojás és egy pohár kóla, vagy kis házi süti nem túl nagy áldozat egy jelképes népszokásért. Szerintem nem az üzleti oldalát kell ennek nézni, ahogy itt páran erre reflektáltak.

Sajnos mértéket nem ismerő, vagy durvább (szódás szifonnal, vödörrel vonuló) emberek/gyerekek meg mindenütt vannak, de azokat meg nyilván ismeri mindenki, és vissza lehet utasítani.

Nagyon keresem ezen szokásban a nők tárgyiasítását, de nem találom. Ez régi gesztus, aminek lehet örülni, nem örülni, de hogy erre is ráhúzzuk a nők megalázása kártyát, az úgy gondolom téves út. Főleg manapság, amikor bárki megteheti, hogy nem enged be senkit, visszautasítja vagy elmegy kirándulni.

Az, hogy régen falu helyen bevett szokás volt vödör vízzel locsolni, már más kérdés, és nyilván teljesen más mérce is, mert akkor csak ennyi volt a választék, vagy semmi. Ez egy régi rituálé megmaradt része volt, úgy tudom a lányok büszkék voltak, hogy kihez ment több fiú, szóval akkoriban sem úgy élték ezt meg, hogy ők áldozatok. Mai szemmel barbár dolog, ahogy sok más is.

Én magam se kedveltem soha intro kisgyerekként, hogy oda kellett állnom az idősebb rokonok elé, és izgulással tele alig emlékeztem a ráadásul hosszú, édesapám által tanított 20-30 éves nyelvezetű verse, még fújni is csak noszogatásra fújtam, de volt 1-2 kellemes pillanata is. Mindezt úgy, hogy sose voltam édes szájú, és kb. nem kértem semmit, csak untam magam, amíg apám mindenre kitérve beszélgettek a rokonokkal. Éppen ezért is szökőévente egyszer mentem, a család unszolására. Nekem is negatív tapasztalat volt akkor, és nem szerettem ezt a napot, de utólag vissza gondolva jó, hogy volt benne részem, még ha nem is sok. A gyerekeimnek már nem lesz, hacsak ők maguk nem akarnak menni, de elnézve őket erre kevés esélyt látok.