Első nap elkezdtem kavarni egy évfolyamtársammal, mint első sikeres csajozás evar, de pár nap után pánikba estem, hogy mint kissless virgin miért a 0. napon, a 0. csajjal kezdtem ki azok után, hogy megérkeztem a szegedi puncitengerbe Borsodból, ezért “szakitottunk”, utána egy évig senkivel nem jöttem össze, annyira autista vagyok. (Tényleg, csak a pia és a szabadságélmény lendületett adott.) Nem feküdt le velem és én sem trófeának szántam hanem gondoltam majd járunk, innen jött a para. A csaj később nem nagyon állt szóba velem, nyilván azt hitte fuckboy voltam csak dobtam mert nem tudtam első nap megdönteni.

Az is belezavart a dologba, hogy szerettem spanglizni és nyilván megtaláltam hozzá egy csapat alfa srácot akiknél volt, és szívesen adtak is szóval emiatt kimaradtam sok egyéb programból meg a kommunikáció is nehezebb lett a bebaszott emberekkel. Nem beszélve a csajokról.

A “barinővel” való napi smárolás meg tapizás mellett igyekeztem haverkodni a “csapatommal”, emeletenként voltunk csapatba szervezve a koliban (városi “tábor” volt), akikkel közösen kellett feladatokat megoldani meg mindenfélébe nevezni és utolsó este elég jól össze is jött a banda.

Utána eltűntek az életemből. Szeptemberben volt egy találkozó, de nem éreztem a kémiát, eleve egy újdonsült smoker haverommal mentem. Még egyszer láttam a srácokat az életben, végzős voltam és véletlenül kötöttünk ki éjszaka az egyik diákkocsmában, ahova amúgy nem jártam, akkor derült ki hogy a kemény mag végig összejárt.

Azt sem vettem észre, hogy bejöttem az egyik főgólya csajnak aki adott is jeleket de nem nyomult rám, nyilván tőlem várt volna valamit.

A tábor utolsó napjára mentálisan és fizikailag annyira kimerültem, hogy azt paráztam, összecseréltem a szemüvegem valakivel, mert egyszerűen képtelen voltam egyenesen nézni.

Ma már tudom, hogy AuDHDs vagyok, a politoxikománia segített, hogy társasági életet éljek de eléggé elbaszott módon, és már attól összeomlottam kicsit, hogy ennyi ember között kellett lennem.