Hajaj, storytime:

Keresztanyámék háza nagyapámékéval közös telken épült, később családi dráma miatt felosztották, majd eladták. Hát a vevő és a felesége részeges vállalkozók voltak, akiket a piálás és a pénz hajtott, úgyhogy mivel hallotta, hogy valaha közös telek volt, utánanézett, hogy valóban úgy van-e felosztva az a telek, ahogy a hivatalban az papíron van.

Kiderült, hogy cirka két méterrel "több járna" az új tulajnak a hátsó kertből, át is ment az igényével nagyapámhoz, hogy a kerítést lehet beljebb tenni. Nagyapám persze közli, hogy az necces, tekintve, hogy hátul egy baszottnagy traktorhangár van felépítve, azt nem fogjuk lebontani, de ne érezze magát átverve, felajánlotta neki, hogy ha lepapírozzák a jelenlegi állapotot, készpénzben kompenzálja. Nem, neki KELL a terület, úgyhogy találkoznak a bíróságon.

Persze emellett megvolt a jó szomszédi viszony, trágár káromkodás, ordibálás, fenyegetés nagyapám felé, hogy ki fogják semmizni, nekik végtelen sok pénzük van rá, et cetera.

Na, egy szép napon a szokásos teraszon eltöltött sörözés alkalmával ez a kedves házaspár annyira összeveszett valamin, hogy az asszony hozzávágott egy sörösüveget a férjéhez, ami átvágta a torkát, a szomszédok meg csak azt hallják, hogy ordítozik vele, hogy "VEGYÉL LEVEGŐT BAZMEG! VEGYÉL LEVEGŐT BAZMEG!" Férj ott helyben fulladt bele a saját vérébe, feleséget börtönre ítélték.

Nagyapám ezt meghallva csak megjegyezte, hogy "No, végül csak megkapta a két méterét..." 💀

(A sztorinak az lett a vége, hogy a gyerekei örökölték a házat, akik semmit sem akartak vele, nagyapám megegyezett velük, hogy kifizeti a telek ráeső részét, lepapírozzák, oszt mindenki menjen a dolgára. Végül eladták a házat, úgyhogy nagyszüleim utolsó éveiket egy nagyon kedves és szerethető család szomszédságában tölthették...)