Akkoriban még anyáméknál éltem vidéken, és szüleim elkezdtek bolti helyett házi tejet vásárolni, termelőtől.
A házitejet, mivel nincs pasztorizálva, fogyasztás előtt fel kell forralni.

Én reggel szerettem volna müzlit reggelizni, de a hűtőben csak felforralatlan tejet találtam, hát nekiálltam, lábos elő, tej bele, tűzre fel.
Egy kevét mellélöttyent, mert béna fasz voltam, és a konyharuhával épp töröltem fel a konyhapultot, amikor csengetett a postás - épp vártam egy rendelésemet (ekkoriban még új és izgalmas dolog volt a webshopos rendelés), szóval Pavlov kutyája lófasz nem volt ahhoz a reakcióidőhöz képest, amivel hanyagul félredobtam a rongyot, és sprinteltem a bejárati ajtóhoz.

Kezemben a hőn áhított dobozzal furcsa szagra lettem figyelmes, és mintha a látásom is homályosabb lett volna - hát a lónak a faszát, azért nem láttam mert füst lepte el a lakást a konyha irányából!
A konyharuhát ugyanis sikerült úgy ledobnom, hogy a sarka *pont* beleért a lángba, és az alatt a másfél perc alatt szépen felgyulladt!

A rongyot gyorsan kivágtam a teraszra, ami ablak a lakásban volt kinyitottam, a müzlimet megettem, és szerencsére anyámék érkeztére már nem volt füstszag a lakásban.