Nem az ifjonti hév, hanem az, hogy szinte egyedül kellett menekülnie. A csatát nem ő vezette, hanem Tomori és a jóval kisebb összecsapásokon szocializált alvezérei. Ráadásul több forrás is állítja, azért vállaltak csatát az erősítések beérkezése előtt, mert ezek kijelentették, hogy meg lehet verni a törököt, illetve a visszavonulás esetén a baranyai és tolnai - akkor igen gazdag vidék - elpusztulna. Lajos uralkodása meglepően sikeres volt eddig a pontig, nem a végvárak elvesztése miatt, az tragédia volt, de amíg 1521-ben nem tudta felmenteni Nándorfehérvárt, mert alig 5000 embere volt, ehhez képest 1526-ban Szapolyai, Brandenburgi György, a cseh segédcsapatok és Frangepán Kristóf nélkül (ezek a seregek ekkor kb. 3-12 nap között lehettek a főseregtől, Frangepán a legtávolabb) 26-27 ezer ember volt vele Mohácsnál. Az én álláspontom szerint vissza kellett volna vonulni, bevárni a segédcsapatok legalább egy részét, akkor lehetett volna némi esély - ráadásul egy esetleges török vereség esetén azok nagyrészt elpusztultak volna egy ilyen hosszú visszavonulás során. Sok esély nem volt, ez tény, de lehetett volna javítani az oddsokon. És persze vigyázni Lajosra. De 28-án este mindenki a csatára szavazott a haditanácson.