Hogyan néztek ki az egyetemi éveitek?
Posted by Simple_Constant_7755@reddit | askhungary | View on Reddit | 135 comments
Tanultatok, csajoztatok, buliztatok? Visszamennétek oda ha lehetne?
Posted by Simple_Constant_7755@reddit | askhungary | View on Reddit | 135 comments
Tanultatok, csajoztatok, buliztatok? Visszamennétek oda ha lehetne?
StatisticianFront198@reddit
Full be voltam feszülve, ha nem tanultam, akkor is azon pörögtem, hogy tanulni kell, meg beadandót írni. Nekem a meló egy pihenésnek tűnt utána, mert otthon legalább nem kellett foglalkozni vele.
A csajozás összejött gimiben, szerencsére azóta nem is volt rá szükség.
fpeterHUN@reddit
Coptunk. Mérnöki karon legalábbis.
Ha újrakezdhetném bölcsész karra mentem volna és nem kellett volna szűzen végeznem. 🤭
etesneak@reddit
Katasztrofa voltam, kb reggel 6kor fekudtem, delutan 2-3 korul keltem. Bementem heti 3-4 alkalommal, megbuktam kb mindenbol. Egyszeruen szartam az egeszre amikor rajottem h total atbaszas volt a "mad egyetemen azt tanulod amikor rajottem erdekel" szoveg, meg a kredit rendszer is amirol azt hittem majd jol osszerakhatom az engem erdeklo tagyakat, mikozben hat kurvara nem. Aztan kaptam egy melot mellette ahol tenyleg azt csinalhattam ami erdekelt, onnan meg mar meg kevesebb motivaciom volt azert bemenni egyetemre h aztan elhelyezkedhessek abba a szakmaban amit mar amigy is csinalok. Ki is buktam marha hamar.
oohCrabItsNotItChief@reddit
Egyetem mellett elmentem OKJ-ra és szörnyen elkeserített, hogy OKJ-n PONTOSAN azt tanultuk, ami a piacra kellett, tömören és hatékonyan.
Environmental_Bass42@reddit
Az egyetem sosem arra volt, hogy tömören és hatékonyan azt tanuld, ami a piacra kell. Sokakat ez nyilván frusztrál, de nekik eleve szakképzésre kell menni. Nagy kár, hogy a többségük szar.
Important-Job4127@reddit
A probléma ott kezdődik, hogy egy (vagy több?) generációba azt verték bele, hogy menj egyetemre, és majd jó szakmád lesz. De végülis miért ne lenne, pl. egy mérnöki szak mi mással tudná a létjogát védeni, minthogy szakmát ad?
laszlonator@reddit
Az egyetem (alapképzésben) arról szól, hogy meg tudod szervezni a tanulmányaidat, tudományos szemléletmódot alakítasz ki és kapcsolatokat építesz
Equivalent_Number424@reddit
De hát a munkádhoz nincs szükség tudományos szemléletre. Ami a kapcsolatépítést illeti, az ilyesmitől mindig is undorodtam, mindig álláshirdetésre jelentkeztem. Nem is értem, hogy egy introvertált jellegű szakmában ez hogyan működne. Egy autista IT-s nem fog csak úgy sörözni valakivel. Vagy ha fog is, na richtig nem a megfelelő embert fogja hozzá megtalálni.
belpesti_ertelmisegi@reddit
Ezt a "kapcsolatépítés" dumát annyiszor hallom és még ha amúgy validnak is tartom jelentős újraértelmezést igényel.
Az, hogy "az egyetem a kapcsolatok miatt jó" régen igaz volt, ma már sokkal kevésbé. Amíg az egyetem elitképzés volt, addig az ott szerzett kapcsolatok tényleg elitkapcsolatok voltak. Ma viszont tömegképzés: a korosztály nagy része megfordul benne, így ezek inkább horizontális, "haveri" kapcsolatok, nem valódi előnyöket adó hálók.
A valódi kapcsolati tőke ma inkább szűk, szelektív közegekben jön létre (pl. elit programok, speciális szakmai körök), nem az átlag egyetemen. Szóval kapcsolatokat persze lehet szerezni, de az, hogy ezért éri meg az egyetem, már inkább egy elavult gondolat.
laszlonator@reddit
Nekem akkor lehet szerencsém van, a mostani munkám egyetemi ismertségből van (11 éve diplomáztam)
Important-Job4127@reddit
Jól hangzik, Professzor Úr, és el is ismerem, hogy az Analízis II. a világkerekség középpontja, de azért én tandíjat fizetek (vagy fizet helyettem más) és cserébe többek között naprakész tudást is elvártam volna.
Environmental_Bass42@reddit
Akkor ott a szakképzés.
Equivalent_Number424@reddit
Ez oké is lenne, ha nem lenne minden normális meló feltétele a diploma, beérnék a szakképzéssel.
etesneak@reddit
igen, nekem is az lett a vege, csak a papir kedveert megcsinaltam egy esti okj -t kesobb. nem mondanam tul minoseginek amit ott kaptunk, de legalabb 90%-ban kapcsolodo targyakkal volt tele.
Sir-Tiburtius@reddit
Sokan óva intettek attól, hogy a helyi egyetem mérnök informatikus szakára menjek, mert semmi másról nem szólt, csak a szopatásról. Én meg úgy voltam vele, hogy de hát az érdekel és abban akarok dolgozni. Más városba meg nem tudtam menni tanulni, a helyzetem nem engedte.
Már első hétem eléggé elvették a kedvem, amikor a prof kijelentette, ne számítsunk arra, hogy ebből a tárgyból bárki elsőre át fog menni. Ezt követte a többi tanár demotiváló benyögése.
Egyetlen szakmai tantárgyam volt: a programozás. De azon is folyamatosan matematikai feladatokat kellett lekódolni. Száraz, unalmas, szar és értelmetlen.
Rájöttem, hogy igazából mindent magamnak kell megtanulnom és minden anyagot nekem kell kikukázni a könyvtárból vagy különböző forrásokból. A tanároknak/előadók kb csak dísznek vannak, mert használható tudást nem adnak le.
Be is váltották a kezdeti fenyegetésüket. Volt olyan tantárgy ahol csak 1 ember ment át félévkor, mindenki más bukott.
Szarrá tanultam magam, már az egészségem is kezdett rámenni és én is buktam el sorra a vizsgákat. Kedvencem az oda nem kapcsolódó belépő kérdések voltak, hogy ha azt nem tudtad, akkor a többi vizsgakérdést le se ellenőrizte a tanár: Egyes.
Ott hagytam, elegem lett.
Eleinte alap melókkal kezdtem az életem, de elvoltam.
Ma már informatikusként dolgozom és én mentorálom a hozzánk kerülő gyakornokokat és friss diplomás pályakezdőket.
Ennyit erről.
bem13@reddit
Kb. ugyanez volt a tapasztalatom mérnökinfón, bár nálunk a tanárok 1-2 kivétellel normálisak és segítőkészek voltak. Talán ha nem úgy indulok neki, hogy itt csak olyan tárgy lesz, ami érdekel, akkor kicsit jobban elviselem, de így végig (~2 évig) depressziós voltam és rohadtul nem érdekelt az egész, aztán kibuktam. Magamtól megtanultam a Linuxot, elhelyezkedtem egy ipari Linux rendszereket istápoló üzemeltetői/ügyfélszolgálati munkakörben, ma meg már seniorként foglalkozom cloud és on-prem rendszerek tervezésével, megvalósításával és üzemeltetésével.
Valakinek biztos szüksége van pl. a függvényanalízis rejtelmeire, és értem, hogy mérnöki diplomához kell, de a diplomázottak 99%-a szerintem sosem használja a munkája során. Ugyanez a száraz matekos programozás, a munkák jelentős része utána meg a: fogadd az adatot --> dolgozd fel --> tárold vagy jelenítsd meg
Mindjárt jönnek a BME-sek és leszavaznak minket, hogy próbálják az ottani több éves szopást igazolni.
gigamma01@reddit
Amugy tok sok mindenben igazad van, de en nem ertem a vegen ezt a BME-zest. En ott vegeztem a BSc-t, illetve most az MSc-t, es en pont hasznalok atm mindent kalkulustol, linearis algebratol kezdve vektor kalkulusig es differencial geometriaig mindent, de pontosan tudom, hogy ez geci niche es a tobbsegnek ez nem kell, ebben a formaban.
Voltak olyan szaktarsaim akik azt hittek hogy a BME miatt valakik, de jellemzoen ok voltak a leginkompetensebbek, es gyorsan ki is hullottak, ugyhogy nem ertem teljesen mi a kozgyulolet oka, nem az egyetem, hanem gyakran az ott vegzettekkel szemben is.
Amugy meg lehet ez csak az en hulyesegem, de szerintem nem a fuggveny analizissel van baj, hanem az oktatokkal a muegyetemen. Nagyon szaraz es nemtorodom modon adjak at. De pont ma mar ez mind elerheto a neten nagyon jo minosegben pl: 3Brown1Blue, Dr. Trefor Bazett, Cem Yuskel vagy Keenan Crane. Ezek a tagok ugy magyarazzak el ezeket a temakat, hogy egybol osszeall sztem, hogy miert fontosak maguk a gondolat menetek a mernokoknek. Kurva nagy bune a muegyetemnek, hogy ehelyett inkabb megkinoznak mindenkit vele, es elvesznek minden erdeklodest, de en inkabb a kivetelezest biralnam, mintsem magat a temat.
bem13@reddit
Csak azért írtam, mert döntő többségben a BME-n végzetteknél látom, hogy védik a védhetetlent és próbálják igazolni, hogy amin keresztülmentek, annak volt értelme. Nyilván nem mindenki ilyen, te sem, de én sok ilyennel találkoztam. Ettől még nem gyűlölök zsigerből senkit, vannak ott végzett kollégáim és tök jól megvagyunk.
Sajnos az egész oktatási rendszerre ráférne egy nagy vérfrissítés, rengeteg helyen vannak oda nem illő emberek az általános iskolától az egyetemig.
robbiebuba@reddit
Szoszerint ugyanez voltam en is, csak en egy kettessel lediplomaztam nagy’ nehezen 😅
Equivalent_Number424@reddit
1998-2002. Vizsgaidőszakon kívül nem tanultunk, vizsgaidőszakban meg mint az őrült. Nagyjából átlagos, eléggé félszeg fiúként csajozásra esélyem sem volt, a többi lúzerrel pókereztünk a kocsmában. Az volt a hozzáállás, hogy csak a papír miatt vagyunk itt (PSZF közgáz, gazdinfó). Biztosan nem mennék vissza már úgy, hogy nem lennék megint 22, a magamfajta 30-32 éves kor előtt nem tud becsajozni.
Puzzled-Study-856@reddit
Én azt hittem, buli lesz. Előtte végig jó tanuló voltam, aztán beköltöztem a kollégiumba. Kezdetben rengeteget jártunk bulizni, ami főként kocsmázás volt. Gyakran órákra sem jártam be. Első éven alig lett meg pár tárgyam és az átlagom is épphogy súrolta a 2-est.
Második évben jött egy srác a koliba, ugyanarra a szakra jelentkezett, ahol én voltam másodéves. Nagyon penge volt minden tárgyból. Hamar kiderült, hogy egy érdeklődési körünk van, így haverok lettünk. Később ő segített tanulni, meg ösztönözni. Felhagytam a bulizással és a tanulásra koncentráltam. Egész jó eredménnyel végeztem.
GGGGG540lk@reddit
Már azt hittem, hogy oda fug kifutni a történet, hogy összejöttetek.
Left_Present6053@reddit
Én arra hogy megbukott
Dominus_Clarus@reddit
Kb felét elvitte a covid. Utána már dolgoztam mellette nem tudtam rendesen kihasználni az egyetemi szabadságot.
Dontpesterme@reddit
Dettó! Sokan mondják, hogy a covid óta nincs normális egyetemi élet. Minden sokkal drágább, kevesebb buli...
Nonameuser71@reddit
Nem tudom, hogy szerezhettem meg az első diplomámat, mert a bulizástól általában nem értem rá tanulni. Később a karma azért beintett, a harmadiknál nyertem egy plusz félévet.
Warm_Art7800@reddit
Egész nap tanultam, fejlődtem, közben vállakoztam a hivatásomban. Magas minőségű életet építettem abban az öt évben, utána kvázi laza volt az élet. A csajozás, bulizás sosem érdekelt, a hivatásom volt az első.
TerriblyAmbiguous@reddit
Életem talán legjobb evei voltak, 6 évet töltöttem egyetemen, jól osztottam be az időmet, így jó eredmennyel végeztem, közben volt bőven időm bulizni, az utolsó 3 évben dolgoztam is abban a szakmában amit tanultam részmunkaidőben. Mindig megvoltak a rendszeres bulik/összejövetelek haverokkal, illetve talán minden hétre juott valami random nem tervezett event. Tanulást sokszor közösen csináltuk, így sokkal hatékonyabban megértettük a tananyagot, ha valaki nem értette elmagyaráztuk egymásnak. Sokan írják hogy szenvedés volt a sok tanulás miatt, szerintem ott pont az volt a gond, hogy nem kapcsolódtak ki és kiégtek. Ez a jelenség amúgy sokaknál látszott, akik nem mozdultak ki, visszamondták az eseményeket azzal az indokkal, hogy tanulnak, rosszabbul teljesítettek, mint akik eljártak bulizni, de mellette szorgalmasan tanultak. Persze voltak bőven olyan ismerőseim is, akik inkább buliztak, a tanulást hanyagolták, ők vagy lemorzsolódtak, vagy nagyon lassan, szenvedve végezték el az egyetemet, sokszor nem is a szakmában helyezkedtek el. Meg kell találni az egyensúlyt.
TowerBen02@reddit
Áok?
Actual-Ad2784@reddit
Egyetem-munka-buli Bermuda háromszög
Lost-Experience-5388@reddit
El lehet benne tűnni rendesen
-8Galaxis8-@reddit
Rengeteget buliztam, vmikor heti 3x is. Nagyon sokat logtunk, csavarogtunk csoportarsakkal, koleszosokkal. Eletem legszebb evei voltak.. Minden heten eszembejut es baromira hianyzik, mert akkor meg konnyu volt az elet, pedig dolgoztam is sokszor suli mellett. Egyszerubb volt akkor a vilag es ugy erezhettuk, hogy minden rozsaszin (2009-2013). Ja es persze, hogy visszamennek! De ez nagyreszt annak is koszonheto, hogy 2020-tol elindult egy nagy lejto….
Additional-Ant2586@reddit
Az első évem második felében meghalt az anyukám egy autóbalesetben. Utána rájöttem, hogy ez nem az én szakom, ott akartam hagyni, keresni szerettem volna az utamat, nagyon össze voltam zavarodva és mélyponton voltam minden téren. Mivel utána az apámhoz költöztem, akivel amúgy évekig nem éltünk együtt (elváltak a szüleim), aki alkoholista volt és agresszív, nekem meg nem volt akkoriban kellő erőm szembemenni vele és a saját utamat élni, és mivel apám megmondta, hogy nekem ezt végig kell csinálnom, nincs olyan, hogy másik szak, ez a szak van csak, így vegigcsinaltam, minden egyes percét gyuloltem, alig vártam, hogy elvégezzem. Nyögvenyelős volt, nem tettem bele mindent, nehéz időszak volt. Meglett a diploma ugyan, de azóta se dolgozom benne. Ha visszamehetnék, sokmindent máshogy csinálnék, na de késő bánat. Apától megszabadultam, évek óta nem beszélek vele, ha más nem, legalább a mentális egészségem javult az elmúlt években, amióta nincs jelen az életemben ez az ember.
Naive_Plankton4769@reddit
Rennngeteg alkohol, drogok, nők, bulik, új baratok. Ja eloadasok meg zh-k es vizsgak is voltak😂 de lehoztam
Dan22Pavlovic@reddit
A személyiségemhez illően tanulós, nem túl bulizós évek voltak, órák után irány haza jegyzőkönyvet írni, házit írni stb. A baráti kör ami kialakult hasonló srácokból állt, nem is jártunk el együtt sehova. Lehetett volna másképp is csinálni talán, de csak évekkel később, külföldi tapasztalatok után lettem annyira nyitott hogy ismerkedjek másokkal
Necrodermis24@reddit
Alig voltunk 25-en a szakon és 3 fiú volt velem együtt. Az egyikkel nem igazán jöttem ki a másik jó haverom lett. De egsrtem után megszűnt a kapcsolat sajnos a külön irányok miatt amit vettünk.
A lányok 2 klikkre éa az úgymond különállokra bomlottak. Ök nem klikkesedtek hanem 1-2 barátnő lett és elvoltak egymással. Én mindemkovel jóban voltam és el tudtam beszélgetni. De mindegyik részről ment a fúrás a másik irányba. Valszeg rólam is megvolt a véleményük de nem érdekelt. Mindekivel eljártam kocsmázni néha meg kajálni de ennyi.
Nem voltam kigyúrva, se sportos nem voltam. Volt kis enyhe túlsúly rajtam de nem vészes. Emiatt sem meg amúgy sem próbáltam csajozni mert megviselt a vidékről felköltözés egyedül a nagyvárosba egy friss szakítás után. A régi barátaimmal lógtam és szerveztem peogramokat amikor tudtam. Általuk megismertek 1-2 új tagot ők is beléptek a baráti körbe azóta. Erre büszke vagyok mert ahogy tapasztaltam ritka dolog, hogy az embernek sok olyan barátja van amik lassan vagy már át is lépték a 10+ évet a 30 éves kor előtt. Nekem 10 ilyen jó barátom van. Szóval ja velük töltöttem el az egyetemi éveim. Bulizni is velük jártam.
Egyszerűen nem tudtam kapcsolódni a szaktársaimhoz olyan szinten. Kívülállónak éreztem magamat és önbizalmam sem volt emiatt a körükben. Amint más légkörbe kerültem megváltoztam és nem egy önbizalomhiányos képét festettem hanem egy életvidám vicces srácét.
Szóval ja. Bementem órákra. Elbeszélgettem mindenkivel akivel szóváltásba kerültem. Aztán hazamentem. Jött a covid és mégjobban megszünt minden kapcsolatom a szaktársaimmal.
Kb így telt. De nem bánom annyira hogy nem fektettem bele akkor több energiát merr amit látok instáról meg faceről max 1-2 ember tartja a kapcsolatot.
Nem volt igazából rossz életszakasz. De ez a barátsági hálómnak volt köszönhető.
AdAffectionate2366@reddit
Hét fős baráti társasággal kezdtük, csak én fejeztem be szakot. Mondjuk én is 2 év csúszással, azaz összesen 5 év volt.
Az eleje buli, pia, koli. Aztán van aki otthagyta, van aki fizetosre került és azért hagyta ott.
Az utolsó két év volt szürkébb. Akkor már bejárósként, tanulással telt.
Találkoztam volt haverral multkor, ő hozta ki a kávémat a céges bulin. Szerintem még se ismert...
regor90@reddit
Tökéletesen semmilyen volt. Alig vártam, hogy végre dolgozhassak. Ott szerzett barátság 0
AnarchiaKapitany@reddit
Levelezőn csináltam, úgyhogy nekem a klasszikus lébecolós egyetemi feeling kissé kimaradt. Viszont az életem egyik legjobb időszaka volt. Kurva jól kerestem (értsd a nettó átlagkereset háromszorosát), peak kondiban voltam, volt kocsim, és rongyosra csajoztam magam. A csoporttársaim jó arcok voltak, de nagyon sok volt nekem a dráma, szóval én a partvonalon voltam jóban velük.
Simple_Constant_7755@reddit (OP)
Mit dolgoztal?
AnarchiaKapitany@reddit
Niche szakma, nem doxolnám magam inkább. De német piacra dolgoztunk.
gmterror244@reddit
Bejártam órákra kb csak hogy regényeket olvassak meg ott kialakult egy egész jó baráti kör, szerintem fasza volt csak a szakdoga szarja el a végét
Candid-Chipmunk7166@reddit
Koli, bulizás, szex, minden kipróbálása. A vizsgákon nem is tudom, hogy mentem át 4.4-es átlagokkal, semmit nem tanultam soha. Dolgoznom szerencsére nem kellett. Majd a mester 2.félévében összejöttem a férjemmel. Csodás időszak volt.
JuanSmittjr@reddit
mindig büdösek a "nem tanultam, be se jártam végig buli, pia, dugás, mégis én voltam a zseni" sztorik.
Candid-Chipmunk7166@reddit
Egy dolgot kikérek magamnak, én sosem hiányoztam. Még az előadásokra is bementem, de a szemináriumokra is, akkor is ha nem volt meg a beadandóm vagy éppen nem készültem a zh-ra. Talán ezért is kedveltek a tanárok
Able_Woodpecker5376@reddit
Szegény férjed. Kifogta a koli ribancàt.
Candid-Chipmunk7166@reddit
Bezzeg a csajozós meg megdugtam minden csajt kommentekre nem jönnek ilyenek… Na mindegy, veled gondolom még a ribancok se feküdtek le.
Silent_Hedgehog_8660@reddit
Gondolom szoptál basztál a vizsgajegyeidért, úgy könnyű
DirectDimension1209@reddit
Tipp valami bufeszak.
Candid-Chipmunk7166@reddit
Ha így lett volna, akkor tudnám, hogy sikerült, de örülök, hogy te így megfejtetted
Candid-Chipmunk7166@reddit
Edit: Lepontozók irigykednek vagy mi? Vagy mi ami ennyire megbotránkoztató egy egyetemista életében?
nuageshypeee_@reddit
Középszar volt
Spiritual_Aerie7230@reddit
Dolgoztam, gyereket neveltem, vért szartam a készüléssel.
Signal_Ability_7075@reddit
állítólag faszán, én semmire sem emlékszem belőle
IntrepidCoffee6336@reddit
Csajoztatok, buliztatok? .. persze.. mert az elet az Amerikai Pite.. Lofaszt. Az atlag ember egyetemi evei kurva unalmasak es egyhanguak.
Cherry-Bliss22@reddit
Akkor te nagyon rossz helyen voltál😬
Cherry-Bliss22@reddit
Eleje még covid időszak volt, IMÁDTAM. Online vizsgák, miután megtaláltuk a lebukhatatlan csalást, easypeasy volt még a római jog is. Minden este valamelyikünknél covid buli, szigorúan titokban (imádom a jófej szomszédaimat azóta is, akik egyszer sem hívtak ránk rendőrt🥲). Az online órák/vizsgák miatt az utazások is könnyűek voltak, plusz akkor még nem mertek sokan menni erre-arra, jobb élmény is volt.
Egyébként összességében én nagyon szerettem. Most csinálom a zv-ket, kicsit már bennem van, hogy legyen már vége… De közben sokszor azt érzem, hogy “már most hiányzik”.
Voltam Erasmuson, sok új ismeretségre tettem szert, gyakornokoskodtam. Rengeteget buliztunk, volt hogy este 11-től másnap délutánig buliztunk, aludtunk pár órát, majd mentünk tovább. Ezt heti 2-3-szor😅 Ma ebbe szerintem belehalnék, de akkor az volt bennünk, hogy ez teljesen természetes.
Long-Island-Iced-Tea@reddit
Mai napig vannak vizsgaidőszakos rémálmaim pedig lassan 10+ éve. Elég fájós szakokon voltam, időben kb. töredék fejezte be, már az első két félév rendesen kiválogatta az embereket.
Egyáltalán nem tudok úgy visszatekinteni rá, hogy úristen, mekkora buli volt.
Mindezt úgy írom, hogy nekem még könnyű dolgom volt, mert pl. melóznom nem kellett mellette.
Mark__78L@reddit
Alig várom hogy vége legyen Második évben vagyok a négyből
drbacsi@reddit
A végére már elfogyott a motiváció, de végigszenvedtem magam rajta. Utolsó államvizsga után nem éreztem semmit. Diplomaosztón nem éreztem semmit. Utólag olyan, mintha én ezt igazából sosem akartam volna.
gyurto21@reddit
Alapszakon kezdett jól alakulni a munka, nagyon sokat voltam egyetemen aztán bumm covid. Szerencsére visszavettek oda dolgozni, ahol voltam, így gyakorlatilag 2 év kiesett, majd ugyanonnan indultam. Remek volt. Gyakorlatilag az anyagi stabilitás elérése érdekében feladtam a szórakozást, majd ugyabúgy fel kellett adni a szórakozást később. Mester alatt el akartam menni Ausztriába, fel is vettek, ott tőbb helyen minimális pénzekkel akarták kiszúrni a szemem, de hogy még jobb legyen, itt megemelték a gázárákat, tehát az otthoni segítségre sem számíthattam volna, úgyhogy beiratkoztam majd kiiratkoztam és inkább itthon csináltam a mestert, amit végül nagyon megszerettem. Itt lett új munka, közben költözés, rengeteg probléma, újra költözés, doktori, vállalkozás és továbbra is szopás van, mert mindig jön valami váratlan dolog, ami lehetetlenné teszi, hogy normálisan tudjak figyelni dolgokra. Mindezt azért, hogy legyen három papírom meg remélhetőleg egy címem, ami nagyon jól hangzik, majd nem megyek vele semmire (mondjuk azért is csinálom, mert érdekel, nem csak azért mert hasznot vártam belőle). Összességében jó lett volna maga az egyetem, ha az élet minden mas faszsága nem szól bele minden alkalommal mikor kicsit végre lenyugszanak a dolgok. Abban szinte biztos vagyok, hogy nyugdíjaskort nem fogom megélni.
kis_roka@reddit
Covid. Reggel south park reggeli kávé semmit tevés és háttérben meg magyarázott a tanár.
TrickLeopard344@reddit
Én amit lehetett elbasztam.
Nagyon komoly kapcsolatban voltam túl korán. A bulizós része nem volt nagy szám, mert nem voltak életre szóló, öregkorban is emlegetős buli élményeim, a szobatársammal flectorra Hubetusozást, és társait meg nem igazán sirom vissza.
Az egyetem nem ment, pénzem sem volt, a társasági életem sem volt a toppon. Utolag esett le, hogy late bloomer típus vagyok, és az igazi életem 25 után kezdődött. Ezzel nincsen baj, de akkoriban nagyon nyomasztott, hogy nem a helyemen vagyok.
GGGGG540lk@reddit
Érettlen voltál hozzá?
TrickLeopard344@reddit
Azzal nem lett volna baj, hogy kizárólagos kapcsolatban vagyok, nem muszáj mindenkinek végigmenni mindenkin fiatalon (azóta sem jellemző rám), de az szerintem nem egészséges, hogy két egyetemista úgy éljen mint egy házaspár. A kortársaink is furcsálták, hiába nem szigetelődtünk el, maguktól morzsolódtak le a barátok, mert egyszerűen nem tudtak ezzel azonosulni. Nálam megkondultak a vészharangok, és sajnos félre is léptem. Nagyon csúnya véget ért a kapcsolat.
GGGGG540lk@reddit
Mi az, hogy úgy mint egy házaspár? Mire gondolsz?
TrickLeopard344@reddit
20 évesen már együtt éltünk, nem teljesen, de kb közös kasszán. Mivel se pénzünk, se szociális életünk nem nagyon volt, nagyon ingerszegények voltak a mindennapok. Az volt a nap fénypontja, ha este hullafáradtan leültünk megnézni az új részt a sorozatunkból. Persze egy átlag felnőtt életében vannak ilyen napok, de még egy 30+os kapcsolatot is megtépáz, huszonévesen viszont egyszerűen nem ez az ideális. Miután szakítottunk, akkor sem álltunk neki orrba szájba szexelni, meg bulizni, mert egyikünk sem volt ilyen típus, de visszatekintve a legjobb döntés volt szakítani, és kicsit saját magunkra koncertrálni, meg normális fiatalként élni pár évig.
GGGGG540lk@reddit
Szerintem, amit te leírtál az más korban sem ideális. Egy házasságnak sem így kéne kinéznie.
Annyit megkérdezhetek, hogy miért a megcsalást választottad a normális szakítás helyett ha egyszer már nem érezted magad jól?
De ha nem ez hiányzott neked, akkor mire gondolsz a normális fiatal rész alatt? Ha jól értem a probléma kapcsolatod minősége volt, viszont az nem korhoz kötött.
TrickLeopard344@reddit
Igazad van, egy házasságnak sem így kell kinézni, de idősebb korban azért benne van a pakliban, hogy vannak ilyen időszakok, persze akkor is kell érte tenni, hogy ne ez legyen az átlag.
Sajnos a megcsalásra nincs mentségem, 22 voltam, önbizalomhiányos, és kezdtem kétségbe esni. Nem volt a legjobb döntés, de tudom, hogy a szakítást konkrét krízis nélkül nem léptem volna meg, ugyanis amíg az a pasi fel nem bukkant, fel sem tűnt, hogy szar a kapcsolat. Lehet még 5 évig benne maradtam volna.
A normális fiatal mindenkinek mást jelent, van aki párkapcsolatban is meg tudja élni a fiatalságát. Nekem szinglinek kellett lennem ahhoz, hogy rájöjjek egyáltalán ki vagyok, elmélyítsem a barátságaimat, elkövessek pár hibát stb.
Much-Journalist3128@reddit
Szarul, de végül időben, tantervi rend szerint végeztem el azaz 3 év alatt. Amúgy anyám teljesen félrevezetett mert tkp. egy büfészakos diplomát szereztem amivel most jelenleg semmire nem megyek: pszichológia BA.
¯\_(ツ)_/¯
belpesti_ertelmisegi@reddit
Iszonyúan sz*r volt de csakis magamat okolhatom ezért. Úgy hagytam ott a gimit és mentem egyetemre, hogy nem volt semmilyen érdeklődési köröm, amire bármit is lehetett volna alapozni és emiatt az egész felsőoktatásban eltöltött időszak számomra egy apatikus sodródással egybekötött halogatás volt, nem pedig a jövőmre való felkészülés.
Ez a céltalanság egy hosszú éveken át tartó depresszióhoz, elszigetelődéshez és komoly anyagi nehézségekhez vezetett és emiatt az egyetemi éveim meg úgy általánosságba véve a 20-as éveim elképesztően ingerszegények voltam. Nem voltam abban a kedélyállapotban, sem abban az anyagi helyzetben, hogy kocsmázzak, bulizzak, randizzak, utazzak, fesztiválozzak, új hobbikat próbáljak ki. Semmi.
Teljes nihil volt ez az időszak.
HaOrbanMaradEnMegyek@reddit
Elkezdtem inni és mire abbahagytam lett egy diplomám.
wonderbodri@reddit
Igen, eljatszottam mar a gondolattal, visszamennek kicsit. Bejartam minden oramra, belefert heti 2 buli is, de persze nagyon nagy szerencsem volt azzal, hogy a szuleim tudtak anyagilag tamogatni (alberlet stb.) A masodik felevtol kerestem reszmunkaidos melot, mert nem akartam mindenre toluk kunyeralni es mivel a beoban rugalmasak voltak, nem ment a foiskola karara. Rengeteg baratot ismertem meg abban az idoben, akik azota is mellettem maradtak, osszessegeben baromi jo idoszak volt!
Elegant_Shoe3834@reddit
Zseniális! Hatalmas bulik, gólyatábor szervezés, életre szóló barátságok, volt minden. Emellett rengeteg konzultációt tartottam az első évfolyamosoknak, és az alap diplomám "jó", a mester "kitüntetéses" lett, szóval a tanulás sem maradt el. A mestert végig is dolgoztam heti 20-24 órában. Sikerült jól beosztani az időt, így egyszer sem éjszakáztam. Bármikor újra csinálnám.
Disastrous_Pomelo434@reddit
Nem, soha nem mennék vissza, és örülök hogy nem tudtam mi vár rám, mert mai fejjel sosem kezdtem volna bele.
Nem mondom, hogy nincsenek jó élményeim az egyetemi évekből, de PTSD-m van a mai napig a BME-től. Míg azt láttam, hogy a régi barátaimnak nagyrészt a bulizásról szólt az egyetem, a reggeltől estig órák után még minden hétvégém is állandó tanulással, házifeladatokkal telt, évközben nem volt soha olyan, hogy lelkifurdalás nélkül élvezhettem volna a szabadidőmet. Kb. havi egyszer szétcsaptam magam egy buliban, de ettől csak még nyomorultabban éreztem magam. Szerencsére lett 1 nagyon jó barátom az egyetemről, a többi haverság még középtávon se maradt meg, de nem is bánom utólag, nem olyan értékek tartották ott össze az embereket, amik számomra hosszútávon értékesek, és korábbról meg később szereztem sokkal jobb barátokat, ilyen szinten nem veszítettem semmit szerintem. De az az 5 év úgy érzem, hogy sokat elvett tőlem amit már nem kapok vissza a fiatalságomból.
A mesterképzést már külföldön csináltam, és hiába a nyelvi kihívások miatt sokkal többet kellett tanulnom mint a helyieknek, ott élveztem végre azt, hogy kicsit én is élvezhetem az egyetemi éveket, több szociális életem volt, mint Budapesten, annak ellenére hogy az első év után már 20 órában dolgoztam az egyetem mellett. De az elhúzódó tanulmányok (részben a munka, részben egy elhúzódó betegség miatt) még így is rányomták a bélyegét a felsőoktatással való viszonyomra. Mai napig rémálmaim vannak azzal kapcsolatban, hogy sosem fogok lediplomázni. Soha többé nem akarok intézményes keretek között tanulni.
Disastrous-Cress-272@reddit
3 erasmus 3 orszagban, azaz egy ev kulfoldon. Szakkoli, onkenteskedes. Osztondijak. Nagyon nagyon sok buli, rengeteg utazas kulfoldre. Dolgoztam es guriztem vegig, kb onfenntarto voltam. Tele volt kalanddal. Ujra csinalnam. Otos diplomaval jelenleg mar dolgozok mesterkepzesen, ez mar nyugisabb
Mondorio@reddit
Nekem életem egyik legboldogabb időszaka volt, végre volt szocialis életem, időnként kapcsolat is Bár én egy könnyebb btk szakot végeztem
MarkMew@reddit
Sehogy
ittulokcsendbencsa@reddit
Hullámzó volt, de amúgy összességében szar.
Tanulás? Az úgy elég sok volt félév közben, a vizsgaidőszakot meg vagy hamar letudtam, vagy végigszenvedtem azt is. Csajozás? Hát, a karon is és az egész egyetemet nézve is valszeg több Dániel volt mint csaj. Maradjunk annyiban hogy "szexuális élményeket" leginkább az oktatás során kaptam az oktatóktól. Bulizás? Covid alatt kezdtem, szóval így az egész egyetemi szociális életem üres volt az elején, de legalább mi azért láttuk egymást még a szaktársakkal a második hullám előtt. Másodév felétől kezdtem inkább járkálni kocsmázni meg bulizni ha épp ráértem, a kolikban tök jó bulihelyek voltak, néha még így végzés után is visszajárok oda.
Repuloslajos@reddit
Alkoholizmus
cheramicetus@reddit
a '00-ás évek vége, '10-es évek elejének Budapestje: első felét végigbuliztam, második felét végigdolgoztam és buliztam - semmit nem csinálnék másképp, rengeteg barátságom, kapcsolatok maradt meg ebből az időből jön, személyiségformáló, világnyitó évek
M1ssN_ny4Bus1n3ss@reddit
2 egyetemet hagytam ott par honap utan, a harmadikat mar befejeztem. Elso evben nem dolgoztam, nyartol kezdtem ujra dolgozni es utana a kepzes vegeig heti 20 oraban dolgoztam. 90es evekrol beszelek.
1 kefir 2 kifli volt a napi kajam, a korabbi evekben kibuliztam magam igy szorakozni se penzem, sem idom nem volt. Volt, h 2 munkahelyem volt nyaron. Az elso kapcsolatom 22 evesen volt, utana meg volt 2 mielott megismertem a kesobbi ferjem 24 evesen.
Az egyetemet 1millio forint pluszban fejeztem be, ebbol foldet vettem es beiratkoztam egy masoddiplomas kepzesre. A foldet 22 ev utan adtam el, jo aron. Akkoriban mindenki hasznalt autot vett en nem akartam elszorni azt a penzt.
48 eves vagyok. A gyerekem egyetemista, szerelmes, nyaranta dolgozik, de nem a penz miatt, hanem a tapasztalat miatt. Ha visszamehetnek az idoben en is egy egesz csaladban nonek fel, ahol a szulok tamogatnak, segitenek, ahol nem akkor valnakn el amikor 14 eves vagyok es ami a batyamnak 18 eves koraig jart azert nekem kulon kell dolgoznom: jogositvany, nyelviskola, nyelvvizsgak. Neki ez mind jart, nekem nar nem jutott erre.
Nem tudom visszatekerni az ido kereket. Ez van.
nootrandhansen@reddit
Legszebb négy évem volt, még a sok agyfasz, bukás ellenére is. De megcsináltam, és végül egészen szép eredménnyel búcsúztam.. A baráti kör pedig megmaradt, immár húsz éve.
valakinekavalakije@reddit
Nem volt jo. Senkivel nem is tartom a kapcsolatot.
Necessary_Rope_4489@reddit
Az alapszakot szerettem. A társasági élet fantasztikus volt, illetve volt egy kisebb, összetartó baráti köröm, akivel segítettük is egymást, meg vizsgaidőszakban is tartottuk a lelket egymásban. Művészeti képzés volt, 1,5 hónapot éjszakáztunk, de a szorgalmi időszak eleje az óralátogatáson kívül számomra nagyon lazának tűnt, illetve úgy éreztem mindent is tanulunk, felületesen belekapunk dolgokba, és nem mélyedünk el semmiben. Utólag az volt az én fiatalságom. A 2 év mester förtelmes volt. Elmentem egy nagy presztízsű egyetemre, közösség nem volt, szőrszálhasogatás ment hétről hétre, mindennap egy rémálom volt, és közben nem éreztem azt, piacképes tudást kaptam volna, és minősíthetetlen stílusban is gyakran beszéltek velünk. Az egész arról szólt, hogy tudd magad eladni, és nem az volt a lényeg a végső produktum értékes legyen, hanem az odáig bejárt utat kellett alátamasztanod. Leépültek az emberi kapcsolataim, elvesztettem a motiváciom, az önbizalmam, és parancs teljesítő kiskatonákat neveltek ki, akik hétről hétre lesik, most éppen mit gondolnak a nem konzisztens tanárok. Ennyi munkaórával már kis túlzással orvosit végezhettem volna. Ráment az egészségem, minden félév után csomókban hullot a hajam, félő volt lekopaszodok, hánytattam magam, és nem tudtam enni. A területemen az okjk nagy része mind 0 tudást adott, de az egyetem sem úgy készített fel minket, ahogy elvárt lett volna. A tudást, amit megszereztem magamnak köszönhetem, és beleölt munkaórák számának, illetve az egyetem melletti projektjeimnek. Sokkal több mindent is kaphattam volna, ha tényleg emberséges módon egyengetik az utunkat, és nem az elvárt sémákban kell erőszakosan illeszkednünk. Nem járnám újra. Nem tudom, mennyi időnek kell majd eltelnie, hogy ne feszüljek be teljesen, ha az a 2 év eszembe jut.
Accomplished_Can533@reddit
Elbasztam oket egy olyan fiura aki egy percig se volt hozzam huseges a 2,5 ev alatt, lol.
JustAPerson599@reddit
Nagyon jó évek voltak, bár visszatekintve persze jobban is kihasználhattam volna. Volt nékány nő, de leginkább véletlenül kerültem össze velük, sose voltam jó ebben. Koliban vagy albérletben éltem, a kolis években fantasztikus csapatba kerültem, hárman voltunk a szobában és azóta is tartjuk a kapcsolatot. Jókat buliztunk, bár nem voltam kifejezetten bulizós, mások sokkal többet jártak. Most azért már nem laknék újra koliban, a kényelmi elvárások jóval magasabbak. Végül évekig együtt éltem egy barátnővel, ez utólag rossz ötlet volt, úgy érzem ott elvesztek potenciális jó évek a húszas éveimből.
Active_Ad7650@reddit
Csak vizsgán basztak meg.
Apple-Giraffe3683@reddit
de legalább átmentél
GGGGG540lk@reddit
Ha el nem is
LowCarbChef_101@reddit
De előtte azért szopattak?
FortuneIndividual233@reddit
Ha megint 18 lennek, akkor gondolkodas nelkul mennek vissza. De mar 34 vagyok, masok a preferenciaim, es egyetem alatt ki is eltem magam, igy most nincs bennem az, hogy vissza kene mennem.
Tanultunk, buliztunk, pasik csajoztak a csajok meg pasiztak. Ebben a sorrendben. Nagyon sok szaktarsam kibukott, mert felcserelte a tanulast a bulizassal. Es oriasi tevhit, h nem lehet tanulas mellett bulizni. A barati tarsasagbol mindenki elvegezte a szakjat es utana el is helyezkedett benne, tobben mar csaladosak es meg mindig rendszeresen talalkozunk, csak mar nem kocsmaturat szervezunk, hanem szabaduloszobazunk vagy tarsasozunk.
DirectDimension1209@reddit
Pasik pasiznak, csajok csajoznak
FortuneIndividual233@reddit
Olyanra is volt pelda es semmi bajunk nem volt vele.
DirectDimension1209@reddit
7 évig jártam egyetemre, 5 évig be voltam rúgva, 2 évig meg ki.
-_-______-_-___8@reddit
Csajozas yess, drogozas yess, bulizas yess, drogos tanulas yess, tanulas yess
csatacsibe@reddit
Elkezdtem egy képzést, ezzel párhuzamosan inni és kábszizni, kikerültem és pszichiátriára kerültem.
Egy évet dolgoztam építőiparban, majd tettem egy tárgyból egy új érettségit, új egyetemet kezdtem, félig depisen, gyakran szétesetten, félkomolyan, csúszásokkal, de csináltam. Rengeteg időt töltöttem kint, deszkázással, barátokkal, nagy ivásokkal, bulikkal. Jó élményeket szereztem, majd az utolsó két évre megkomolyodtam és jó eredménnyel szereztem diplomát és állást.
Akinek van rá lehetősége, azoknak mindig azt javaslom, hogy ne szaladjanak a tanulással. Ha megteheted, húzd ki egy évvel, talán kettővel
playfunplay@reddit
Utáltam. Nem tudtam beilleszkedni, de nem is volt túl erős a közösség. Egyszer voltam egy "híres csapatós" campuspartyban, hát egy temetésen jobb hangulat van, mint ami ott volt. Plusz szakot is szart választottam, így néhány félév szenvedés után otthagytam.
Lividflare@reddit
Az egyetlen dolog, ami hiányzik az a páratlan szabadság ami a nyakamba hullott.
Nagyon gyorsan megtaláltam a baráti társaságomat és az első éveket végig buliztuk, kocsmáztuk, covid alatt pedig végig kockultunk és társasoztunk. Többször előfordult, hogy a fél napot az órák helyett az egyetem melletti kocsmában töltöttük, mégse buktunk soha semmiből.
Kellemes érzések kavarognak bennem ha visszagondolom, de nem mennék vissza.
Potential_Analyst487@reddit
Valóban a legszebb éveim voltak, nagyon jó szaktársakkal voltam körülvéve, a tanáraimtól szakmailag és morálisan is rengeteget tanultam, jópár házibuliban megfordultam, illetve mindez Pécsett történt, egyedi és megfogalmazhatatlanul komplex volt az az időszak, nagyon sokat hozzátett ahhoz, ahogy most látom a világot. Mindez a PTE BTK-n történt 16-19 között, amikor Heidl Gyögy Tanár Úr volt a tanszékvezető, egy darabig a dékán is, egy nagybetűs, igazi SZAKEMBER!
Jumbie8348@reddit
Jelenleg egyetemváltásban vagyok. A jelenlegi helyemen körülbelül három évet húztam le, és főként a hallgatói gárda tehet arról, hogy legitimálják az oktatók "bármit megtehetek" típusú viselkedését. Nemcsak a fityisz propagandából, hanem ebből a mentalitásból is elegem lett. Ez egy budapesti egyetem, súgom: nem a BME, és a jövőben vidéken fogom folytatni a tanulmányaimat.
A mostani tavaszi félévet passzívra tettem, és masszív munkával töltöm, emellett pedig egyedül tanulgatok.
Egy tanácsom van mindenki számára: ne féljetek lépni! Inkább menjetek a bizonytalanba, mintsem maradjatok a biztos rosszban.
Vagottszemu@reddit
Tanulás, munka, munka, tanulás, munka...
AmbitiousDecision403@reddit
Elmagányosodtam. Szembe kellett néznem azzal, hogy az emberek nagy részére nem lehet számítani. Csak kevesen lettek barátok, de ők is más irányba mentek.
Ne menjetek művész lélekkel tömegszakra.
LowCarbChef_101@reddit
Nem emlékszem sokra
Dance_Plane@reddit
Szerintem szép korszak volt. Legtöbb buli, meg legtöbb koncert, meg legtöbb haver akkor volt.
A legtöbb vizsgaidőszak nem volt annyira vészes. Megcsúsztam de a plusz félév legalább a szakdolgozat megírására bőven jól jött.
Egyedül a csajozás miatt volt néha nehéz. És lelkileg lehúzó. Nem olyan mint gondolná az ember ha az ember nem néz ki valami jól..
Dr_AmAQueen@reddit
Első alapszakon nem is volt rendes kampuszunk, sem normális közösségi élet, amit nagyon sérelmeztem. Ennek ellenére megtaláltuk a lehetőségeinket bulizgatásra, de nem voltam soha hardcore partyarc. Az utolsó évben elkezdtem egy másik alapszakot ezzel párhuzamosan, amit nem fejeztem be végül, mert felvettek MSc-re, az volt talán a legpörgősebb időszak. MSc-n már volt párom, dolgoztam és a későbbi képzéseim alatt is végig melóztam, ami miatt nem is nagyon vettem részt a közösség életében, de nem is akartam.
Grand_Cut_8618@reddit
Nem volt extra. A bulik nem nekem valóak a mai napig sem, sztem meg tudom számolni 1 kezemen,hányszor voltam a 4 évem alatt discoba. A gólyatábort is erőltetettnek éreztem, kovid idején volt, szóval nem is tudtam menni, nem volt oltásom akkor, visszagondolva nem baj, mert cringe volt számomra. Kocsmáztunk sokat, megismertem ezidő alatt a mostani legjobb barátom, vagyis inkább szorosabb lett a kapcsolatunk. Jól éreztem magam, de számomra a gimi sokkal izgibb volt, kolisként jobb volt, mert nem kellett azon izgulni, mit eszek hétköznap, mikor csináljam a házimunkát a sok beadandó és vizsgára készülés mellett. Akkor csak kisurrantunk délután a vízpartra sörözni és nem éreztem semmi felelősséget.
thatsnot_edible@reddit
Én főleg szerettem, sokat buliztunk, rengeteg programot találtunk ki, szóval nem kizárólag a piálásról szólt a közösségi élet. Olyan szakra jártam, ami mellett ingyen lehetett használni egy csomó edzőtermet, így nagyon sokat sportoltam és mindeféle mozgásformákat kipróbáltunk a csoporttársakkal. Fiatal voltam, fitt, nem voltam az a tipikus csajos csaj, inkább talán alternatív (ami jól jött, mert sosem volt pénzem ruhára és sminkcuccokra), kalandos évek voltak. Az oktatás színvonala erősen ingadozott, néhány tanár óráit alig vártam, mások a semmiről beszéltek. A kutatásmódszertant belénk verték, az hosszú távon sokat jelentett. Gyakorlati helyeket inkább én intéztem magamnak, így volt értelmük. Ugyan nem kellett sokáig könyörögni nekem, ha bulizásról volt szó, de a kötelező, reggel 8-as anatómia, élettan stb. órákon mindig ott ültem. Nem is tudom, hogy bírtam :) Szóval szerintem megvolt a balansz, éltem a szabadságot, de komolyan vettem a kötelességeimet is. Nagyon hajtottam a jó ösztöndíjra, minden támogatást megpályáztam, végigdolgoztam a nyarakat, elvállaltam minden ad hoc diákmelót, mert magamnak kellett finanszíroznom nagyrészt mindent már addigra, úgyhogy ebbe a bizonytalanságba meg annyagi stresszbe nem vágyodom vissza, de huszonévesen még optimistábban és több energiával áll ehhez az ember.
ResponsiblePilot6178@reddit
Annyira nem sokat mentünk a szaktársakkal ide-oda, de akkor se volt az a bebaszós történet, sokat beszélgettünk elvoltunk. Mivel tanítós voltam, így nem igazán volt lébecolás, meg alibi órák, nemmegyekbemernincskedvem, tehát ez a tipik “minden fasza jól érzem magam szabad vagyok” egyetemi érzés eléggé kimaradt :€
Paul_Allen000@reddit
Tanultam egyetemen viszont miután lediplomáztam utána már nem.
Firm_Pineapple9743@reddit
Osztatlan mérnöki képzésre jártam. Az első 3 évben gyakorlatilag csak buliztam. Volt olyan félévem amiben összesen 8 kreditet tudtam teljesíteni, így aztán az 5 éves képzésből végül 7 éves lett. Aztán jött a covid 4. Éven és egy kicsit sikerült magam beérni. Ha újra kezdhetném, ugyanígy csinálnám, a féktelen bulizásnak köszönhetően annyi plusz kapcsolatra tettem szert, amiket azóta kamatostúl tudtam hasznosítani a munkám során, plusz úgy sikerült eljönnöm, hogy nem nagyon volt hiányérzetem, hogy valami kimaradt volna a fiatalkoromból. 😀
Dependent_Soup13@reddit
Levelezős voltam, így heti 40 órában dolgoztam, jogsit csináltam mellette, és minden hétvégén buliztam, pasiztam. Ne kérdezd, hogy bírtam, ha visszagondolok erre az időszakra, már a nosztalgiától elhalálozok végelgyengülésben :D
LokkoLori@reddit
Szex meg a drog meg a rock and roll + másnapos pánikrohamok ... Meg Diablo, majd Counter Strike függőség... A World of Warcraftot ki se mertem ezek után próbálni.
Az első két évre alig emlékszem. Kreditem se sok lett meg addig.
Aztán volt egy megváltó pillanatom, mikor rájöttem, ha így nyomom tovább, abba rövid úton belehalok.
Huscafat@reddit
Leginkább gyakorlati óráim voltak, szóval elméletre nem igazán kellett külön tanulnom. Végig dolgoztam az egészet több műszakban, az órarendem mindig a melóhoz igazítottam. Jófejek voltak a szaktársaim, de nem igazán alakultak ki tartós barátságok, nekem megvolt már az alap baráti köröm. Bementem 8-ra suliba, aztán 16-22-ig melóztam, hazaértem 23 órára, utána kezdődött elölről. Hétvége is mindig melóval telt. Semmi köze nem volt a tipikus amerikai filmes egyetemi évekhez. Csak azért mennék vissza, mert sokkal rugalmasabb volt a beosztásom, és akkor dolgoztam, amikor nekem volt jó.
LuckyNumber-Bot@reddit
All the numbers in your comment added up to 69. Congrats!
^(Click here to have me scan all your future comments.) \ ^(Summon me on specific comments with u/LuckyNumber-Bot.)
Ciwilke@reddit
Hát nekem nem volt szimpi az az életmód, hogy 2-3-4 szakot megjár valaki 10+ éve egyetemista, nem halad az életben, de minden évben le tud kúrni pár hiszékeny gólyalányt és adja elő a nagy bölcset. (Koliba rengeteg ilyen volt.)
Ezért már az elején inkább a tanulásra helyeztem a hangsúlyt, de mivel én osztottam be az időmet sokkal szabadabb volt. A végén már csak bejárni kellett,, tanulni alig. Az elején rossz lányra pazaroltam az időmet, habár a szex része teljesen megérte, ugyebár van az a mondás az őrült lányokkal.. Utána beütött a Covid, így az ismerkedés része is leszűkült nagyon. Utólag picit bánom, hogy a kiélés rész picit elmaradt, de sosem voltam bulizós, sőt egyszerűen nem éreztem magam jól buliban. Hiányzik az a szabadság, de el tudom fogadni, hogy az csak egy életszakasz volt. A végére pedig megismerkedtem a feleségemmel, így annyira nem zavar, hogy kimaradt ez meg az. Habár nagyon sokat fejlődtem az egyetem végére, illetve utána munka közben. Kicringelek magamon, hogy miket csináltam. Viszont életre szóló barátságokat is sikerült kötni, olyan emberekkel akikkel amúgy szóba se álltunk volna egymással és ez egy nagy pozitívum nekem.
Rough-Somewhere8875@reddit
Nem csajoztam, nem buliztam, de cserebe nem is tanultam
Zhuinden@reddit
Én csak a grafikát vettem fel kétszer és fizikából mindig pótpóton mentem át minimál pontos kettessel, az sokkoló volt hogy mikromakroból bár "tudtam mindent" de így is kettes volt.
Amúgy bejártam jegyzeteltem néha csevegtem összesen 5 emberrel, lett akkor barátnőm aki azóta az ex-em (nem beszélünk) és lett egyetemi ismim/female friend-en keresztül szakmai gyakorlatom ahol megismertem a bnőm úgyhogy ahogy vesszük nem kalandos de legalább szerencsés
00RaZoR11@reddit
tanultam, szamitogepeztem, kondiztam, randiztam, szenvedtem a randik miatt, a tanulas miatt, a szamitogepezes miatt. A kondizas jo volt
josephinep12@reddit
Életem egyik legjobb időszaka volt, úgy éreztem bármit megtehet, semmi felelősség, azt csinálok amit akarok 😃 Jó pasik, jó bulik, a tanulás is tetszett, szóval bármikor visszamennék🥰 Amúgy mi nagyrészt be jártunk órákra, de jó volt a csapat, így ez nem volt megerőltető. Ezenkívül heti 2-3 buli, de napkozben egész nap a barátnőimmel bandáztunk, szóval tényleg nagyon felhőtlen, szabad időszak volt.
Jazzlike_Poem_3070@reddit
Nekem ha kiderülne hogy jelenleg csak álmodok és felébredve az egyetem elején járok, biztosan felkötöm magam.
Úgy nőttem fel, hogy milyen okos vagyok, alig kellett tanulnom bármire. Aztán jött az egyetem és még tanulással is sorra buktam meg a tárgyakból. Ettől összeomlottam, még kevésbé tudtam koncentrálni, nyomasztott a csúszás, nem bírtam rávenni magam hogy bemenjek vizsgára, annyira rettegtem a bukástól. Félbe is hagytam az egészet, csináltam egy szakmát a passzív féléveim alatt. Utána folytattam, összekaptam magam, az utolsó 1,5-2 évem színötös lett, nyertem TDK-n, kitűnő lett az államvizsgám.
Végül azt mondanám megérte, munkát azonnal kaptam, sőt, váltottam is egy sokkal jobbra, amit imádok, a béremmel meg több, mint elégedett vagyok. Szerintem jó szakember lettem, az érdeklődésem most hogy nem kell tanulnom, sokkal inkább megnőtt a szakmám iránt. De nem hiszem hogy képes lennék elölről kezdeni. (Jelenleg a szakvizsgámat csinálom, de ez már ég és föld.)
Flytrap77@reddit
Tanultam, wowoztam. Nyomorultnak éreztem magam, egy olyan időszak volt amin tudtam hogy túl kell esni és az élet jobb lesz. És így lett, dolgozni milliószor jobban szeretek. Valszeg közrejátszott hogy minden haverom felment Pestre, gyűjtötték az új élményeket, én meg maradtam a szülővárosomban, és anyámékkal laktam.
EarlyZookeeper20@reddit
Nekem fontos volt, hogy jó eredményeim legyenek, ezért mindig tanultam, minden tárgyra készültem rendesen. Angol nyelven volt a képzésem, ami egy picit megnehezítette a készülést, viszont nagyon jó tanáraim voltak és nagyon jól át tudták adni az anyagot!
Az egyetlen negatívum, hogy bejárós voltam, emiatt nagyon korán keltem, 5:40-es vonattal már mennem kellett, hogy 8-ra beérjek, és sajnos az órarendem sem mindig volt a legjobb. Volt, hogy 4-5 órányi lyukas órám volt, szóval még haza se tudtam menni. Volt amikor este 10 után értem haza, mert 6-kor kezdődött az előadás, hogy utána megint az 5:40-es vonattal menjek másnap!
Az egyetem alatt megszerzett kapcsolatok teljesen kikoptak, senkivel sem tartom már a kapcsolatot így 10 évvel a diploma után, szóval kapcsolati tőkém nem lett belőle.
Ha megtehetném, akkor visszamennék még tanulni, de sajnos már nincs rá időm, illetve amilyen drága lett az egyetem, anyagilag is megterhelő lenne a jelenlegi helyzetemben!
Adam88Analyst@reddit
WoW-oztam 3 évig, aztán abbahagytam, hogy legyen időm a szakdogára meg az államvizsgára. Leginkább elpazarolt 3 év volt olyan tekintetben, hogy ha tudtam volna, hogy ott kapcsolatokat kell építeni, meg bulizni, stb., akkor más felnőtt életem lett volna.
karlstaddd@reddit
Nem volt valami nagyon vészes (mérnökinfo bsc). ZH előtt egy-két héttel elkezdtem napi fél-egy órát tanulni, vizsgák előtt szintúgy.
Mellette dolgoztam. Bulikba nagyon nem jártam, nem vagyok oda értük.
No-Beginning-3187@reddit
6 év abból az első 2 masszív bulizás de ilyen heti 4et képzelj el. Utana meg többet foglalkoztam a sporttal és kapcsolat épitéssel mint a tanulassal. Nem mondom h könnyű volt de lediplomáztam.
Poseidon_887@reddit
Totál idegroncs voltam. “tanulni, tanulni, tanulni” ahogy Lenin is mondta
Stuttgart99@reddit
Szar volt, alig vártam hogy végezzek. Az első 4 félévet elvitte a covid, utána pedig már nem adta ki az egyetemi élet. Persze voltak jó bulik, de összességében az egyetem experience inkább lefelé húzta a mérleget. Amióta végeztem azóta sokkal jobban érzem magam.
Think-Molasses-9117@reddit
Nekem a gimi sokkal jobb volt, oda szívesen visszamennék. Az egyetemi bulik nekem kimaradtak, úgyhogy a tanuláson kívül nemnagyon szólt semmiről.
InternationalTax1534@reddit
Kötéltánc. Munka-feleség-társadalmi nyomás triumvirátus közé kialakítottam az “egyetem”-et mint negyedik szög. Egy percig sem bánom, viszont néha nehéz.
Nuclear_Nadal_74@reddit
Melóztam mellette, csináltunk egy együttest abban zenéltem, ittam, buliztam.
Tök igazuk volt, hogy kivágtak egy év után.
Ráadásul úgy hogy sehová sem vettek volna fel, max. a Miskolci Nehéziparia, úgyhogy hagytam a fenébe az egészet.
stolendogtooth@reddit
semmi buli, semmi tanulas, az egesz evfolyamon 5 lany volt a 300 emberbol.
CorvusPetey@reddit
Egész balanced volt;
Az elején jól beszoptam, magával a bürokráciával + az egyetemi/mérnöki képzés ismeretlen nehézségeivel (első generációs diplomás). De aztán 2. évtől belejöttem, 3. évtől már gyakorlati helyem is volt, így önellátó is lettem egyetem végéig.
Bulizás/csajozás is volt amennyi belefért, imádtam minden percét. Slussz poén: legjobb félévemben mindennap lent voltam hajnalokig csocsózni (3.9-es átlag)
Visszamennék? Nem, 1x bőven jó volt, de nem hagytam volna ki 😇
BearBathTune@reddit
Ahogy mondod: tanultam, csajoztam, buliztam, most pedig megyek vissza PhD-zni.
leof619@reddit
6év(2szak) piálás és dugás. Semmi felelősség. Nehéz volt a munkaeropiacra belépni utána.