Tudom, hogy vannak ennél sokkal nagyobb problémák is az életben, de úgy érzem, elveszett az egész fiatalságom, amit nehéz feldolgozni.

15 év együttlét után elváltak az útjaink a páromtól.

21 éves voltam, mikor összejöttünk, akkor szakadtam ki először egy nagyon mérgező családból. Nagy volt a szerelem, a legjobb barátai is voltunk egymásnak.

Olaszos kapcsolatunk volt mindig is, azonban pár éve a gyerekek születése után elkezdett durvulni a helyzet.

Egyre több lelki bántalmazást kaptam, egyre nagyobb terhet kellett cipelnem. Utólag már belátom, hogy sosem volt igazán egészséges a kapcsolatunk, csak az én határaim voltak elmosódva, és sok mindent eltűrtem, vagy legalábbis megbocsátottam.

A gyerekek születése után az állapot tarthatatlan lett, sokszor mondtam, ha nem változtat, akkor elhagyom. Mire változtatott volna, addigra már késő volt.

Azt érzem itt állok 36 évesen, és még feleség sem voltam. Elcsesztem 15 évet az életemből, a gyerekeim csonka családban nőnek majd fel, mert én csak 30 pluszosan tudtam érzelmileg annyira megerősödni, hogy felismerjem, bántalmazó kapcsolatban élek, de legalábbis olyanban, ahol a határaim nem voltak tisztelve, és minden igényem el volt nyomva.

Hogy lehet ezt feldolgozni? Hogy az ember mindenét odaadta egy olyan kapcsolatba, ami nem is érte meg? Hogy mire érzelmileg lesz annyira érett, hogy szeresse és tisztelje magát, addigra ott áll 36 évesen, 2 gyerekkel?

Hatalmas kudarcként élem ezt meg, mert én mindig elhittem, hogy együtt fogunk megöregedni, és hogy a gyerekeim egy kerek családban nőnek majd fel.