Húsvétot csak a legminimálisabb mértékben igyekszem tartani (rokonoknak kellemes ünnepeket kívánok, ismerős gyerekeknek csokinyuszit adok). A húsvéti locsolkodás gyerekkoromban akkora traumát okozott, hogy egy életre megutáltam ezt az ünnepet, vallásos pedig nem vagyok, tehát Jézus feltamadásán sem tudok mit ünnepelni.

Karácsony kicsit jobb, bár ott is inkább csak a gyerekkori nosztalgia maradt. Felnőttként, gyermektelenül már nincs nagyon mit ünnepelni rajta.

A Szilveszter mindig kifejezetten nyomasztó számomra. Mindig eszembe jut, hogy megint elvesztegettem egy évet, nem sikerült elérnem semmit, amit akartam. Félek is mindig attól, hogy mit hoz a következő év.

Egyedül a névnap és születésnap maradt. Bár csak anyukám, nagynéném és nagymamám szokott felköszönteni. És ahogy öregszem, úgy lesz a születésnap is egyre kevésbé örömteli esemény.