A Pluribus itt is napokon belül terítékre kerül. Egyébként milyen a Breaking Bad és Better Call Saul első évadához képest? Számomra a BB első két szezonja folytonosan ugrált a Tokaji Aszú és a tescós tablettás bor minősége között (Skyler és Marie valami borzasztóan voltak megírva), és a harmadik évadig kellett várni, hogy megtalálja a hangját. A BCS meg jóval erősebben kezdett, de utána valójában évadokon keresztül nem haladt előre érdemben a cselekmény, hiába volt technikailag jól megírva.

Amúgy 14 sorozatot láttam részben, vagy egészében tavaly. Az abszolút csúcs a Northern Exposure. 1990-től 1995-ig futott, itthon Miért Éppen Alaszkaként várt ismertté, de én eredeti nyelven láttam. A sorozat szinte minden egyes része egy teljesen más témát boncoló filozófiai és érzelmi mikrokozmosz, megfűszerezve az alaszkai táj vadregényes szépségével, egy jó nagy adag ízléses humorral, és persze Fleischmann doktor és Maggie will-they-won't-they romantikus szálával.

A részek olyan témákat vetnek górcső alá érdekes karakterinterakciók képében, szerethető figurák által, emlékezetes narratívák részeként, mint az eleve elrendeltség és a szabad akarat kérdésköre, a tudomány és a hit válaszvonala, a férfi és női szerepkör sajátosságai és hasonlóságai, vagy éppen a fogyasztói társadalom destruktív hatása az emberi kapcsolatrendszerekre, még kb. 100 további témával együtt.

Mindenesetre érdemes megállni vagy az ötödik évad végénél, vagy a hatodik évad első része, vagy pedig a The Quest című epizódot követően.

Emellett megemlítenék egy Marvel-hármast, melyekből technikailag kettő standalone, nem MCU produkció, autonóm, erős alkotói vízióval. Daredevil első és harmadik évad, illetve a második egyes részei, The Punisher két évada, de kimondottan az első, valamint a Loki mindkét évada.

Más irányból pedig ott a dokudráma Senna, a hatrészes minisorozat a legendás autóversenyzőről, amitől garantáltan szem nem marad szárazon, de mint nagy sci-fi rajongó, a hibáikkal együtt nagyon élveztem a Siló és a From eddigi évadait is.

Aztán ott van még a Ted Lasso, amit a Northern Exposure főszereplőjének ajánlására néztem meg, és talán az egyik legemberibb, legszívmelengetőbb, és legpozítvabb, felemelőbb üzenetű mű, amihez eddig szerencsém volt.

Emellett zseniálisnak tartom a Netflixen nagyot ment Kamaszok című minisorozatot is, amit egy snittben vettek fel, viszont mindeközben mégse néznem újra, mert nem adott olyat, ami újranézési faktorral ruházná fel (vagy ami igazán kedvenccé tenné). Csak egyszerűen muszáj elismerni a történet és az alakítások színvonalát.

Végezetül pedig még megemlíteném az Új barát karácsonyra című sorozatot, de annak is inkább a harmadik évadát. Az egész sorozat javuló tendenciát mutatott évadról évadra, de míg az első egy cozy kis romkom volt számomra több erkölcsileg megkérdőjelezhető pillanattal, és a második pedig valamiféle furcsa és néhol depresszív középút, addig a harmadikra rendkívül beérett az egész koncepció (évekkel később is forgatták), és szerintem önálló sztoriként, az előző évadok ismerete nélkül is teljesen élvezhető, főleg, ha valaki valami Before Sunrise jellegű romantikus művet akar látni.