Felnőtt emberek, akiket a szüleik tartanak el 100 százalékban?

Ismertek olyan felnőtt, akár 30-as 40-es éveiben járó embert, aki abban a szerencsés helyzetben van, hogy soha nem kellett dolgoznia és magának pénzt keresnie? A rokonságban van egy 34 éves nő, aki soha nem dolgozott, kapott egy elég nagy lakást, minden költségét a mai napig a szülei finanszíroznak (rezsi, kaja, állatok etetése, orvos stb...) az ő èdesanyja sírva mesélte legutóbb, hogy annyira aggódik mi lesz vele ha velük (a szülőkkel) valami történik és nem tud tovább segíteni. Ezért a testvéreit kérte meg, hogy gondoskodjanak róla, amikor ők már nem lesznek...engem ez végtelenül elszomorít, hogy így gondolkodik, és erre kenyszerul kernie a testvereit, amikor se nem testi fogyatekos se nem szellemi, nincs akadalya munkavegzesnek,vallalkozasnak sem. A testvérei ugyanúgy kaptak lakást, de tanulnak, dolgoznak és önállóak tudnak lenni. A nem dolgozó olyan bugyuta kifogásokkal jön, hogy az ADHD-ja miatt nem alkalmas sok munkakörre, mindig van valami aktuális egyèb egèszségügyi nyűgje ami miatt "nem tud" semmilyen pénzkereseti elfoglaltságot tenni. Amikor beszelgetek vele olyan mintha egy masik dimenzioban letezne, fogalma sincs milyen Magyarorszagon egy atlag ember mindennapja, az onallo penzkeresettel jaro felelosseg es a felnott lét úgy alapban. Az anyja meg idegösszeroppanás szélén van, mert nem tudja rávenni a gyermekèt a munkára, ahhoz meg nincs szíve hogy ne támogassa. (Ezzel bennetartva a jelenlegi allapotban) Az apukajaval eveken àt nem állt szóba (tőle kapta a lakast ahol tud élni) mert szerinte nem nevelte jól, van egy kioktató stílusa, nem lehet vele vitatkozni, ami miatt sok ellentet es sertodes alakult ki. Én velük nőttem,mindig mindent megkapott, a szeretettel sem volt gond nagyon szereti őt mindket szülője. Számomra felfoghatatlan ez az egész de lehet én vagyok túl maradi és sok más helyen ha a szülő tudja biztosít megélhetést 30 fölött is es ez teljesen normalis. Nektek mik a meglátásaitok erről, tapasztalatok?