Azok a párok akik nem egy kasszán vannak, hogyan oldjátok meg?

Nekünk nincs közös számla, külön-külön számla van. 2009 óta. Tökéletesen működik. Eleinte panelban éltünk, összeültünk, hogy mennyi a rezsi és fizetésarányosan szétosztottuk. Víz, fűtés, áram, TV-internet-streaming szétosztva. A bevásárlást meg egyszer egyikünk, máskor a másikunk fizette. Ezen felül, ha gyűjtöttünk valami nagyobbra, akkor megbeszéltük, hogy ki mennyit tud félre rakni havonta és ahhoz tartottuk magunkat, így tervezetten megvolt, hogy mikor lesz meg az összeg. A maradékot mindenki úgy osztotta be, ahogy akarta szórakozásra, saját igényeire. Ruhát mindenki magának vesz. Vagy el akartam menni moziba, vagy étterembe? Akkor én fizettem. Ha ő akart menni, valamire, akkor ő fizetett. Ha kirívóan magas összeg volt, vagy csak közösen akartuk, akkor feleztük a költségeket. Nem kell kiszámolósra gondolni, csak nagyjából belőttük, hogy ki mit fizet menet közben. Nem volt kőbe vésve az elszámolás. Aztán építtettünk egy családi házat. Az új rezsi számlákat egyszerűbb volt kezelni egyikünk számlájáról, illetve az építkezés, kertrendezés, stb. költségeit is. Végül most az én számlámról megy minden, de ugyanígy megnéztük, hogy mennyi a rezsi, a hitel és a felét automatikus utalással küldi a párom a számlámra. A kertbe vett dolgokat (növény, mulcs, kerti szerszám, betonozás, filagória, stb) pedig felváltva, arányosan fizetjük. A megtakarítást ugyanúgy újra megbeszéltük. Ez azért is jó, mert a maradék, magunkra szánt pénzt úgy költjük el, hogy nem idegesít :D Ha veszek egy újabb drága informatikai eszközt (fülhallgató, videokártya, stb) akkor a feleségem nem óbégat és a sokadik ruha, cipője árán én sem károgok, mert nem tudom az árát. Nyilván, ha kíváncsiak vagyunk valamire, akkor simán rákérdezünk és őszintén elmondjuk az árát. De tiszteletben tartjuk a másik döntését. Gyakran kikérjük egymás véleményét nagyobb dolgokban, aztán lebeszélés is lehet belőle, amire volt már sok példa és nem is baj, mert az egyik más szemszögből látja a dolgokat és a meggondolatlan fellegekből lerántja a valóság talajára a másikat. Kicsit olyan, mint egy mini-demokrácia. :D Van mozgástér, de azért sokszort összeülünk tanácskozni pl. vacsora közben, kommunikálunk. De ehhez ilyen partner is kell. Mentett már meg a feleségem feleslegesen drága "kügyü" megvételétől és én is őt hasonlóan túlárazott táska birtoklásától. Illetve beszállunk a nem várt, nagyobb költségekbe is, ha csak egyikünket érinti is. Pl. 2 autónk van, külön néven. Sajnos kell kettő. És egyik sem fiatal. Ha jön egy nagyobb szerviz, vagy javítás, akkor beszállunk a másik költségeibe. Illetve, hirtelen baj esetére (akár halál, vagy kómával járó baleset, stb) mindketten meg vagyunk jelölve egymás bankszámláinál, mint felhatalmazott (vagy mi a pontos neve...). Így ha kell, hozzá tudunk férni a másik pénzéhez, ha vészhelyzet van. Lassan 17 éve jól működik. De ennek alapja a feltétlen bizalom. Nálunk a Google helymegosztás is állandóra van kapcsolva. Látom, hol a feleségem, a gyermekem mobilja, ahogy ők is látják az enyémet. Ha az autópályán/úton balesetezek, vagy ő, akkor tudjuk egymás helyét. Nincs takargatni valónk egymás előtt. Egymás mobilját sem nézegetjük, pedig a feloldó ujjnyomat fel van véve egymáshoz, szintén azért, ha vészhelyzet miatt szükséges.