Van e vicces sztoritok mikor felnőttként befostatok?

Amíg élek nem felejtem el… 17-18 éves lehettem amikor a nagy tél idején a barátokkal kitaláltuk, hogy menjünk ki szánkózni a töltésre. Abban az időben sokszok felfáztam, így felvettem egy hosszú ujjú bodyt, kantáros overál, pulóver, kabát, stb. Előtte ebédeltünk a családdal tejfölös krumpli levest. Jó zsírosan, tejföllel, ahogy azt kell. Elindultam szánkózni a barátokkal mit sem sejtve. Volt forralt bort, tea, majd amikor kezdtünk már fázni, elfogyott a bor, akkor lassan mehetünk haza. Abban a pillanatban a gyomrom elkezdett zuborogni majd a hideg is rázott. Tudtam, hogy nekem itt az idő indulni haza. Kb 10-15 percre lektam gyalog. A barátok még agitáltak, hogy csússzunk 1-2 kört még mielőtt mennénk haza. Én már keresztbe tett lábakkal szorítottam, nehogy baj legyen. Nagyon nehezen mindenki elindult haza. Az egyik barátommal az volt a szokás, hogy elköszönés előtt egy gyors cigi náluk, mert úgy is útba estek felènk. Nagyon reméltem, hogy itt ezt a hagyományt megtörjük és azonnal rohanok hazáig ha tőle elköszöntem a házuk előtt. Persze erősködött, hogy menjek be de mondtam, hogy fázok, sietnék haza. Persze a másik barátom is majdnem szomszéd, így jött velem tovàbb egy ideig. Óráknak éreztem, hogy telt az idő és még mindig sehol se voltam hazáig. Majd végül az utolsó barát is elköszönt és én elkezdtem futni hazáig. Természetesen nem tudtam tovàbb tartani és befostam. A bokámon folyt végig a cucc én meg csak bőgtem és bőgtem a szégyentől. Reméltem, hogy nem találkozok össze ismerőssel az úton mert akkor szégyenemben elsüllyedrem volna… ahogy haza értem egyből be a wc-be. Kicsatoltam a bodyt és nyakig csaptam magam a szarral. Életemben nem éreztem magam annyira szánalmasnak mint akkor. Azóta body nem volt rajtam és szánkózni sem mentem. A tejfölös ételeket kerülöm és amíg élek ezt nem felejtem el.