Milyen horror sztoritok van közoktatásból?

Visszagondolva, az egész közoktatásban töltött idő traumatikus volt (és javarészt felesleges is), de ami nálam a pontot az i-re feltette azt elmesélem, mert jobb ha minél többen tudják, hogy ilyen is előfordul. Rólam tudni kell, hogy van egy alap szorongásos betegségem, nagyon félénk, introvertált gyerek voltam. Most is megvannak ezek a dolgok, de már dolgozom rajta, sokkal jobb mint régen. Talán ennek is köszönhetően én voltam a minta diák/gyerek. Általában mindig mindent igyekeztem 100%ig jól csinálni. Kitűnő nem voltam, mert volt néhány tárgy amit nem tudtam komolyan venni (hittan, etika, egyházi ének, sima ének, tánc és dráma meg hasonlók) de a fontos tárgyakból azért hoztam a maxot. 9. osztályban ismertem meg a gimis matektanárom, aki egyben 5 évig az osztályfőnököm is lett. Ez a nőci ránézésre is egy rideg, nem túl szociális ember, de isten mentsen attól, hogy valakit tanítson. Első évben annyira nem volt baj vele, persze akkor is feltűnt, hogy gyakran vannak dühkitörései, és elég embertelen módon beszél velünk, de személyes konfrontációm nem volt vele, hát gondoltam nem ütöm bele az orrom. Második évben beteg lettem, emiatt kb 3-4 hónapot kvázi magántanulóként csináltam végig, de becsülettel, tehát ugyanúgy csináltam mindent, csak otthonról, mivel tiltva volt, hogy közösségbe menjek. Ekkor kezdett el írogatni, üzengetni, hogy reméli, hogy azért jövőhéten már jönni fogok, X napon már ott leszek, mert nem szép dolog ennyi ideig kimaradni. Aztán később, hogy nem kellene ennyire rájátszani, biztos nem olyan komoly, menjek csak jövőhéttől. Utána már kezdett burkoltan fenyegetni, hogy ha nem megyek már X napon, akkor sajnos meg kell buktasson matematikából, és akkor évet kell ismételnem majd, és ez is lesz a legjobb, mert tulajdonképpen matekból úgyis nagyon le vagyok maradva, meg így a nyelvvizsgákat se fogom tudni úgysem teljesíteni. Nem értettem, hogy mi a baja, megkapott minden orvosi papír másolatot, mindent amit kellett teljesítettem, meg úgy egyáltalán, nem értettem, hogy miért írogat ennyit. Szerencsére meggyógyultam, de vele következő évtől jött a pokol. Szó szerint bármit tehettem, ha éppen csak hangosabban lélegeztem abba is belekötött. Órákon folyamatosan azon volt, hogy hogy tudna megalázni. Feltett egy kérdést esetleg, én válaszoltam és addig csavarta amíg azt hozta ki belőle hogy, teljesen hülye vagyok, hiába volt a válasz helyes. Egy alkalommal osztályfőnöki órán megtámasztottam a fejem így könyökölve, tudom hogy ez nem szép látvány meg nem illik, de már utolsó óra volt, fájt a fejem, fáradt voltam. Úgy elkezdett velem ordítani, hogy én mit képzelek, kocsmában vagyok? Vagy hogy engem nem neveltek meg hogy micsoda tiszteletlenség, reméli, hogy a szüleim szégyellnek engem is, meg magukat is, amiért ilyen gyerekük van. Egyszerűen köpni nyelni nem tudtam, velem soha senki nem kiabált azóta sem senki, főleg nem ilyen hangnemben. Több ilyen is volt, de ez maradt meg leginkább. Mint mondtam, alapból nagyon félős, szorongó, mindenen aggódó ember voltam/vagyok. Ahogy ezek az apróságnak tűnő dolgok sokasodtak, úgy kezdtem el egyre jobban félni tőle, meg attól, hogy na aznap mit fog kitalálni. A cél gondolom az is lett volna, hogy megbuktasson, mert olyanokat csinált, hogy ha nem a jobb, hanem a bal sarokba írtam a nevem, vagy a szöveges választ nem egy sorba írtam akkor pontokat vont le, órai munkára egyest adott stb. Minden lehetőséget kihasznált ez a lényeg. Addig addig, hogy szó szerint már gyomorideggel mentem minden órájára, és fizikailag rosszul voltam tőle. Az volt a fura, hogy az üvöltésen kívül nem zaklatott nyíltan, de a minden napos csendes baszogatásával elérte, hogy 11. végére teljesen kikészüljek tőle, amikor elmondtam a szüleimnek és bementek beszélgetni, ő azt tanácsolta a szüleimnek, hogy vigyenek engem nevelési tanácsadóhoz, mert velem van a baj, ő nem csinált semmit. Elmentünk, ott megmondta a nő, hogy az alap problémámon kívül semmi baj nincs velem, ez ptsd, ami attól van, hogy félek a tanárnőtől, és írt egy javaslatot, hogy másik matek csoportba tegyenek át, és ne kelljen vele érintkeznem ha nem muszáj. Nyilván osztályfőnöknek megmaradt, de végre a 12. osztálytól nem kellett rettegnem matek órák közben. Érettségire/egyetemre való jelentkezésnél azért még rúgott belém egy jót, ő töltötte a papírjainkat egy általunk kitöltött adatlap alapján. Én Marosvásárhelyen születtem, kettős állampolgárságom van, és az irataimon magyarul/románul is szerepel a születési helyem. Ezt az adatlapon is direkt feltüntettem, kiemelve. Természetesen nem jól töltötte ki, ezért a felvi.hu utolsó percig hibát jelzett, senki sehol nem jött rá, hogy mi a hiba, mindenkit végigtelefonáltunk, mire valahol rájöttek, hogy rosszul adta meg ezeket. Utólag visszagondolva, valószínűleg eredetileg is ez lehetett velem a baja, és ezért nem kedvelt és így vezette le. Mindenesetre nagyon szép emlékeket hagyott bennem.