Az hogyan lehet, hogy az emberek a saját párkapcsolatuk jónak tartják, de a másokét általában rossznak?

Az lehet erre a kelet-európai válasz, hogy az emberek a saját kapcsolatukat alapvetően jónak *láttatják.* Csakhogy a kifelé mutatott szép, tiszta, harmonikus és gondozott homlokzat mögött kissé rohadt, penészes, büdös és gondozatlan a beltér, és ennek tudatában, megoldáskeresés helyett saját problémáikat rávetítik mindenki másra. Merthát erkölcsi fölény, ugyebár. „Én nem bántom az asszonyt, mint az a barom a Tibor.” „Én nem hidegültem el a férjemtől, mint az a b\*szatlan Klára.” „Mi nem azért osztjuk meg a nyaralási szelfit, hogy leplezzük a nyaralás előtti és utáni félrekúrást mint mindenki más.” A látványos vagy fennen hangoztatott homlokzatvédelem egyik tipikus megnyilvánulási formája. Akinek tényleg teljesen rendben van a párkapcsolata, az nem ítélkezik mások kapcsolatáról, nem minősít, és őszintén rácsodálkozik az elcseszett kapcsolatokra és segíteni próbál.