Üdv.

Hadd reagáljak az evidens tanácsokra elöljáróban:

1. A kutya ugat, ez a dolga. - Köszönöm, nem is tudtam

2. Ha zavar, menj be a házba - Remek ötlet

3. Füldugó - Igen, állandóan használom, fáj a fülem már

A szomszédban két éles hangú tacskó van szomorú körülmények közt tartva. Otthon a szülői háznál nekünk is van egy tacskónk. Amikor csak tehetjük, foglalkozunk vele, ki-be járhat, póráz nélkül sétáltatjuk, szót fogad, változatosan eszik, kint fűtött háza van stb.

Ezeknek a szegény állatoknak mellettünk viszont egyik sem jut. Körbe vannak trapézlemezelve, így a piciny kertben semmi inger nem éri őket, nincs hozzájuk szólva, idomítatlanok, havi egyszer fél óra séta pórázon, de inkább két havonta, száraz táp kúra, és ki vannak (bocsánat) b\*szva az udvarra. Gyerekpótlék. A második kutya is azért került az első mellé, hogy ne unatkozzon.

Nemhiába szórakoztatják magukat és minket ugatással. (Zsákutca, senki nem jár erre, 0 inger)

Zsákutca végében lakunk, a szomszéd az utolsó, egy lakó-pihenő övezetben, ahol nyaralók épültek anno. Emiatt a szomszéd ház és kert 6 méterre van az enyémtől. Nyilván nem ideális, egymás suttogását is halljuk. Valahogy az utcában a többi lakó volt annyira belátó, hogy lemondott a kutya-, disznó-, baromfitartásról (utóbbi kettő nincs is a szomszédban).

Néha átszöknek ezek az állatok, és olyan jól érzik itt magukat a füves kertben, hogy utána menekülnek a szomszéd elől, ne kelljen a szúrós murvás udvarra hazamenni.

Egyrészt rettenetesen sajnálom őket, másrészt ettől a kutyaugatástól már frászt kapok (ami néha 1 napig nincs, máskor meg egész nap van, éjszakába nyúlóan, nem lehet aludni). Tudjátok milyen éles hangon ugatnak a tacskók, igaz? Jó erős torkuk van.

Mit lehet tenni, hogy leszoktassam őket a kétségbeesett ugatásról?

Nehezítő körülmény, és kívánság, hogy nem veszhetek össze a szomszédommal, semmi jogi utas, harmadik személy bevonós tanács nem óhajtott.

Fun fact, hogy jeleztem már neki, hogy zavaró. Őt is zavarja, bár kevésbé, de nem tud mit csinálni vele, mert ha megkéri a kutyát, hogy légy szíves hagyja abba, nem fogad szót.

Meg is van sértődve rám emiatt.

Nyilván elegem van, és nyilván jól is esne mindezzel szembesíteni, de nem tehetem. Nem kezdhetek el gáz-riasztó stukkerrel nevelő célzatból az éjszaka közepén lövöldözni, vagy ostort csattogtatni. Nem akarok az utca bolondja lenni. Néha dobok át egy falat kolbászt, sajtot. Olyankor pár perc csenddel megtisztelnek, de a hangom semmit sem ér.

A mellettem másik irányban lévő két üres porta megvásárlása miatt már gyűlöl az amelletti új szomszédom, mert ő akarta volna őket, csak szegénynek nem volt pénze rá. Nem hiányzik, hogy a másik irányból is pikkeljenek rám.

Míg máshol laktam, volt kutya a szomszédokban, de ott az egészségesebb távolság miatt nem volt zavaró sosem. A szüleimnél tartott kutyánkra is rájön az 5 perc néha, de elég egyszer rászólni, és elfoglalja magát mással.

Volt valaki hasonló helyzetben, amit sikerült is orvosolni?

Nemsokára jön a tavasz, és kétségbe vagyok esve, hogy nem lehet többé nyugodtan kint lenni, nyitott ablaknál aludni, stb. 5 éve lakok itt, a szomszédom 2 éve, és az első kutya eddig bezárva ugatott a házban egész nap, amivel csak a bezárt macskákat szórakoztatta. Most ősszel került ki egy új kutyával a kertbe.

Köszönöm, hogy időt szántál rám, és elolvastad. Minden kommentnek örülök, és előre is köszönök!