Gyógypedagógus vagyok, 8 éve a pályán. BA Győrben, TANAK szakirányon, MA az ELTÉn gyógyped. terápia szakon.

Dolgoztam 3 különböző EGYMI-ben, mindig más tagozaton (értak, tanak, auti), jelenleg integráló óvodában dolgozom.

Nagyon sokat tudnék mesélni, kérdezz nyugodtan. Amit kiemelnék: - Győrben egy szakirányt végeznek a hallgatók 4 év alatt, máshol kettőt. Jól hangzik a két szakirány, de egy mellett sokkal több idő jut nagyobb mélységekbe belemenni, több a gyakorlat is, sok olyan tudást kaptunk, amit mások fizetős 30-60 órás képzéseken szereznek meg. Igaz, papír nincs róla, de használni tudom, amit tanultam. Pl. Meixner-módszer vagy DIFER

• légy nyitott más szakirányokra is, úgy sem (csak) a te szakirányodhoz tartozó gyerekekkel fogsz foglalkozni.

• leginkább a 6-8-10 éves gyerekekre készít fel a képzés, egészen picikhez és a tizenévesekhez csak ízelítő jár, a felnőttekről ne is beszéljünk. Úgyhogy sok mindent kell magadra szedned majd a munka során/mellett

• EGYMI-ben dolgozni osztályban, utazó gyógypedagógusként vagy egy integráló intézményben teljesen más, összehasonlíthatatlan nagyon sok szempontból. Szakszolgálatról, szakértői bizottságról nincs közvetlen tapasztalatom, de az megint egy teljesen más rendszer.

• a szülőkkel sokszor nehezebb, mint valaha a gyerekekkel lesz.

• a magánfejlesztés keresett és kifizetődő, ha az ember beleteszi a munkát, de én azt mondom, nagyon is érdemes az intézményi tapasztalatot megszerezni előtte, mellette.

• a fizetés már nem olyan rossz, mint volt 1-2-3 éve, de bele kell kalkulálnod, hogy kb sehol nincs egyéb juttatás, viszont saját költségre bizony sokszor sok minden megy (nyomtatás, laminálás, egyéb eszközgyártás, -vásárlás)

• az előző gondolat margójára: a legnagyobb eszközöd a saját személyiséged és kreativitásod, legjobb barátod a lamináló gép, az öntapadós tépőzár és a Temu. Teljesen más szemmel fogaz boltba járni, mert minden hétköznapi dologban alternatív felhasználási lehetőséget fogsz felfedezni, otthon pedig garantáltan tornyokban gyűjtöd majd a wc papír gurigákat, a papír poharakat és szívószálakat.

• a társadalom megvet majd, mert “egész nap csak 5-6-10 gyerekkel játszol”, “3 hónapot szabadságon vagy minden nyáron”, korábban végzel a munkahelyeden (nem a munkával, csak a munkahelyeden), mint az átlag ember, és különben is “havi 900.000-et keresel” mindezért (csak nem találod).

De mindig találsz majd olyan gyermeket és szülőt, aki tartja benned a lelket, és néhány sírós nap után mindig jön egy “ezért megéri csinálni” pillanat is.

Egy biztos: csak és kizárólag szívvel-lélekkel lehet csinálni. Ha azt érzed, nem bírod (tovább), akkor váltani kell. Szakot, helyet, munkát, bármit. Mert ha maradsz, azzal magadnak és mindenkinek is ártasz magad körül.