Van escapism fantáziátok amin szoktatok gondolkozni?

Persze, előtte év-fel évvel, állandóan ingerült voltam, magas vérnyomás, motiváció eltűnt, csak csinaltam a munkát valahogy, előtte meg en voltam a sztár - de nem ismertek el, mindig az volt, hogy majd ha ezt majd ha azt megcsinálod / eléred akkor majd lesz ilyen-olyan elismerés (sose lett). Gyakran kellett mennem a külföldi központba, és autóval szoktam menni. Nagyon szép dimbes-dombos hegyvidék vezetett oda, nekem meg volt egy sportkocsim, így megjarattam. Az utolsó ilyen alkalommal nem vettem észre, hogy vezetek, telejsen elmerultem a gondolataimban, hogy mit is akarok, mi értelme ennek, és ott voltam, hogy annyira gyűlölöm ezt az egészet, hogy érdemes lenne itt most inkább félre rántani a kormányt és le a szakadékba. Aztán satufék, és mondtam magamnak, hogy nem, ez nem mehet így tovább. Megérkeztem, bementem a HR-re, elmondtam, hogy ez így élhetetlen, majd az új HR vezető (fel évente rúgtak ki az aktuálisat) mondta, hogy akkor kívül tágasabb, el lehet innen menni. Ezután jött az idegösszeroppanás, sürgősségin töltöttem több estet is, nyugtatók, gyógyszerek, testi tünetek, lebénultam, stb. Ez volt 3 éve, nem mentem vissza. Megpróbáltam, de elkezdtem remegni és pánik rohamot kaptam. Végül kirúgtak. Azóta epitem magam. A cég meg csődbe ment. Totál más pályára kerültem, olyanra ahova mindig is akartam. Iroda közelébe nem hiszem, hogy tudnék újra menni. Sokkal sokkal sokkal kevesebb a fizetésem, de boldogabb vagyok, megtanultam, hogyan legyek boldog. De ez a hobo életmód nem mindenkinek való.