Az anyai ösztön ki fog alakulni valaha bennem?
Posted by pihe_puha@reddit | askhungary | View on Reddit | 173 comments
Sziasztok!
Egy dologra lennék kíváncsi, ami már régota zavar engem. 22 éves vagyok, és lett barátom akinek elég nagy a családja, úgyhogy sok a pici náluk. Amikor vam valamilyen ünnepség vagy összejövetel, van egy kis gyerek a közelben, és néha megkérdezik, hogy nem a szeretném megfogni illetve babusgatni, de valahogy nem érzek rá késztetést. Nem találom a gyerekeket aranyosnak, nem is utálom őket, de egy közönyt érzek. Ez egy olyan dolog ami idővel ki fog alakulni nálam? Vagy csak a sajáttal fog megjelenni? Vagy sosem? Normális ha így érzek? Vagy még fiatal vagyok hozzá?
Far_Area7963@reddit
Nálam nem alakult ki, nem is vállaltam gyereket.
Full-Lingonberry1858@reddit
Nekem a sajátommal alakult ki. Előtte ugyanígy voltam, de azóta, ha meglátok egy babát, akkor “a sajátommal kapcsolatos kedves emlékek ugranak be” és a sajátom iránt érzett szeretet miatt látom cukinak a másikat.
Tök érdekes, hogy ezért csak azok a gyerekek a cukik, akik nem idősebbek (sokkal) a sajátomnál. Tehát fél évesen az egy éveseket nem láttam cukinak. Most két és fél éves a gyerekem és mindegyik fiatalabb baba is nagyon aranyosnak tűnik, miközben az idősebbek, mondjuk négy évesek nem.
No-Reaction5137@reddit
Igen, ezt felejti el ez a sok hölgy, hogy ez kialakul, nem pedig veleszületett.
ZebraPsychological12@reddit
És am lett volna kivel?
Far_Area7963@reddit
23 éve vagyok együtt a férjemmel.
Chillagok@reddit
Dettó. 41 leszek januárban, nem akarok gyereket, de 25 éve hallgatom, hogy majd meggondolom magam. Kíváncsi vagyok, hogy menopauza után mivel fognak baszogatni.
NoCat4151@reddit
Hogy fejlődik az orvostudomány és ha SZERENCSÉD lesz, talán még 60 évesen is tudsz majd vállalni, nem késtél le semmiről :)))
Such_Community_4780@reddit
milyen jó lenne 78 évesen ott lenni a gyerek ballagásán 🙃
NoCat4151@reddit
Szerintem egy 78 éves tényleg örülne, feldobná az unalmas nyugdíjas napjait és kurva büszke lenne :)))
DO-Gear-little966@reddit
Miféle nyugdíjas napokról beszélsz?! Majd 80 felett. Addigra.
NoCat4151@reddit
Vagy munkahelyről közvetlenül tepsibe
kapesima@reddit
Jaja jo lehet majd 64 evesen rohangalni meg jatszoterezni meg barmit csinalni egy 4 eves gyerekkel :D 60 evesen gyereket, hagyjal mar. Lehetni lehet, talan, de senkinek sem kivanom. Egy gyerekhez baromi sok energia kell. Azt, hogy 60 evesen szuljon balaki csak olyan mond, akinek nincs gyereke.
Anxious-Spread-2337@reddit
Mondjuk irtó káros az a hozzáállás, hogy 64 évesen már nem kell tudnunk fizikailag megterhelő dolgot végezni. Orvosilag semmi akadálya, hogy 64 évesen olyan állapotban legyél, amilyenben a mostani 30 évesek legalább a fele most van.
Persze az már más kérdés, hány rákos elváltozásnak ágyaz meg a késői gyerekvállalás.
NoCat4151@reddit
Ugye nem gondoltad, hogy komolyan javaslom bárkinek hogy 60 évesen szüljön??? Arra válaszoltam neki, hogy mivel fogják később basztatni. Az emberek pedig tényleg mindig kitalálnak valamit, hogy szaporodásra bírják azt, aki nem akar gyereket.
kapesima@reddit
Jo hat akkor en total felreertelmeztem a mondandodat. Lehet mas hangsulyozassal olvastam fel magamban :D
NoCat4151@reddit
Most már látom én is, tényleg nem volt egyértelmű.
Soreiru@reddit
Hát meg leginkább a gyereknek milyen lesz húsz évesen a nyolcvan éves anyját ápolnia az élete élése helyett
NoCat4151@reddit
Sajnos ez a másik, de a középkorú nők most vannak ott, még a fiatal, tizen, huszonéves gyerekeiket tartják el, de már a szüleiket ápolják, sőt, általában rálőcsölik a férjük ápolásra szoruló szüleit is.
Traveler-01@reddit
A 9 hónap, meg a szülés egy dolog. De utána kezdődik az igazi megterhelés. Nagyon fitt és energikus 60 éves kell legyen. 😁
Interesting_Park7661@reddit
Hát amúgy már van ilyen fejlett az orvostudomány 😆 A donor petesejtek miatt van rá példa, hogy 60 felett szült valaki - bár a legtöbb országban 50 év a korhatár (Európában akár 48-49 éves kor körül is simán megcsinálják.)
suhanbongo@reddit
Azzal hogy fogadj örökbe :D
Mara1133@reddit
Anyám 44 évesen szült engem🤷🏻♀️
Viszont ugyanígy gondolom. Én sem szeretnék gyereket.
whitexmass123@reddit
Ugyanez :)
No-Reaction5137@reddit
Hát, a terhesseggel lesz némi hormon-dömping, az majd athuzalozza egy kicsit az agyad. Szó szerint. Megvaltoznak a kapcsolatok, meg minden az ideghalozatokban Akkor majd megjon a dolog
Nadjesda@reddit
Teljesen normàlis, hogy ha nem érdekel. Fiatal vagy még. Ahogy olvasom itt a magyar redditen, fiatalon szülnek a nök, én sose tudtam volna birni a huszas éveimben, engem sem érdekelnek ùgy közelröl a gyerekek. Na most van hàrom, amit szeretetböl megszültem, de még mindig tanulom megszeretni szülönek lenni. (ezen kivül szeretem a gyerekeimet, csak az anyasàg nehezen megy)
Ugyhogy komolyan ajànlom neked, fontold meg jol, hogy mikor és kinek szülsz, és mennyit. Én a lànyomnak meg fogom mondani, hogy : ne fiatalon ; legyen sajàt munkàja és lakàsa, és ne hagyja ott egy férfi, nö vagy gyerek miatt !, maradjon önàllo gyerek utàn is, ne hagyja el az àllàsàt, és ne osszon meg mindent feltétlenül a pàrjàval. És hàt persze gondolja meg jol, éljen pàr évet a jövendö pàrjàval, mielött ebbe belemennek.
Savings_Year6227@reddit
22 evesen egyaltalan nem erdekeltek meg a gyerekek, el nem tudtam kepzelni, hogy nekem is legyen. Most vagyok 33, most erzem azt, hogy szeretnek, de az se baj, ha valakinel sose jon el ez az erzes. :)
Able_Efficiency_1719@reddit
Én nem "kínálnám" a gyerekem senkinek. Furi volt nekem mindig is ez a "meg akarod fogni"? Jujj, de félteném. Kínáljon körbe valami rágcsát, de ne babát
Maleficent-Lynx5090@reddit
Szia Sorstárs! Dettó mindig is ezt éreztem! De lett 1 fiam!! Imádom, a világ legcukibb legjobb emberkéje..persze mert az enyém 🥰😆 Nála mindig is meg akartam felelni. És úgy erzem jól sikerült a gyereknevelés is és a kapcsolatunk is nagyon bensőséges. Most nyáron lesz 18 éves. Mindíg őszinte voltam vele és mindíg elismertem ha hülye voltam,és megbántottam. A többi gyereket azóta se bírom, kivéve akikkel tudok eggyütt" rezegni", azért vannak nagyon nagy formák is. A kiskori gyereknevelés nekem nagyon nehéz volt nagyon nagy energiákat kellet megmozgatnom, de mindent megtettem, hogy jól betagozódjunk a társadalomba. Jót tett nekem, hogy közösségekbe kellet menni, és jó, hogy most nincs bűntudatom : hogy valami kimaradt. Anyai tapasztalataim miatt jobban tudom már kezelni a szitukat( munkahelyemen sűrün vannak gyerekek, fodrász vagyok) de még mindíg nem érzek ingerenciát, hogy megfogjam, vagy ölelgessem őket kivéve a sajátomat. Tesóm gyerekeivel is elvagyok és megteszek mindent hogy jól érezzék magukat amíg ránk vannak bízva. De ha meglátok egy babát vagy egy terhes anyukát teljesen 0 semmit nem érzek. ( A terhes anyukának természetesen, vagy babakocsisnak ,ha olyan a szitú mindíg segítek, de ez szimplán embertársaim iránt érzett empátia) Én amúgy nagyon defektes vagyok, szeretek egyedül lenni. Az ajándékoktól kiver a víz, ha akar adni nekem valaki valamit inkább beszéljük meg nem kell a meglepi, mert kiül az arcomra ha nem tetszik és nem szeretném megbántani az illetőt. Születésnap, névnap ááá azt is egy felesleges dolognak tartom. Nekem mindennap ajándék 😀 Szóval én egy anti anyuka vagyok. És tudom hogy jól terveztük a párommal, hogy csak 1 gyerekünk van mert inkább szüljenek azok a nők akik ősanyák. Jobb így mindenkinek 🥰
AlternativeBus8460@reddit
Én sem remegtem soha a kisbabákért, nem is tudtam velük mit kezdeni. Mást mindig nagy szememmel néztem, h kb meghal, ha nem foghat meg egy babát. Szerintem nem is cukik a babák, olyanok, mint egy kis béka. Kiscica, kiskutya, kisállat szerintem 1000% aranyosabb. Na de saját gyereket mindig szerettem volna. Aggódtam is a baba kor miatt, h majd mit csinálok vele. Igazából olyan hisztis, nehéz természetű volt, h nem is volt időm aztán azon agonizálni, h mit csináljak, adta magát a dolog, aztá szerencsére túléltük. 🤪 A kisgyerekekkel, akik már értelmesek, mindig sokkal jobban kijöttem, úgyh most már nagyon jó. 😉 Ismerek olyat, aki meg csak a babákért remeg, aztán megnőtt a gyereke és màr nem olyan izgi neki, hiszen már nevelni kell, nem csak babusgatni meg szoptatni. Sztem ez sokkal rosszabb, úgyh ne aggódj, jön, ha jönnie kell. 😉
_Chenault_@reddit
Én mindig is szerettem volna gyereket, mégis pár kivétellel más gyerekét nem akartam megfogni, a nagyobbaktól meg falnak mentem, irritáltak. Mostmár van 3 gyerekem, de a máséval pont úgy vagyok, mint régen 🤷♀️
Cira_Mira@reddit
Szerintem az anyai ösztön nincs feltétlen azzal összefüggésben, hogy más gyerekét aranyosnak találod-e.
Nervous_Avocado_@reddit
Pontosan, olyan anyai ösztönöm van mint egy anyatigrisnek, de soha nem vágytam rá, hogy más gyerekét kézbe vegyem, vagy gügyögjek neki.
Ok_Mixture8285@reddit
Detto
Sweet_Parsley3170@reddit
azért ez a "majd a sajátodat szeretni fog" rizikózás nem biztos, hogy okos dolog. elég sok anyuka van, akinél ez nem jött be
Zindelin@reddit
Én is így érzem hogy elég felelőtlenség hogy engem is azzal győzködnek mikor elmagyarázom hogy SEMMI vágyat vagy motivációt nem érzek a gyerek témára. Ha meg visszakérdezek hogy de mi van ha én pont beleesek abba a kivételbe akkor hápogás megy jaaaaj az ritka, de könnyű ennyivel letudni, ha ott állok egy gyerekkel akit pont annyira nem akarok mint előtte gondolom mindenki mosná kezeit, az én bajom. Basszus egy emberi életről beszélünk, egy kicsit több tudatossággal állnék hozzá mint hogy "jaj szüld csak meg, 99% hogy nem lesz baj, ha meg mégis és be is vallod legalább szarral dobálhatunk hogy minek szültél akkor."
shaunika@reddit
Szerintem az hogy az anya tényleg nem szereti a gyerekét azért nem gyakori dolog, ezt azért a hormonok elégge kiforszírozzák
Az más hogy nemtud jó anya lenni, vagy nemtudja jól szeretni
Cira_Mira@reddit
Szerintem az anyai szeretet más mint bármilyen más szeretet. Nem is biztos, hogy szeretetnek nevezném. Emlékszem, amikor megszületett a gyerekem, arra gondoltam, hogy ha valaki pl rálőne, ösztönből ugranék a golyó elé és boldogan halnék meg, mert tudom, hogy megmentettem. Ellenben, ha jönne egy jótündér és azt mondaná, hogy elviszi őt egy fantasztikus családba, ahol boldog és hosszú élete lesz, nem bánnám. Aztán persze ahogy nőtt és fejlődött a személyisége, “klasszikus értelemben” is nagyon megszerettem és nagyon hiányzik, ha nem látom hosszabb ideig, de úgy érzem, Az Anyai Szeretetet (ösztönt?) az elsőnek leírt érzés tükrözi. Többször olvastam már angol nyelvű szülős csoportokban, hogy a szülő nem kedveli (likes), “csak” szereti (loves) a gyereket. Ez is ugyanez a téma szerintem.
Full-Lingonberry1858@reddit
Vagy esetleg annyira depressziós - általában külső körülmények miatt -, hogy nem tudja szeretni a gyerekét. De ugye az is egy nagyon erős hormonális hatás, ami a másik hatást felülírja.
cotymanager@reddit
Ámde fordítva, ha lesz sajátod, a többit is aranyosabbnak gondolod onnantól.
Cira_Mira@reddit
Na nekem ez pont fordítva volt. Kislány korom óta imádtam a kisbabákat, kisgyerekeket. Ha valami családi ünnep volt én midig a picikkel játszottam felnőttként is. Viszont ahogy megszületett a sajátom, hirtelen nem hogy nem találtam aranyosnak a többi gyereket, de még idegesítettek is. Mostanra ez kicsit enyhült, de már közel nem rajongok annyira a gyerekekért mint régen (sajátot leszámítva persze).
Brilliant-coin-5376@reddit
Mintha én írtam volna, ugyanígy vagyok ezzel. :D
gesztenyetorta@reddit
Így ahogy mondod. Sose érdekelt mások gyereke, sokszor idegesítőnek találtam őket, zavart a hangoskodásuk, sírásuk. Aztán lett sajátom, akit imádok, és most már sokkal aranyosabbak más gyerekek, és kevésbé zavaróak is, mert tudom a sírásukat/hangoskodásukat mihez kötni (pl. ha az áruházban sír egy baba, nem gondolom szemforgatva, hogy "hjaj kussolj már", hanem azt gondolom, hogy "szegény gyerek, este hétkor otthon lenne a helyed a pihepuha ágyban, nem a hangos auchanban, a tömegnyomor kellős közepén"). Nem lettem így se egy szupernő, aki sikítva elalél egy kisbaba láttán, de eljutottam a "nem érdekelnek a kölykök"-től az "elég cukik tudnak lenni ezek a kis manók"-ig.
Agile_Cat_93@reddit
Dehogyis, èn pl. nem gondolom a többi gyereket aranyosnak. Kicsit empatikusabb vagyok velük, ha pl. hallom ordítani vagy àrva gyerekekről hallok, de ugyanùgy irritàlnak.
No_Collection101@reddit
Ez igaz, más gyereke általában idegesit, de a sajatomat imádom
PreviousAd2091@reddit
Ez így van, a terhesség már a változás szakasza fizikailag is hormonálisan is, aztán meg jön a oxitocin ami a kötődés hormon szóval "kódolt a kötődés" jól kitalálta a természet, op nem terhes szóval még nem várhat anyai ösztönöket, más gyerekével meg nem rezonál 22 évesen semmi probléma ezzel.
Metalev@reddit
Szerintem is, meg idovel megérhet benne az igény az anyasagra. De nem torvenyszeru, hogy minden anya szereti a gyerekét sajnos. Ugyhogy erdemes jol atgondolni elotte hogy tenyleg akarja e
Ok_Mixture8285@reddit
Ne aggódj, ha ezt a kérdést így felteszed, IGEN ki fog alakulni és jó anya is leszel!
GeoThrasher86@reddit
A sajátodat szeretni fogod. Én is rühellem a többi kis szarost, nincs ezzel gond.
Sufficient-Newt361@reddit
Én mindig nagyon szerettem a gyerekeket - 33 éves vagyok és férfi -, de az elmúlt pár évben valahogyan kialakult bennem egyfajta taszítás, miközben a kedvesem pont fordítva működött, ő nem szerette őket, most meg többször felhozza, hogy szeretne. Saját gyereket továbbra is szeretnék, továbbra is azt gondolom, hogy nagyon jó élmény lesz, de mások gyerekeitől néha a hányinger kerülget. Pontosabban fogalmazva nem a gyerekektől, ők továbbra is cukik, hanem a hülye szüleiktől, akik másról se tudnak beszélni és bármilyen témáról kb. három mondat utána rákanyarodnak a gyerekeikre.
k_nagi@reddit
Igaz, én férfi vagyok, de a kislányom születéséig ugyanígy voltam a gyerekekkel, más gyerekekkel most is, max annyi változott, hogy jobban odafigyelek rá, hogy mit csinálnak. :D
noincident8484@reddit
nem fog es ne is eroltesd szeresd es foglalkozz allatokkal, idosekkel ha az esik jol. Nem mindenki gyerekeken eli ki a torodeset
Intrepid_Book6965@reddit
Ehh 31 éves koromig rettegtem H terhes leszek. A munkahelyem nagy létszámú volt, állandó volt a 6-12 fős kismama/ anyuka állomány, akik állandóan bejöttek babát mutogatni. Én csak rájuk néztem, hogy oké, cuki, de nem érdekelt, sosem babaztam, max ha nagyon jó kollégám volt korábban.
Aztán megismertem a férjem és akkor először fordult meg H lehetséges hogy mégis vágyok gyermekre. Szinte azonnal sikerült. Rajongok a gyermekemért, végtelen türelmem van iránta. Más gyerekét a mai napig nehezen viselem el. 🙈
Resident_Spinach_767@reddit
Nekem kicsit olyanok, mint a zsiráf. Tök jó, meg vicces, de otthonra biztos nem kéne.
koszevett@reddit
Ezt a szöveget közbeszerzem, hatalmas 🦒
Resident_Spinach_767@reddit
nyomjad, évek óta hajtogatom, de nem kérdezik tőlem elegen, miért nem akarok gyereket, hátha te gyorsabban elterjeszted :D
a44es@reddit
Most nem azért, de nagyanyám még perverz gondolat sem volt, amikor ez a mondat már ismert volt :D
Resident_Spinach_767@reddit
Persze, szerintem még én is gyerekkorban hallottam.
TheReal_Peter226@reddit
Lol :D
TacticKoala@reddit
Szia én a te embered vagyok ! 26 éves vagyok van 2 éves fiam és jelentem igenis kialakult minden aminek kellett
Rólam: nem vagyok ősanya , mindig is dolgozni akartam 16 éves korom óta sztár riogattak hogy a PCO miatt sose lesz gyerekem ezért nem is érdekelt , ha nem jön össze is boldog lennék , más gyerekeit nem tudom szeretni Megtanultam hogy kell velük viselkedni játszani de nem szívből jön , egy szerep volt “Szép szép de haza nem vinném”
Mielőtt megvertek házasok voltunk és igen akartam a gyereket , de nem féltem tőle hogy nem fogom nem szeretni Már a pocakba imádtam , sokat beszéltem neki Hogy megszuletett nagyon nehéz 3-6 hónap volt talán akkor éreztem elsőnek hogy élek, nagyon sokminden felborult körülöttem és a biztos pont a fiam és a férjem maradt !❤️ 2 éves a kicsi nagyon imád az apjával vadul játszik , velem mindig kedves , simogat megolel , megköszöni ha adok neki enni 🤣 halàl cuki , egy pillanatot se kellett tettettni Meg kellett tanulnom sok mondokat meg higy x hónapba mit lehet vele játszani (verjetek meg de én nem tudtam )
Az én tapasztalatom az hogy a sajátod más! És ha azonnal nem is jön (ez nem döntés kérdése ) akkor egy kis idő múlva fog Ha valakinek pl szülési depresszióba van is érezheti később ezt az anyai ösztönt Legyen támogató közeg és támogató pár melletted és szeritnem ez sokat segít ha tudsz magadra is odafigyelni közben ❤️
LeadingIndividual647@reddit
Nem csak anyai ösztön, hanem a személyiséged is befolyásolja. Nekem van gyerekem, de mielőtt megszülettek, nem igazán foglalkoztam a gyerekekkel. Azóta jófej vagyok velük, de tipikus tyúkanyó vagy babusgatós, affektáló ember sosem leszek.
Norbee97@reddit
Teljesen normális, nem alapértelmezett mindenkinél, hogy odavan a gyerekekért.
moncyka@reddit
Vagy legalábbis más gyerekéért. Én sem akartam másét babusgatni.
JuanSmittjr@reddit
más gyereke más.
nekem az a fura aki rájuk is nyáladzani kezd.
WonderfulWolf1155@reddit
Ugyanígy vagyok, 22 éves, barátom családjában vannak picik, nagyon átérzem a helyzeted. Én úgy vagyok vele, csak azért mert ők körberajongják neked nem kell, engem például hidegen hagynak, nincs semmi bajom velük de csak azt tudom babusgatni aki iránt kötődök. Rajtuk rajta van a rózsaszín szemüveg, csak azt felejtik el, te teljesen máshogy viszonyulsz hozzájuk. A sajátodat fogod szeretni, legalábbis én biztos vagyok benne :)
Consistent_Ship_7035@reddit
En 30 vagyok es ugyanezt erzem:D nem mindenkinel alakul ki szerintem
pd95617@reddit
Én csak a sajátomat “szeretem”. Nem érdekel más gyereke, sőt idegesít is…😄 ez jön majd, nyugi!
Dry_Personality_5439@reddit
Én pl sosem akartam más gyerekét abajgatni, de azt biztosan tudtam olyan 25-26 évesen, hogy sajátot majd szeretnék. Azóta már 7 éves a fiam, de ma is megvàlogatom, hogy melyik ismerős/családtag gyerekét találom szimpatikusnak, nem mindegyiket veszem fel szívesen. A sajátomat szeretem :D És sose gügyögtem a babáknak, engem idegesít az is, ha más csinálja. Szerintem amúgy ez tök egyéni dolog, és ha valaki simán nem akar gyereket, azzal sincsen gond. De 22 évesen épp csak felnőtt vagy, szerintem az is érthető ha csak simán annyi az oka, hogy egyelőre nem nagyon érdekel a téma.
noncorrect@reddit
are you me? 22 évesen jöttem össze a mostmár férjemmel, mivel három idősebb testvére van ezért náluk (akkor) hat kicsi volt. egyáltalán nem tudtam velük mit kezdeni, nem szerettem volna megfogni az újabb babákat (4 az évek alatt) - nem azért mert nem szeretem őket hanem olyan picik és törékenyek; nem tudtam mit reagálni a nagyobbakra, nem tudtam hogyan játszak velük. idén (28) megszületett a saját babánk, egyrészt elsöprő amit érzek iránta, másrészt sokkal egyszerűbben kapcsolódok a többi gyerekhez is, mintha beléptem volna egy titkos szektába :D
Cornissa@reddit
Nem gond. Anyám (ha van igazság, akkor szart lapátol a pokolban.), sosem akart gyereket. Apám igen. Valahogy meg kellett tartani a gazdag doktort. Így lettem én harmadiknak. Kedvenc mondása volt annak e ribizlinek: "Örólj, hogy kifostalak a világra."
Szal nem. Az vállaljon gyereket, aki szeretetben tudja felnevelni.
Loud-Professional699@reddit
Nagyon sajnálom. Egyszerűen el sem tudom képzelni anyaként, hogy valaki ilyet mondjon a saját gyerekének. Remélem sikerült magadban ezt helyretenni.
Cornissa@reddit
Köszi. Elraktam emlékbe. Nem hiszek az ezó dumákban, hogy a traumákat fel lehet dolgozni. Együtt lehet ezekkel élni, de feldolgozni nem. Kivéve, ha valaki arra gondol, hogy feldolgozás = együttélés.
FunSupport6641@reddit
Sosem akartam igazán gyereket, de a férjem igen, szóval közel 37 évesen szültem. A terhesség alatt sem volt bennem ilyen nagy anyai érzés, viszont ahogy megszületett, azonnal imádtam és imádom azóta is. Pedig ebben az instant imadom a gyerekem dologban sem hittem.
Sure_Answer62@reddit
Sosem babusgatom mas gyereket… Udv egy 2 gyermekes anyuka
EfficientFlounder901@reddit
normális. utáltam mikor tukmálták más gyerekét. a tukmáló csak babusgassa. ő rajong érte. nem kell más gyerekét szórakoztatni, mert ő megunta. :D az anyai ösztön meg megjön a saját gyereknél, a hormonok intézik, ne aggódj. :)
nemegyautomaton@reddit
Ne aggódj. Én sosem tudtam elképzelni, hogy apa leszek egyszer. Most rajongok a fiaimért és teljesen felfoghatatlannak tartom, hogyan élhettem nélkülük.
Sziporkaa@reddit
Nekem 35 évesen alakult ki, szerintem ritka akinél 22 évesen megvan. (És más gyerekei iránt sem érzem, csak saját és testvérem gyerekei iránt. Férjem családjában van sok gyerek, irántuk nem érzek semmit pedig aranyosak :D) De akkor sincs semmi ha nem alakul ki idővel, 20 évesen meg pláne nem "elvárás".
Plus-Yogurtcloset135@reddit
22 évesen pont ugyanígy voltam, kb 28 évesen kezdtem érezni, hogy szeretnék gyereket, 30 évesen szültem (ennek már 16 éve és imádom).
TotalLifeguard4862@reddit
29 éves leszek, párszor én is kiírtam ezt a kérdést, de még csak a hetekben igényeltem meg a 30 napos várakozási időt műtéthez.
Crazy_Cut_5288@reddit
Változó, de pl én se erzek semmit más gyerekénél. Csodálom azokat az anyákat, akik ugyanúgy tudnak viszonyulni más gyerekhez is, mint a sajatjukhoz. A sajatom viszont imadom. Puszilgatnám egész nap🤣
Natural-Board-1389@reddit
En is igy vagyok ,de rokon gyerek,baba sem hat meg ,azt hittem velem van a baj,en vagyok defektes. Es varjak h mint tapasztalt anyuka,felajanljam a segitseget ,mert hat ok mennenek moziba,ide oda,de csak neznek ram, varjak az ajanlkozast,en meg bocs nem,felneveltem kettot. Most lesz iskolas a kisebb, vegre van idom,tudok pihenni munka utan,eddig nem, a hatam kozepere nem kivanok semmilyen felvigyazast. Bocs.:/ a ferjem meg csovalja a fejet,hogy antiszoc.vagyok. mondom vigyazz te ra,jaah nem,az noi munka. Persze...
Azutolsokorty@reddit
A sajatoddal mas lesz, nem lehet osszehasonlitani
butte4fly_effect7960@reddit
Nekem anyum azt mondta, akkor lettek ezek az anyai ösztönök,mikor màr vàrandòs volt a tesòmmal. Szerettek volna gyereket, de az "ösztön" az hormonàlisan alakult, ha ebből indulok ki.
33beno33@reddit
Nincs olyan, hogy anyai ösztön.
CroutonJr@reddit
Normalis. Nem tudom meg fog-e jelenni es ha igen, mikor, de sajat tapasztalatom alapjan varhato, legkesobb mikor lesz sajatod :) De sosem tudhatod elore. En is hasonloan alltam a babakhoz es gyerekekhez, a kisebbek nem erdekeltek, es a nagyobbakkal nehezen talaltam kozos hangot. 12 evestol felfele mar konnyebb volt kommunikalni. de mindig szorongos volt szamomra a helyzet. Amiota van sajatom minden babat meg akarok babusgatni es arra vagyom, hogy minden gyerek legjobb haverja legyek :D Imadom az anyasagot :) Szerintem ne gondoldd tul!
ComprehensiveFail104@reddit
Túl fiatal is vagy hozzá és minden nőnek máskor kezd el korogni a méhe. Igazából valaki minél analitikusabban és felelőségteljesebben közelíti meg a témát annál több kétsége van.
North-Peanut6335@reddit
Attol, hogy a sajat gyerekedet szereted, nem jelenti azt hogy automatikusan szereted az osszes tobbi gyereket is. (Egy anyuka😀)
BlondeGirl_12@reddit
Én félek megfogni őket, mi van ha elejtem vagy fájdalmat okozok neki tudtomon kívül?
CardiologistDue9407@reddit
Huszonévesen sose érdekelt más gyereke, nem is akartam sose sajátot, de tényleg kurva sokáig. Aztán telt az idő, megismertem magam, most 37 vagyok, idén szültem a kisfiam, rohadtul nem könnyű, de nem cserélném el (egyelőre) semmiért. Más gyereke most se érdekel. Emiatt szerintem ne aggódj.
deadhead-barbie@reddit
En meg mindig nem birom a gyerekeket, de a sajatomat nagyon csipem 🙂
frankiegalaxy@reddit
nálam ugyanez volt 22 évesen, szerintem teljesen ok, nem mindenki született ősanya típus… aztan a noveremnek lett gyereke es o mar erdekelt engem is, folyamatosan erzekenyitett a temahoz, ahogy nott fel es most 32 evesen lassan azt erzem, hogy szeretnek egy sajat gyereket a ferjemmel
UnableHeight1481@reddit
Ennek az "anyai ösztönnek" egy bizonyos része vagy fajtája valójában társadalmi konstrukció, nem pedig valami, amivel mindannyian születünk. Egy nő általában már kislány korától azt hallja másoktól, hogy majd egyszer anya lesz, és az milyen jó lesz, illetve a társadalom még ma is azt várja a nőktől, hogy azt érezzék, hogy az anyaságra születtek, mintha kizárólag tényleg csak egy ösztön lenne ez, miközben jó anyának lenni inkább egy kőkemény tanulási folyamat.
Plusz rengetegen számolnak be arról, hogy akár még az első hónapokban is nehezen kötődtek a babához, és emiatt az anyai ösztön maszlag miatt sokan azt hiszik, hogy valami baj van velük, nem működnek jól, miközben csak az van, hogy a szülés egy hatalmas krízis testileg lelkileg. Nem fog az öledbe hullani az összes megfejtés a gyerekvállalásról, mert nőnek születtél, és lehetsz szuper anya úgy is, hogy nem vágytál erre 6 éves korod óta, nem ezen múlik.
Dormilla@reddit
Nem igazan szerettem a gyerekeket. Rovid ideig elvoltam veluk, de ennyi, mindig igy voltam vele. Viszont paradox modon sajat gyereket szerettem volna, es legszivesebben kitepnem a lelkem annyira imadom minden sejtemmel ezt a kis gyongyviragot. Miota megszulettem kicsit nagyobb lett a tolerancia szintem mas gyerekkel szemben, + a barataim gyerekeit is szeretem nyilvan.
Anxiety-Wise@reddit
Ezt èn is îrhattam volna
Anxiety-Wise@reddit
Én mindig is tudtam, hogy szeretnèk gyereket, de mások gyerekéért irtó nagy rajongásom sose volt.
1010011010bbr@reddit
Normalis, ha igy erzel. En sem birtam a gyerekeket korabban.
A sajatjaimat imadom, de ez csak a terhesseg es a szules utan jelent meg. Az unokatesok cukik.
Az idegen gyerekek hidegen hagynak.
Existing_Door7790@reddit
Teljesen megértelek. Én mondjuk 29 vagyok, 6 éve járunk barátommal és 1 éve élünk együtt albiba. Tavaly nőgyogyaszom puhatolozott nálam, hogy egyáltalán akarok e gyereket vagy mi van. Ezen total kiakadtam. Utána még jobban amikor azzal jött, hogy kell a magyar gyerek. Undorító!!!! A saját családom halistennek nem piszkal ezzel. Mondjuk egyke vagyok szóval nem olyan nagy a família.... Párom családja 10+fő kb. Na ott mindig volt gyerek most is van kisbaba. "Ti majd mikor akartok gyereket?" Na ez amitől már falrarudnék mászni. Kicsit a karácsonytól is félek. Igazából a babákat úgy nem is értem hogy geci minek beszélnek meg gugyognek neki amikor semmit se ért. Nem tudom az egésznek át érezni a lényegét és konkrétan rosszul vagyok a kisbabáktól számomra nem cukik nem is aranyosak sőtt.. fuuu vigyétek innen szinten vagyok. De viszont azt érzem magamban hogy nem akarok utód nélkül meghalni. Szóval valahigyan kéne csinálni kölykö.lt. De abszolúte nem érzem magam ott se fizikálisan se lelkileg. Nem tudom mi a baj velem. Lehet azért mert egy éve kerültem ki a családi feszekből vagy mert közel a 30hoz még mindig anyáék 10 évesnek kezelnek. Halistennek még barátom se akar na az talán rosszabb lenne ha ő nyaggatna. Csak közbe fura hogy a ismerőseim volt sulis társak nagyrésze már házasság meg 1 vagy 2 gyerek. Igazából azt is láttom, hogy a gyerek az csak gond kb. Én is sokszor gond voltam szüleimnek nyilván. . Na mindegy ez most este kijött belőlem és lekellett írnom igazából jobb nem lett legbelül. Na mindegy. Ha vmit rosszul írtam sorry eléggé hosszú napok volt ,@😅😅
zoldsegleves@reddit
szerintem ez az anyai ösztön cucc egy mítosz és nők nyomasztására találták ki. az igazi anyai ösztön, amikor még azelőtt kinyújtod a kezed, hogy beleverné a fejét a betonoszlopba a gyerek, vagy ha tudod, hogy holnapra belázasodik stb. szóval amikor már valóban anya vagy. ettől még lehet saját gyereked és szeretheted majd őt. nem baj, ha nem szereted általánosságban a gyerekeket! lehet, hogy majd idősebb korodra egy babusgatós tyúkanyó leszel, de lehet az is, hogy nem. normális vagy, ez a fontos. meg még nagyon fiatal is!
Spiritual_Aerie7230@reddit
Két felnőtt gyerekem van. Rosszul.vagyok mások gyerekétől. De várom már, hogy mikor leszek nagymama🥰
Hot-Handle-9679@reddit
A saját gyereknél legkésőbb előjön:) persze mindenki úgy vállal/nem vállal gyereket ahogy akar, ez csak saját megfigyelés
UnderstandingNo5819@reddit
18 hónapos lesz a lányom, 32 évesen szültem, 30 éves koromig nem is vágytam gyerekre, abszolút hidegen hagytak, még idegesítettek is egy idő után, de hidd el a saját gyerek az teljesen más...imádom, ő a mindenem, mások gyerekei továbbra se érdekelnek. Mondjuk amióta gyerekem van, azóta azért valamivel már jobban "vonzódom" a gyerekekhez, vagy is hát a babákhoz inkább csak.
Megsz@reddit
Láttál már macskát más macska kölykét babusgatni? Ki is tekeri a nyakát, ha engeded neki. Csak akkor vállalják be, ha konkrétan egy alomba szülnek.
Az, hogy más gyerekét nem akarod babusgatni, semmit sem jelent. Ösztönösen nem akarjuk mások gyerekeit babusgatni annyira.
jinkkxxm@reddit
Normalis. Sosem szerettem random gyerekeket babusgatni, es most is csak az enyemet szeretem szeretgetni, nagyon max a tesoimet, amugy a legtobb gyerek idegesit inkabb, vallalom😬
Wide-House-7450@reddit
En sem voltam soha ilyen babazos tipus, egyszeruen maseval nem tudtam mit kezdeni. A sajatommal viszont elso latasra brutalis kotodes alakult ki, amint a mellkasomra tettek. Olyan volt, mintha mindig is a kezemben lett volna, hihetetlen termeszetesen jott minden magatol. Nekem azota is nagyon eros az anyai osztonom, sosem kerdojeleztem meg es mindig hallgattam ra es be is valt. Ugyhogy tapasztalatom szerint ez semmit nem jelent.
Remarkable-Stock-393@reddit
Teljesen hidegen hagy másnak a kölke. Sok idegesít is. A sajátom más. Ő nekem a legcukibb a földön. Nem kell ősanyának lenned, és nem kell a világ összes gyerekét szeretni babusgatni.
Mountain-Mix-6053@reddit
Tök normális az, hogyha most így érzel, ahogy az is, ha mindig így fogsz érezni, sőt az is ha megváltozik. Fiatal vagy még, ne aggódj.
drinkingunicorn4@reddit
Teljesen normális. Nyugodtan hülyének lehet nézni: van egy kisfiam és számomra más gyerek nem létezik. Ő volt az első baba, akit valaha fogtam 😂😂😂 Sose babusgattam gyerekeket/babákat és ezek után sem fogok. Egyszerűen nem érdekel a többi 🤷🏼♀️
West-Card8200@reddit
Figyelj ezt lehetetlen megmondani mert millió variació létezik. :) Lehet igen, lehet nem..
madafaka_princess@reddit
Nagyon szeretem a gyerekeket, de más gyerekeivel nagyon nehezen tudok kapcsolódni valamiért.
Fit-Career4225@reddit
Férfi vagyok, feleségem ezzel cukkolt régebben, hogy én sem annyira fogtam meg a gyerekeket meg ilyenek.
Aztán lett saját, és az egy totál másik kávéház. Ott hidd el ki fog alakulni pillanat alatt á.
Weekly-Advertising56@reddit
Ez változhat persze. De nincs rá garancia. Az is rendben van,ha sosem változik és nem vállalsz gyereket. Én(ezért kapom majd az ívet) rendesen idegesítőnek találom más gyerekét. Végtelen cukik amúgy,ezt látom. De cssak messziről. Nem tudok sokszor mit kezdeni velük . Gyerekkorom óta (10 voltam az elsőnél) rengeteget szitterkedtem, később dolgoztam oviban, bölcsiben. Akkor nagyon éltem ezt. Végtelen türelmem volt, imádtam bohóckodni, játszani, tanítgatni az összes gyereket. Napi 12 órákat is simán. Most 35 vagyok. Lett egy lányom 1 éve. Rengeteget küzdöttünk érte, vártunk rá és hatalmas csoda, hogy itt van. Viszont mostanra full kiégtem a francba és sokszor a sajátom is idegesít... Utálom is magam emiatt rendesen... (Dolgozom rajta, ha elkezd felmenni a pumpa megyek sétálok egyet vagy kimegyek a szobából).
pallart@reddit
Én is ilyen voltam 20 évesen. Mi 30 évesen vállaltunk gyereket és bennem nem volt ez az ősi vágy, hogy akarok gyereket. És egyébként terhesen se éreztem, meg nem is tudtam mit kéne érezni. Tök nyálas lesz meg minden, de nekünk nem volt könnyű szülésünk és én ott érkeztem meg anya lenni, éreztem a köteléket, hogy ez most mind a kettőnknek kurva nehéz, de együtt meg tudjuk csinálni. Azóta meg a legjobb dolog az életemben, hogy van egy fiam, kiszakad a szívem, úgy szeretem. Mások gyerekét is melegebb szívvel nézem, mint azelőtt, de továbbra sem vagyok gyerek imádó.
Metalev@reddit
Teljesen mas a sajat gyereked, meg az idegen gyerek. Nekem még nincs, es az idegen gyerekekkel en se tudok mit kezdeni (bar en cukinak talalom oket), de a sajatodhoz maskepp viszonyulsz. Ugy kepzelem el, hogy a sajat legszebb a vilagon, imadod mindennel jobban. Olyan erzes lehet, ami semmihez se foghato.
f88x@reddit
Ugy kerdezed, mintha baj lenne. Nem feltetlen “alakul ki”, de azzal sincs semmi baj szerintem.
Wonderful-Inside-678@reddit
30 éves vagyok és kurvára nem erdekel mas gyereke. Akarja babusgatni a halal. De magamnak akarok majd :D az mas lesz
Ilona100@reddit
Bennem volt, de azóta állok pl közvetlenebben a babákhoz, hogy lett a nővéremnek
Ilona100@reddit
Ja és még nagyon fiatal vagy ám, később is beüthet a dolog nálad
Interesting_Try_8182@reddit
Nincs anyai ösztön, csak együtt alakul a saját személyiséged az anyasággal. Van, hogy már a terhesség alatt, van, hogy szülés után rögtön és van, hogy még jóval az után. Én pl. mikor az első gyerekem született, 25 voltam, készültünk rá, elég tudatos voltam, de nem volt rögtön az a "Na, mindent tudok amit kell, és megoldom" érzés, meg az, hogy "Innentől védelmező vagyok és abszolút biológiai ősanya". Szépen lassan, a hetek alatt kialakult, hogy szeretem, imádom, tudom mit kell vele tenni. Együtt sírtunk, együtt aludtunk, együtt ettünk (mikor szoptatás közben burkolod a gyrost amit a férjeddel hozattál). Nem tudtam mikor kell körmöt vágni, pelenkát cserélni, mikor fázik vagy éhes. De megtanultam, megszoktam. A másodiknál már simábban ment, de vele mások voltak mondjuk a problémák és könnyebbségek. Mára 7 és 5 évesek és bizony máig tanulok. U.i.: más gyerekével ne várd ezt az ösztönt - én pl. a legtöbb másik gyereket ki nem állhatom. Persze kedves vagyok velük, segítek, de beszélgetni, figyelni rájuk utálok, csak a sajátjaimmal érzem a kapcsolatot.
Sufficient_Pin_5719@reddit
Koszi. Ez az elso olyan valasz ami tenyleg valasz a kerdesre. Amugy mindenki csak irja a sajat szemelyes semmitmondo sztorijat 🥱🥱😴
ddd3331234@reddit
Én is így éreztem még tavaly is, ahogy te. Egy évvel később babát várok, akit nagyon nagyon várok, de más gyereke továbbra sem érdekel különösebbben. Esetleg más pici babája igen, őket cukibbnak látom, amióta terhes vagyok. Nekem minden akkor kattant át, amikor megismertem a jelenlegi párom, hogy nekem tőle gyerek kell most azonnal, szóval szerintem az anyai ösztönök akkor jönnek elő, ha megvan a megfelelő pár.
Malarki3@reddit
Nekem van egy munkatársam, ő is így volt vele sokáig hogy neki nem kell gyerek, most 35 évesen jött meg neki az érzés hogy mégis akarna egyet legalább. Szóval szerintem így 22 évesen még ne ess kétségbe.
ArtistWestern381@reddit
Nekem van két gyerekem, akiket imádok, de más gyerekét továbbra sem… cukik, de ennyi.
Top-Put-649@reddit
Ugyanez, bár sokkal érzékenyebb lettem a gyerekekkel történő dolgokra a nagy világban, mert egyből az ugrik be, hogy enyémmel is megtörténhet.
Popular-Crew-6649@reddit
Ugyanez vagyok én is. A sajátjaim előtt se nagyon rajongtam értük és utána se. Nem akarom megfogni más gyerekét, nem akarok velük gügyögni, játszani stb. Az enyémeket ettől függetlenül nagyon szeretem és abszolút érzem a késztetést, hogy foglalkozzak velük.
Brokkolee21@reddit
Detto, jo erzes, hogy nem vagyok egyedul ezzel. 😀
velvetova@reddit
Nem erzek kesztetest h anyai osztonok jojjenek letre bennem. A biologiai oram sem ketyeg. Nem akarok gyereket, nem talalom fontosnak, h szuljek. Masok gyerekei addig aranyosak amig tavolrol nezem es vigyorognak. Ha sirnak vagy ramtukmaljak a kepeket, h mindenaron beszamoljanak, h Pistike epp mivel kente ossze a szajacskajat, na ott van nalam a hatar. Nem vagyok anyanak valo, jobb beismerni.
Csarusz@reddit
Szia! Ugyan ez volt nálam, amikor gyereket vállaltunk akkor is inkább tudatos döntés volt, nem az anyai ösztönök tomboltak bennem. Az első terhességem alatt se. Amint megszüntetett az első gyerekem, berobbant a dolog. Imádok anya lenni. Mások gyerekeit továbbra sem akarom babusgatni.
650gtred@reddit
Detto. A párom apuka, a kislányát (4) imádja, és elolvad a cukiskodó gyerekektől. Valóban nagyon okos es helyes kislánya van, en is szeretem es ugy gondoskodom róla, mintha a sajátom lenne (az anyjàval él a kislány), de sosem akartam igazán gyereket és nekem szerintem soha nem is lesz saját. A párom szerint remek anyuka vagyok es majd egyszer rámjön a gyerekvállalás, de én ezt nem erzem… Szeretek gondoskodni, tanítani, jatszani a kislánnyal, de inkabb vagyok pótanya/ jófej nagynéni típus mint “főállású anya”, es ez szerintem teljesen rendben van így 🤷🏼♀️🙂
Quirky_Fishing_1606@reddit
Engem kifejezetten idegesítettek a gyerekek, a babák nem, ők cukik, de a gyerekek visongásától rosszul voltam, úgy mondom, hogy nem szerettem annyira a gyerekeket, egészen addig meg nem lett sajatom. 2 kislány baba volt akit szerettem igazan. Egyik a keresztlányom, másik a barátnőm ördög kislánya. 😄 22 évesen gyereket egyáltalán nem is akartam. Egy szép napon megismertem a Férjem, akivel elég hamar jöttek a lépcsők egymás után és hopp 30 évesen itt ringatom az egy éves kis szarost a kezemben. Türelmem annyi lett mint egy birkanak és mióta anyuka vagyok, más gyerekeit is sokkal jobban szeretem, mert már atlatom, hogy na ez egy ilyen vagy olyan kor a maga jellegzetességeivel. Kell hozzá jó társ és kor, nyugi nem vagy elkesve semmivel és nem leszel "rosszabb" anyuka, mert nem csiped jelenleg őket. ❤️
RegisterActual6548@reddit
Nekem idővel kialakult, de akkor se úgy hogy random idegen gyerekeket szeretnék megfogni vagy simogatni. Kb 28 évesen éreztem először azt hogy most már el tudnám képzelni hogy legyen gyerekem, addig egyértelműen aranyosabbnak láttam a kiscicákat mint az ember gyerekeket. A barátnőim meg tesóm gyerekeit szeretem, és szerintem aranyosak, elvagyok velük. Most már én is kismama vagyok lassan 31 évesen, és már fura elképzelni hogy 20-21 évesen nem akartam gyereket.
Ambitious-Station-17@reddit
Tesomban pl nem alakult ki. O ugyanigy volt, 35 eves lesz es nincs gyereke, nem is akar. Az en es a masik tesom gyerekevel elvan, de mar rabizni lehet nem biznam ra. Nem csak a gyerekem miatt, hanem mert neki is kellemetlen lenne. De szerintem nincs baj ezzel, ha valaki igy eli meg, nem kell mindenkinek szulnie, csak mert nobol van.
Agile_Cat_93@reddit
Engem màs gyereke nem èrdekel egyàltalàn, sőt többnyire idegesít, de a sajàt gyerekemhez teljesen màshogy viszonyulok, szòval bennem kialakult, de csak a sajàtom felè.
Aztàn ràjöttem, hogy főleg a több gyerek egyszerre idegesít, ùgyhogy ezèrt (is) egyke marad a kisfiam.
rockandrollqueen1@reddit
35 vagyok, nálam sem alakult ki, sajátot sem szeretnék :)
bemintbetti@reddit
Mielőtt anya lettem imádtam a kicsiket, odáig voltam minden csecsemoert. Mióta ketten vannak örülök ha nem kell más gyerekével foglalkozni, ránézni, megfogni. Ezekbol a dolgokból nem lehet kiindulni.
Lower_Imagination665@reddit
Ugyanígy. Imádtam babázni. Simán hazavittem volna bárkiét ha odaadja Kérdezgetik h szeretnéd pelenkázni? Hát kösz nem, 7 teljes évig pelenkáztam. 💀 Se altatni, se tologatni nem szeretnék, nem olvadok el attól h mosolyog. Egyszerűen kiégtem 😅
mentallyinbali@reddit
Én csak a saját gyerekemet szeretem. Más gyereke teljesen hidegen hagy, vagy leginkább idegesít.
Thick_Truth_9132@reddit
Máséval sose tudtam kapcsolódni, távol állt tőlem, hogy bohóckodjak nekik vagy bármi. A sajáttal nincs ilyen gondom :D
1stHouseMars@reddit
Más gyereke hidegen hagy, de mégis van kettő saját akiket imádok. 😄
Interesting_Aside162@reddit
Én sosem bírtam a gyerekeket, nem igazán tudtam velük mit kezdeni, és nagy késztetést sem éreztem arra sem, hogy gyerekem legyen (az unokaöcsém mondjuk elég cuki volt, őt bírtam az elejétől). Most 4 hónapos a sajátom, es mindennél jobban imádom! Pedig azt hittem hogy nehéz lesz a kötődés, stb., de abszolút magától ment minden abban a pillanatban ahogy a kórházban visszakaptam. Viszont tudom, hogy nem mindneki ilyen szerencsés…
Temporary-Cap9864@reddit
Néha előjött a babusgatnék, de éreztem H ez ilyen hormonàlis nálam. Rövid idő múlva abbamaradt. Én sem vàllaltam gyereket. Legalábbis ezidàig. Még nincs vàgy rà.
Jazzlike_Ad5662@reddit
Barátnőm is hasonlóan érzett, de a saját gyerekével egészen másmilyen lett, nála odaadóbb és arcon pörgőbb anyukát nemigen ismerek pedig 18 éves a lánya már 😊
Blue_thrush@reddit
Ahogy mennek az évek kialakulhat egy vágy benned is, de nem mindenkiben alakul ki. 22évesen bennem sem volt, később igen. A sajátodat ha lesz úgyis imádni fogod, teljesen más érzés lesz, mint bármelyik másik gyerek
Early-Report7807@reddit
Nekem sem volt soha anyai ösztönöm, a kisgyerekek sosem hoztak lázba. Mégis mikor megszületett a babám, előjöttek a lelkem bugyrából🤣
Ok_Demand9106@reddit
Mindig szerettem volna saját gyereket, van is, imádom. Na de más gyerekével a mai napig ki lehet kergetni a világból 😂 Egy-kettőt kedvelek, de ennyi 😀
Szóval a sajátod más lesz, nincs összefüggés 😀
Organic_Tap2433@reddit
Én vállaltam gyereket, akit imádok, meghalok érte, ha kell, ilyen szeretetet soha nem éreztem. Ettől függetlenül nem szeretem a gyerekeket. Egy-két picit persze igen, akik közel állnak hozzám. De tikkelek kb a játszóterek/óvodák közelében. Ettől még jó anyának tartom magam, szerintem nem azon múlik az anyai ösztön, hogy más gyereke mit vált ki belőled.
Accurate-Ostrich-212@reddit
Normális. Változhat, de nem biztos, hogy fog.
Engem se érdekeltek a gyerekek soha, tesóm gyerekeit viszont ahogy megláttam, elöntött a szeretet. Teljesen váratlanul ért az elsőnél, szóval ez a vér szava dolog nálam működött.
A többi ettől nem érdekel jobban és sajátot sem akarok és nem is lesz. 34 vagyok.
Ferruccio001@reddit
Majd a saját gyerekeddel kapcsolatban kialakul. Ha nem akarod, ne erőltesd.
Malnasjegkrem@reddit
Nalam nem alakult ki. Aranyosak a gyerekek tavolrol, de nem valt ki nalam mast. Egyebkent anyukamban sem alakult ki. Elegge kellemetlen volt igy gyereknek lenni.
Bloodrose_GW2@reddit
Ugyanigy voltam vele, nalam 40 korul alakult ki. Mondjuk en pasibol vagyok, mi mashogy lehetunk bedrotozva.
HieronymusOrtega@reddit
Akkor 40 alatti férfiként még van rá esélyem, hogy kialakul az anyai ösztönöm?
Sweet_Parsley3170@reddit
persze, látod, hogy nála is kialakult lol
Spupul@reddit
Engem sem érdekeltek soha a babák vagy a kisgyerekek, nem tartottam aranyosnak őket és nem is igazán tudtam, na meg nem is akartam kapcsolódni velük. Aztán 26 éves koromban elkezdtem vágyni rá, hiszen már ezer éve együtt voltunk a férjemmel, és ő mindig is szeretett volna, de türelmesen kivárta, amíg én is megérek rá. Jelentem, azóta a sajátomat imádom, de más gyereke továbbra is teljesen hidegen hagy. Szerintem ez ilyen, attól, hogy nők vagyunk nem kell automatikusan imádnunk az összes gyereket.😁
Sweet_Parsley3170@reddit
Bennem sosem alakult ki, mondjuk kétségem sem volt afelől soha, hogy nem is fog. De az ilyen 5000 gyerekes családból én úgy menekülnék, mint a fene. Előbb-utóbb átmossák a pali agyát, és mindenáron gyerek kell neki.
Majestic_Try_5517@reddit
Hát én 34 hetes terhes vagyok,nagyon szerettünk volna sajátot és már most azt érzem odáig vagyok érte. Viszont járok kismama tornára,ahol nem csak várandósok,hanem anyák is vannak totyogós gyerekekkel, akik halálra idegesítenek. 🤷🏻♀️ A testvérem gyerekeit kezdetektől fogva imádom,óvom,babusgatom. Szóval szerintem ez a közöny a részedről teljesen normális,ne vonj le belőle messzemenő következtetéseket.
Calculated_Mischief@reddit
Normális, ha így érzel, ha szerencséd van, nem is fog változni. :d
InternationalSet7079@reddit
A saját gyerek teljesen más. Sosem tudtam idegen gyerekekkel mit kezdeni.
Bgabbe@reddit
A terhesség gigantikus hormonális változásokkal jár. Teljesen máshogy kezeli az ember a saját gyerekeit, mint a másokèt, de utána általánosságban is nyitottabbak lesznek sokan.
Top_Investigator131@reddit
Soha nem voltam odáig a gyerekekért, de mindenki azt mondogatta, hogy "Na, majd meglátod. Neked is fog kelleni egy!" Hát jelentem, ma-holnap 33 éves leszek, és még mindig nem szeretem őket, otthonra pedig főleg nem kell, hiába presszionálnak ezer oldalról.
ThrowawaypocketHu@reddit
Az, hogy idegen gyerekek iránt nem érzel semmit, az abszolút nem befolyásolja, hogy hogyan fogsz viszonyulni a saját gyerekedhez.
lola20169878@reddit
Miért kéne más gyereke iránt anyai ösztönt érezned? Van nekik saját anyjuk majd az érez irántuk :D szerintem az egyedüli emberek akik tényleg tényleg szeretnek gyerekekkel, idegen emberek gyerekeivel foglalkozni azok az ovónők, bébiszitterek, tanárok stb. De lehet hogy néha még ők sem. Meg amúgy is minek kéne más gyerekkel foglalkozni? Az persze oké, hogy egy családi összejövetelen 5 percre a kezedbe adják Juliska babát de ezen felül…
Upset_Age_6706@reddit
Én is így voltam ennyi idősen még nem született egy unokaöcsém. Őt nagyon megszerettem, mikor már úgy tudott járni-kelni. Most vagyok lassan 27 és most kezdtem el érezni nem olyan rég, hogy szeretnék majd anyuka lenni egyszer de nagyon.
OkEstablishment1188@reddit
Igen ki fog. Nincs.veled.semmi baj.
New_Battle_3186@reddit
Teljesen normális, hogy így érzel. Senkivel ne foglalkozz, aki mást mond!
cantina_cupcake@reddit
ennyi idősen mint te, pont így voltam. nem volt tesóm, illetve a legkisebb vagyok az unokatesók közt is, így nekem gyerekkoromban sem volt baba a közelemben. más gyerekét azóta sem fogom meg, aranyosak, oké, minden barátnőm gyerekének örültem, de egyikkel sem lett semmilyen kapcsolatom, mert hidegen hagynak (nem utálom őket, teljesen más).
azonban 30 éves korom körül beütött, hogy sajátot szeretnék. el tudom képzelni, hogy a sajátomat nagyon szeretni fogom és minden megteszek érte. de a másé továbbra sem érdekel.
nem vagy se rossz ember, se fura ettől. ha lesz olyan kapcsolatod, ami jó alap, hidd el, érezni fogod, hogy ez-e a te utad. de tök rendben van, ha nem.
InterviewVarious2513@reddit
Én 23 vagyok és ugyanígy érzek. Egy barátnőmnek lett babája, vele úgy ahogy elvagyok, az ölembe veszem, ha elmegyünk sétálni én tolom a babakocsit, de semmi "anyai ösztön", érzelem nem indult el bennem, az idegen babák/gyerekek között meg egyenesen kényelmetlenül érzem magamat, nem tudok velük mit kezdeni. Ennek ellenére látom magamat a távol jövőben anyaként, de még nem érkezett meg az érzés. 😊
HolidayTrue3987@reddit
Van akinél kialakul, van akinél nem. (Van aki meg eleve szereti őket, nem kell “kialakulnia”.) Szerintem mindegyik verzió teljesen normális.
Frequent-Buy-5250@reddit
Szerintem természetes, hogy más gyereke nem érdekel különösképpen.
Alternative_Link5905@reddit
Más pici babája sose izgatott, a gyerekekkel (3+) mindig elvoltam. Óvodapedagógus diplomát szereztem azalatt is szerettem velük dolgozni, ott erősebb lett a szeretet irányukba, öröm volt látni az arcukat, de a csecsemők ugyanúgy olyan meh ok kategória volt. 30+ lettem anyuka. Az eddig utált csecsemőkort nagyon élvezem és csodás minden reggel a pici hangjára kelni. Bár néha istentelen fáradtan kel az ember, de megéri :)
Infamous_Syrup_8366@reddit
32 vagyok a saját gyerekemen kívül kettő darab gyereket vagyok hajlandó megfogni. Köszi ennyi elég is.
Lilieeen0@reddit
En 25 vagyok es pont igy erzem magam, nem utalom oket, sot amig tavolabb vannak aranyosnak is talalom oket😁 En sosem akarok gyereket ezt mar eldontottem, viszont nalad siman valtozhat, van aki csak a gyerek megszuletese utan erzi az anyai osztont, es van olyan aki ezek utan sem.
cookiecatmonsterr@reddit
Privátban ment a házassági ajánlat
Natural-Dress-8194@reddit
Vannak gyerekeim, mindig is szerettem volna, annak ellenére, hogy amúgy nem rajongok a gyerekekért. Nem tudok csak random gügyögni babáknak és nem is vagyok el velük. (mármint más gyerekekkel nyilván😅 ) Szerintem nem függ össze a kettő.
pj_booster@reddit
Én biztos vagyok benne, hogy szeretnék gyereket, az unokahúgaimat imádom, egyéb random gyerekekkel ugyanazt érzem, amit te, de nem aggódom rajta 😃
EducationalTea921@reddit
Nálam nem alakult ki soha, de van, akinél igen. Majd meglátod.