20/N

Volt már néhány férfival dolgom, de rendes, komolynak mondható kapcsolatom soha, ennek pedig semmi mélyebb pszichológiai oka nincsen, egyszerűen sosem szerettek viszont, hanem mindig átvertek, és ráadásul a rondábbik módokon. A dologban az az érdekes, hogy kifejezetten attraktív külsővel rendelkezem, modellkedtem is, az adott férfiakban pedig sem külsőre, sem egyéb dolgokban nincsen semmi különös, sőt. Egy ideig azt hittem, hogy ez valahol rendben van, max nem vagyok épp a legszerencsésebb, de amikor az összes barátnőm elhűlve hallgatja, hogy mikben volt részem, és állítja, hogy velük még csak megközelítőleg hasonló sem történt soha, na, akkor jövök rá, hogy ez valahol nem egészen normális. 4,5 hónapja adtam az utolsó esélyemet egy fiúnak az egyetemen, aki nagyon szépen, kitartóan udvarolt, és nagyon akarta köztünk a dolgot annak ellenére is, hogy én eléggé vonakodtam, és kissé passzívan álltam hozzá. Erősködött, hogy adjak neki egy esélyt, és ,,ő majd boldoggá fog tenni”. Ő egy népszerű, de kissé túlsúlyos és pösze, arcra viszont minimálisan jóképű fiatalember. Na, amint zöld utat adtam neki, és a srác nem egyszerűen bunkó lett, hanem szabályosan egy szörnyeteg. Szexuálisan bántalmazott és kihasznált, többször ghostolt szó nélkül napokra, a barátainak mutogatta a nudejaimat, ezzel egyetemben letagadott előttük, hogy ,,én csak a matekban segítek neki, amúgy nincs köztünk semmi” (én sem értem itt a logikát), ocsmányul beszélt velem, s amikor kérdőre vontam, beleröhögött a képembe, hogy ,,rábasztál, hahaha, de mehetsz bármerre, ha nem tetszik”. Emellett persze több nője volt, egy idő után már előttem sem titkolta, és többek között egy fiatal, csinosabb, nála 9 évvel idősebb tanárnőt is nyíltan fűz az egyetemen. :))) So yeah, never again, thank you. :))