Hogyan dolgoztátok fel, ha esetleg ti tettetek tönkre egy kapcsolatot és ti voltatok a hibásak?

Első komoly kapcsolatomban vagyok egy tényleg értelmes és érdemes emberrel. Sosem volt még ilyen, aki így figyelt volna rám. Az eddigi" kapcsolataimban" (situationshipek) mindig én voltam az akit megsértettek, megcsaltak, playerek voltak, hatalmas red flagek, és mindig nekem kellett elküldenem a másikat a fenébe, és a végére kiégtem. Utána belekerültem ebbe a párkapcsolatba. Kicsit a kiégésem az előző kapcsolatok által meglátszik, de menedzseltem nagyjából eddig. Magamra sem ismerek, mostanság elég csúnyán bántam vele - és akár nem is tudatosan - nagyon rosszul bántam vele, pedig szeretem őt. Egyszer pedig olyat csináltam, ami számomra teljesen okés, de számára olyan breaking point volt, hogy már szakítani akart. És olyan fura, hogy most nem tudok mást hibáztatni szokás szerint, mert itt én voltam a fasz és én basztam el nagyon mindent. Lelkileg nehéz megélni. Sokkal egyszerűbb lenne másra haragudni, de magamra a legrosszabb. Igazából g\*cire utálom magamat, mert szeretem őt nagyon! **Ti esetleg tettetek már tönre kapcsolatot saját hibátokból? Milyen volt lelkileg elfogadni, hogy ezt ti rontottátok el, és a főbb kérdés: hogyan éltétek túl? Mi kellett ahhoz, hogy feldolgozd?** Én úgy érzem, hogy baromi nehezen fogok ezen túllendülni.