pornónézés párkapcsolatban

Kicsit kitérnék az önbizalom-hiányos részére: a legtöbben teljesen fordítva látják ezt a dolgot, mert lehet valaki pokolian magabiztos, ha azt látja, hogy a párja rendszeresen választja azt, hogy kismillió másik, számára “tökéletes” testű nőre/férfira élvezkedik, így szerintem egyáltalán nem az ő “hibája”, hogy romlik az önbizalma és amúgy is, még ha dolgozna is rajta, fejleszti szakemberrel, akármi, az is csak egy pontig működik. Mert a valóság az, hogy az ember megöregszik, meghízik, akármi, de pornószínészekből mindig lesz újabb, fiatalabb, feszesebb utánpótlás és miért is választana mást a pornó-fogyasztó fél? Nem azt mondom, hogy ez törvényszerű, de én azt látom, hogy túl gyakori. És akkor megbélyegezzük a partnert, aki ezt nem akarja az életébe, hogy prűd, meg insecure. Agybaj. Én nem vagyok vallásos, se régimódi, se prűd, de eljött az a pont, amikor a párom átesett a ló túloldalára és el kellett döntenem, hogy elviselem-e ezt az életem hátralevő részében, vagy kinyitom a szám és akármennyire is nem populáris, kizárjuk ezt a rákot az életünkből. Nem kéne normális legyen, hogy a fiatalok pornón szocializálódnak szexuálisan, aztán felnőttként azt hiszik, hogy a párjuknak úgy kéne viselkedniük az ágyban, mint amit a phubon láttak, aztán amikor ez nem működik, akkor jönnek a teljesítmény problémák, mert a valóság már nem elég izgalmas és nem tudnak végigpörgeti 16 különböző, vadnál vadabb fétisvideót, hogy elérjék ugyanazt az eredményt, ami az elején még egy bikinis fotóra is ment volna.