A gyerekvállalás utáni első év. Akkor halt meg mindkét anyai nagyszülőm elég hosszú ápolást követően meg apum komolyan megbetegedett. 

A férjem meg azon szorongott, hogy mi lesz, ha most a gyerek miatt nem fog tudni versenyszerűen hobbi sportolni (előtte egy csomó helyezése volt hobby versenyeken). Így a 8 órás (+2x30 perces bejárás) munkanapját valahogy úgy csinálta, hogy reggel nem találkoztunk olyan korán indult és 6 felé ért haza, mert a munkába nem autóval/tömegközlekedéssel járt, hanem futott meg biciklizett, bent is sportolt nap közben stb. 

Én meg nem tudtam kihez szólni egész nap, kivéve anyósomat, (akaratom ellenére heti2x jött), aki szerint a férjem egy szent és milyen jó apa. 

A barátok is akkor voltak otthon kisgyerekkel, de Budapest másik felén, soha - senki nem ért rá velem találkozni. Telefonálni meg nem tudtam mert a baba folyton sírt, ha ébren volt (vagy 4 hónapig, lehet azért, mert én is stresszes voltam) és csak rajtam aludt, és arra felkelt, ha megmozdultam. Lerakni nem lehetett. 

Ráadásul a tesóim is dühösek voltak rám, mert nem vettem ki a részem a Budapest túlfelén lakó nagymamám ápolásából. Ha meg beszéltünk, mindketten még plusz feladatokat adtak - pl. menjek át esti altatás időben apumékhoz mert nagyon maguk alatt vannak. 

Az összes baba-mama programra igyekeztem elmenni, de nagyon kevesen jártak és senki nem akart barátkozni vagy ismerkedni. Pszichológusnál kétszer voltam otthon online, de a férjem vigyázott közben a gyerekre és iszonyúan összeveszett velem utána, hogy nem is igazat mondok a pszichológusnak (pl. ő tök sokat segít és egyáltalán miért érzem rosszul magam és miért mondok ilyeneket), úgyhogy inkább nem mentem többet. Plusz nem mertem rádiót vagy TV-t kapcsolni, mert az árt a babának és úgy éreztem szar anya vagyok, mert vissza akarok menni dolgozni (anyósom szintén tök ki volt borulva, hogy egy évesen bölcsis lesz a lányom). 

Emellé jött hormonálisan, hogy pajzsmirigy alulműködésem volt és az billentett helyre először, hogy 2x4 órára el kellett mennem laktózkilégzéses vizsgálatra. Szerintem más még ennyire nem töltődött fel attól, ha négy órán át ment a hasa. 

A gyerek fél éves koráig max fél órát voltam távol tőle, amikor nem aludt (bevásárolni vagy hajat mosni), meg ha a férjem altatta hétvégén, akkor 40-90 percre elvitte sétálni (bár lehet utána lett a 90 perc nem emlékszem mikortól volt egy alvás naponta).