Sziasztok! Elég nehéz helyzetbe kerültem sajnos. Férjemmel két gyerekünk van - egy négyhós és egy 2.5 éves. Anyósommal korábban nagyon jó volt a kapcsolatunk, szinte anya-lánya jellegűnek éreztem, nagyon megbíztam benne és közel engedtem magamhoz. Ez így ment évekig. Először akkor kezdődtek a nehézségek, amikor megszületett a kisfiúnk. Anyósomnak van egy húga, akinek nincsen gyereke. A kisfiamhoz rögtön nagyon el kezdett ragaszkodni, már-már úgy éreztem megszállottan. Ez csak fokozódott mióta nagyobb, és több dolgot lehet vele csinálni. Folyton vele akart lenni (az anyós testvére, nem az anyós), elkérni őt hétvégékre. A helyzet romlott a kislányom születésével - kihasználták, hogy nehéz időszak következett az életünkben. Akkoriban úgy éreztem segítenek, de visszatekintve ez sosem rólunk szólt. Egyre gyakrabban volt a nagynéninél a gyerek, egyre gyakrabban kérték hétvégére (már eljutottunk odáig, hogy szinte kéthetente szerette volna elvinni). Mindeközben elkezdték megmondani nekünk hogyan csináljuk a dolgokat/neveljük a gyerekeket. Még abba is belekötöttek, mivel, hogyan és mikor etetem a totyogómat. Anyósom kapcsolata - szerintem pontosan a fiam imádata kapcsán - nagyon szoros lett a húgával, elkezdtek napi szinten órákat beszélni telefonon, és a fő téma a mi kisfiunk és a családunk lett. Aztán a korábban szuper kapcsolatunk hirtelen romlani kezdett, elkezdett velem kioktató és kötekedő lenni. Amikor tudatosulni kezdett bennem, hogy ez nagyon nem normális és már köze nincs a támogatáshoz, elkezdtem kicsit határokat szabni, ez leginkább a találkozások és interakciók csökkentésén keresztül történt. Ahogy ők ezt megérezték, elkezdtek még inkább kötekedőek lenni. Úgy érzem, el akarnak nyomni és teljesen átvenni az irányítást ketten a családom felett. Tudom, hogy hibáztam azzal, hogy ultracuki voltam és bíztam bennük és abban hogy a család a legfontosabb. Határokat kellett volna szabnom az elején, de ez az egész úgy eszkalálódott, hogy szinte észre sem vettem. Most meg csak pislogok, ahogy elkezdtek szidni a férjemnek. Nem jó már semmi, amit csinálok. Nem jól nevelem a gyereket, nem foglalkozom vele eleget, miattam olyan sovány, mert én nem a megfelelő ételeket főzöm (szerintük csak a leves és főzelék étel a gyereknek). Ez persze a totyogómra vonatkozik, a kis négyhós lányom nem igazán érdekli őket, sőt anyósom mostanában fennhangon mondta mindenkinek, hogy minek szültem én gyereket ilyen kis korkülönbséggel, a végén még válni fogunk a kicsi lányom miatti nehézségek miatt. Kétségbe vagyok esve, nagyon elárulva érzem magam és féltem a kis családom és a férjemmel való kapcsolatom. Ő próbál egyensúlyozni közöttünk (köztem és anyós-nagynéni között). Nehezebbé teszi a helyzetet, hogy olyan mintha két anyósom lenne, mert a a nagynénje is közel áll hozzá. És most ők ketten összefogtak ellenem… Ti mit tennétek? Előre is köszi ❤️