Kezdem én: megőrülök, ha valaki bömbölteti a zenét. És mivel már nem a 80-as években élünk, így mindenkinek jó kis hangtechnikája van, ami elég jól kiadja a basszust. Elköltöztem egy városba. Ikerház. Fene tudta, hogy ilyen nagy az átállás. Főleg, hogy a szomszéd imádta hallgatni a zenét hangosan. Beszéltem vele erről,de nem igazán változtatott a szokásán. Másfél év múlva eladtam a házat. Átköltöztem albérletbe... első nap hallom, hogy alulról masszívan jön fel a zene.... Fasza. Aztán kiderült, hogy ez a zenehallgatás mindennapos. Sőt, amikor már este is erre keltem fel, betette a kaput. Átköltöztem egy családi házba, gondolván, hogy ott békére lelek. A lófaszt. Itt triplán jön a jóság. A kapuzárási pánikos szomszédom dübörögteti a zenét, szemben hétvégén falunapi vígassag van (értsd: kurva hangosan szól a mulatós), a másik szomszédban most épült a szép, nagy medencéjük. Már előre látom/ hallom a jó kis medence partykat. Tervezem, hogy tovább állok.... három a magyar igazság? Egy pedig a ráadás?

Veled volt már hasonló?