Idén márciusban tettem le 10 év rendes cigi és 3 év IQOS után, nálam mondjuk annyi "segítség" volt az elhatározásban, hogy egy hosszabb betegség miatt kórházba kerültem pár napra, és már annyira elegem volt a betegségből, hogy bármit hajlandó voltam megtenni a gyógyulás érdekében, még a cigit is letenni, bár akkor még csak azt hittem, pár napra teszem le. A kórházi unalomban pont jól jött az Allen Carr könyv, amit egyébként már hónapokkal előtte megvettem, de sose tudtam elkezdeni olvasni. Kiolvastam egy nap alatt, nagyon motivált a könyv mondanivalója, kicsit számomra agymosás jellegű hatása volt, pedig nem vagyok annyira nyitott az ilyenekre. De persze csodát nem tesz a könyv, onnantól csak az önkontrollodon múlik a dolog. Őszinte leszek, nekem az első pár hét borzasztó volt, teljesen elvesztettem az életkedvemet is, nem volt kedvem kikelni az ágyból reggel hiszen nem szívhatok a kávéhoz el egy cigit, így minek keljek fel? Nem volt kedvem sehova se menni, kb csak aludni a 4 fal között, a közelgő külföldi utazástól is teljesen elment a kedvem, mert hát nem cigizhetek ott se a teraszon egy ital mellett, így mi értelme az egésznek? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok gyötörtek, teljesen olyan volt, mintha depressziós lettem volna. Ez az érzés kb másfél-két hónapig eltartott. Közben próbáltam nikotinmentes alternatívákkal enyhíteni a sóvárgást, meg nassoltam is mellette sokat. Egyébként teljesen ledöbbentem a negatív gondolataimon, nehéz volt ráébrednem, hogy ennyire a cigi körül forgott az egész életem (az utolsó pár évben már simán elment napi 1 doboz). Ez a ráismerés tartott engem vissza a legjobban, hogy nem lehetek ennyire szánalmasan a ciginek a rabja 😄 Aztán szépen lassan elkezdtek enyhülni a sóvárgások, megszoktam az új napirendet, ahol nem tartok óránként cigiszünetet, próbáltam mással lefoglalni magam, vagy csak pörgettem a social mediat stb. Ami még nekem segített, hogy mindenkinek elmeséltem hogy leszokom, barátoknak és a munkahelyen is, egyrészt jól esett a támogatás,másrészt meg ez is kicsit visszatartott attól, hogy ne akarjak cigizni, hiszen már elbüszkélkedtem vele, hogy lerakom. Emellett az elején rengeteget olvastam mások leszokós tapasztalatairól, a nikotin negatív hatásairól, a lerakás előnyeiről stb, szóval próbáltam minél jobban átállítani az agyamat arra, hogy amit csinálok az jó dolog és lássam ezt pozitívan. Az első pár hónap elteltével már csak akkor használtam a nikotinmentes "Elfbart", amikor sokat ittam, bulizni mentünk stb., ezt is egyfajta mankónak vettem, hogyha ittasan mindenáron cigizni akarok, akkor is inkább ezt a nikotinmenteset szívjam. Legutoljára júniusban használtam ezt, azóta már elajándékoztam, mert már bulikba se kellett. A mai napon elmondhatom, hogy a hétköznapokban már egyáltalán nem jut eszembe a cigizés, nem zavar a füst, nem sóvárgok egyáltalán. Buliban, alkohol mellett eszembe jut néha, hogy jó lenne, de pillanatok alatt el is feledkezem róla. Összességében szerintem az első két hónap a kritikus, ha azt kibírod, utána már drasztikusan könnyebb lesz, és érezni fogod, hogy egy szál cigi nem ér meg annyit, hogy újraéld a leszokást követő 1-2 hónapot. Nem kell hozzá semmilyen csodaszer, gyógyszer vagy tapasz, csak szembe kell szállni a saját agyaddal, és erősebbnek maradni 😄 Kitartást!!