Szia! Megértem a kétségedet, ha nem baj, én is válaszolok rá. :) Tök fontos tisztában lenni azzal, hogy az erasmus nem feltétlenül egy rózsaszín felhőben úszkálás, van, hogy másképp alakul, mint ahogy elképzeltük, viszont szerintem mégis érdemes belevágni, és persze, nem tudhatod mi lesz, de pont azért, mert nem tudod mi lesz. Én is elég bizonytalan voltam, és tökre féltem tőle, aztán miután leadtam a jelentkezést és sikerült ott helyet kapnom, ahova menni szerettem volna, belelkesedtem, de persze még úgy is tele voltam félelemmel.

Aztán erasmuson az első két hetet kb végigsírtam, annyira magányosnak éreztem magam. Végül lett társaságom, akikkel jól elvoltam, és sok érdekes embert megismertem. Viszont a legtöbbet (és tudom, hogy ez nagyon elcsépeltnek hangzik), de az önmagamhoz való kapcsolódás adta, hiszen tényleg csak önmagamnak voltam ott. Az erasmusos társaságommal tök jó volt lenni, de nem alakult ki igazán mély viszony azért, és igen, telefonon tudtam beszélni itthoni családtagokkal/barátokkal, de azért az nem ugyanolyan.

Szerintem nagyon-nagyon sokat hozzátesz az emberhez, ha megtapasztalja, hogy milyen, amikor magára kell, hogy számítson egy teljesen ismeretlen közegben, nekem ez teljesen más volt, mint az itthonlétem során eddig bármikor.

De igen, ismerek olyat, aki azt mondta, hogy szörnyű volt az erasmusa, és olyat is, aki pedig szociálisan végigpörögte az egészet, és azon lepődött meg, hogy milyen újra egyedül otthon. Szóval sokféle kimenetele lehet, de ha amúgy érzel vágyat, hogy mennél, akkor szerintem érdemes jelentkezni!