Nekem egy kicsit eltérő perspektívám van. Persze azt az elején iderakom, hogy ha a betegség komolyra fordul, vagy simán a beteg akarja, hogy az orvos megvizsgálja, akkor fogadnia kéne.

Viszont én személyesen mindig is utáltam, hogy egy sima felső légúti megbetegedéssel folyton a háziorvoshoz kellett mászkálni. Lázas vagyok, folyik a taknyom, fáj a torkom meg a fejem, kómás vagyok, de azért szenvedjem el magam, üljek a váróban másfél órát a többi szörcsögő, kahácsoló, szipogó ember között (hátha valami mást is felszedek).

Guess what? Az ilyen vírusos cuccokra nincs gyógyszer. Illetve olyan nincs, ami meggyógyítja. Csak olyan, ami a tüneteket enyhíti, és ja, azok nem hogy vény nélküliek, de konkrétan ott vannak (vagy ott kéne, hogy legyenek) az emberek alap házi készletében (lázcsillapító, fájdalomcsillapító, orrspray, torokcukorka, gyógyteák, C vitamin, stb). Ezen felül fekvés, folyadék. És az orvos is telibe ugyanezt mondja, ha bevonszolom magam hozzá.

Szóval én imádom, hogy csak felhívom, kábé végig se tudom mondani (ezek mindig járványosan jönnek, szóval gondolom én vagyok a 120. aznap ilyen tünetekkel), már szól is, hogy indítja a táppénzt, ha jövő héten ilyenkor még beteg vagyok, azért menjek, ha nem, akkor a táppénzes papírért. Ha nagyon rossz lenne, szóljak. Viszhall.