Szerintem erre a kérdésre úgy lehet válaszolni, ha tudjuk a fogyatékosság mértékét. Egy látássérült ember képes IT-s területen elhelyezkedni, tehát az anyagi szempontból elvileg meg tudja oldani a saját dolgait. Az AI-k, okostelefonok korában a technika is sokat segít, tehát ha kell is segítség, az könnyen deklarálható, összeegyeztethető és az életnek sok olyan területe van, ahol előre rá lehet készülni, pl. egyforma zoknik. Az utcában viszont van egy lány, tizen egynéhány éves lehet és gyakorlatilag csak vegetál. Egy kb. féléves szintjén gügyög, nyomogat valami játékokat, azt kb. ennyi. Az ő esetében már most látszik, hogy hihetetlen teher van a szülőkön, állami segítség nem sok, a gyerek miatt dolgozni se tudnak klasszikusan és nem is egy túl magasan képzett család. Így egy olyan spirálban vannak, hogy amin tudnak, spórolnak (kaja, mindent házilag, szakember nélkül), ami szintén egy elég sok szempontból szar helyzetet eredményez. Ja és otthonápolás mellett azthiszem max. 4 órában lehet dolgozni, úgyhogy ez is kellőképp limitálja a lehetőségeket.

Itthon fogyatékkal élőként az ember hátrányban van a nyugati társadalmakhoz képest. Mindenki tudja, hogy ahogy ő átlép az elesettek felett jórészt, felette is úgy fognak átlépni, ha valami baj történik. Egy élete közben megvakuló ember általában nagyon kemény személyiségváltozáson megy át, a rendszer ezt sem kezeli le.

Közel behozhatatlan lemaradásban van etéren is az ország, a pénztelenség és az ezzel járó nyomor, általános egyensúlyozás és a szélsőjobbos eszmék csak rontanak a helyzeten és általános empátiahiányt okoznak. Bár ebben a társadalom általános tudatlansága is benne van, a legtöbbekben a segíteni akarás meg is lenne, de nem tudják elképzelni, hogy sok esetben a fogyatékossággal élés max. pár kompromisszum és több ember él ilyennel, mint gondolnánk.