Iskolája válogatja. Az én ismeretségemben, ide értve a férjem is, mindenki teljesen átlagos / átlag feletti életutat csinált a Waldorf sulija után - orvos, autodidakta programozó, óvónő, mindenféle van, de mindenki nagyon talpraesett és jó szemléletű ember. Semmi lila köd vagy "életidegenség" nincs bennük. És ami nagyon fontos, ugyanazt az érettségit írták, mint én.

A férjem ráadasul nálam sokkal nagyobb tudású is, mert megtanult a Waldorfban hatékonyan tanulni, és azóta is mindent felszív, mint egy szivacs. Gyakorlati képességei is sokkal jobbak nálam, akit folyamatosan a szellemi teljesítmény felé nyomtak. Ez persze született képesség kérdése is de ha beszélsz vele, vagy a baráti körével, eszedbe sem jut, hogy alternatív sulisok. Ráadásul ők is nagyon kritikusak a Waldorffal annak ellenére, hogy sok pozitívat kaptak tőle.

Engem széttraumatizált a sulim, ők ezt a fajta stresszt vagy szorongást nem élték meg. De ehhez tényleg kell egy jó iskola, jó tanárokkal. Tényszerűen tudom, hogy vannak olyan Waldorf iskolák, ahová nem érdemes a gyereket járatni, és nettó idióták a tanárok is.

És az is probléma, hogy ha menet közben akarod átvinni a gyereket normál tanrendbe, akkor hónapok vagy még több rá fog menni, hogy felzárkózzon. Ez nem azt jelenti, hogy valóban elhülyült vagy képtelen lesz életében számolni-olvasni, hanem más tempóban és más módszertannal tanítják. Az pedig már a szülő felelőssége is, hogy ha nem megfelelő az intézmény, és pl 13 évesen nem tud alapvető műveleteket végezni, akkor ott már jóval hamarabb lépni kellett volna, nem a csodát várni.