Azokhoz szól a kérdésem, akik valamilyen megfontolásból letették az alkoholt - milyen pozitív hatással lett ez a döntés az életetekre?

20 éves vagyok. Sohasem ittam alkoholt (1-1 véletlen esetet leszámítva). Leginkább azért nem iszok, mert láttam mire képes: Ahogy a részegség eltörli a belső határokat, ahogy lerombolja egy ember tudatát. Nekem az, hogy egy percre is megszűnjön a kontroll saját magam felett, egész egyszerűen nem opció. (Erre nem térnék ki részletesebben.) Na meg ott van az emlékezetkiesés egy nagyobb ivászat után. A FOMO túlságosan erős bennem, megőrjít a gondolat is, hogy lemaradók valamiről emiatt. Ehhez szorosan kapcsolódik a másnap jelensége. Nekem nem fér bele az időmbe ilyen. Ha szabadidőm van, akkor pedig szeretném úgy tölteni, hogy ténylegesen jól érezzem magam és ne csupán lábadozzak. Persze lehet mondani, hogy nem kell annyit inni vagy olyan rendszeresen, hogy ezek a hatások érvényesüljenek. De ez azért nem ilyen egyszerű. Ha egyszer iszol, még jó is lehet. Másodjára már nem fogsz gondolkodni, mert legutóbb is jó volt. Fogalmam sincs, hogy mennyire tudnám magam uralni, mennyire kívánnám, függővé válnék-e? Nem szeretnék belecsúszni egy végeláthatatlan alagútba, aminek jó vége biztosan nem lesz. Egész egyszerűen nem éri meg kockáztatnom. Meg őszintén szólva nem vagyok társasági ember, kifejezetten nem kedvelem az ilyen jellegű eseményeket sem. Ilyenkor is buzdítanak a fogyasztásra, mikor pontosan tudják, hogy miért nem akarok inni: Tudják, hogy félek önmagamtól, a saját önkontrollom gyengeségétől. Nyilván mondható, ha ellenállok, akkor nincs vele gond. De csak azért ellenállok, mert nem tudom milyen. És nem is akarom, túl sok a vesztenivalóm. Azok az értékek köré építettem mindig is az életem és a kapcsolataim, amiket szétrombolhat egy véletlen alkoholizmus: Tudat és Mértékletesség. Röviden mondhatjuk, hogy egyszerűen szemben áll az értékrendemmel az alkoholfogyasztás. Nyilván nem ítélem el azokat, akik tudják tartani a mértéket, de megvetem azokat, akik nem és nem is tesznek ellene.