Egyszer novemberben estefelé előttünk a parkban egy ember feküdt a padon. Már erősen sötétedett. Az ablakból láttam és azt feltételeztem róla, hogy nem lehet szomjas, de nem szerettem volna, ha ott hűl ki reggelre, ezért a rendőröket hívtam fel telefonon és mondtam, hogy nem tudom, mi legyen a nem szomjas emberrel. Ki is jöttek, megnézték, beszélgettek vele, de addigra előkerült a nem szomjas ember valamelyik ismerőse is és elvitte onnan.

Egy másik alkalommal december 25-én reggel mentem a reggeli misére, igen csípős idő volt. Egy kis téren azt láttam, hogy egy férfi hirtelen derékszögben meghajlik, majd épp csak hogy elér a legközelebbi padig és hassal ráborul a padra. Senki nem járt arra rajtam kívül, hiszen karácsony reggel volt.

Odamentem az emberhez, nem volt egyáltalán alkoholszaga, de egyáltalán nem volt az időjárásnak megfelelően öltözve, egy nagyon sáros cipő és egy nagyon sáros nadrág volt rajta, egy mellkasig kigombolt ing és egy őszi vékony dzseki. Táska nem volt nála, az iratai az ing zsebébe voltak begyűrve.

Beszélni tudott, de fogalma se volt, hogy honnan jött és merre akar menni. A kezén volt egy seb, ami még vérzett és az arcán is voltak friss sebek.

Hozzá a mentőket hívtam, jöttek is azonnal.