Nem vagyok szingli, de ebbe a korosztályba tartozom, ahogyan a férjem is, akit én a mai napig nagyon vonzónak látok, és viszont az utóbbi időben több társkereső barátnőm is van. Az a gond, hogy negyven felett sem a nők és férfiak sincsenek vonzó állapotban sem mentálisan, sem megjelenésre. A megjelenésen egy egészséges embert értek, aki a saját testalkatához képest egyben van. Izmos - nők és férfiak egyaránt, hiszen negyven felett, ha nem sportolsz, elkezd leépülni az izomzat, a csontozat, megváltozik a tartás, ettől az illető mindjárt idősebbnek hat, nem beszélve az egészségéről. Tudom, hogy ez a korosztály tökéletes önkizsákmányolásban él, szendvicsgeneráció... De mégis, sok nyugat-európai barátból kiindulva, úgy érzem, hogy az igényekkel is baj van. Mi valahogy elfogadjuk, hogy negyven felett belefér a nem megcsináltatott fog, a beteg(nek tűnő) test, az ízléstelen ruha, frizura, a boomer szemlélet (noha technikailag ugye Y.vége vagy az X generációról beszélünk). Tehát én azt látom, hogy bárki, aki nem néz ki idősebbnek a tényleges koránál, hanem annak néz ki, ami: egy középkorú embernek, aki előtt még évtizedek állnak, az hatalmas előnnyel indul a párkeresésnél. Egyszerűen kiragyog a tömegből. Emberek autóra milliókat költenek, de magukra nem adnak. Ha igen, akkor pánikmegoldásokat keresnek, hogy "fiatalodjanak", tetováltatnak, zsírleszívásra mennek, hajat beültetni, arcot felvarratni, de ha az egész lényükre nem adnak, akkor inkább csak önmaguk karikatúrájává válnak. A férfi, aki nem fiatalos akar lenni, hanem jelenkori önmaga legjobb változata, jó a humora és nagyjából képben van arról, hogy mi történik a világban (lehet vele jókat beszélgetni), és főleg, aki érzelmileg is érett személyiség, nem ráncosodó kisfiú, iszonyú vonzó tud lenni ebben az életszakaszban.