Nekem van egy nő a rokonságomban, akinek 27 éves koráig soha nem volt párja, de még egy randira se ment soha senkivel. Úgy tűnt, hogy az egész párkapcsolat-téma teljesen hidegen hagyja, és akár élete végéig meglesz nélküle. Már a 20-as éveitől kezdve kapott rosszmájú kommenteket a falu egyes lakóitól, ahol ő és a szülei laktak, hogy valami komoly baj lehet vele, örökszűz, biztos a saját kapujára játszik (nem), és hasonlók. De őt ez láthatóan nem érdekelte, utána még évekig élte a saját életét, építette a karrierjét, utazgatott stb. Aztán 27 évesen megismerkedett valakivel, elkezdtek járni, pár év múlva összeházasodtak, és a 30-as évei elején szült két gyereket. Azóta is együtt van a férjével, és mindenfelé mennek kiránulni a gyerekekkel. A nő szülei még mindig abban a faluban élnek, és néhány környékbeli öregasszony azóta sem tudja hova tenni, hogy ez hogy történhetett, és miért nem volt még "elkésve" arról, hogy férje és gyereke legyen.

A másik későb érő ember, amit ismerek, egy srác a volt sulimból, aki érettségi után nem tanult tovább, hanem elment dolgozni. Volt pincér, boldi eladó, ügyfélszolgálatos, sok mindent kipróbált. Aztán 24 éves kora körül elhatározta, hogy orvos szeretne lenni. Senki sem nézte volna ki belőle, hogy pont őt felvennék az orvosira és képes lenne teljesíteni az egyik legnehezebb szakon, mert a gimi alatt soha nem volt kiemelkedően jó tanuló, ezért sem tanult tovább az érettségi után. Mégis 5 évbel később újra nekiment, letette az emelt szintű biológia és kémia érettségit, felvették, és ha jól tudom, most fejezte be a 3. évet, szépen halad előre.