mi van az osztalyod legrosszabb tanulojaval?

Sajnos megjártam pár általános iskolát a kezeletlen ADHD-m miatt, így szerintem mindegyik iskolában én voltam az osztály legrosszabb tanulója. Nehezen ment a tanulás és a beilleszkedés, állandóan “mehetnékem” volt, a viselkedésemet nem tudtam kontrollálni, szüleim nem foglalkoztak velem, motiválatlan és rendetlen voltam, mindenkinek kárt és bosszúságot okoztam a környezetemben, az osztálytársaim és az iskola tárgyait rongáltam, a parkoló autókat kövekkel dobáltam, az érzéseimet és a hangulataimat nem tudtam kontrollálni, a diagnosztizált ADHD-ra felírt gyógyszereket a szüleim nem váltották ki (mert drága volt és pont egy gazdasági válság közepe volt). Szakközépben változatlan volt a helyzet. Sorra bugdácsoltam és hiányoztam, rendőrségi ügyek tömkelege volt a nyakamban lopások miatt (Ennek sajnos akkor ittam meg a levét, mikor elkezdtem dolgozni és kiküldték a papírt, hogy a vagyon elkobzást szeretnék behajtani). Nagy nehezen, többszöri évismétlés után sikerült egy szakmát leraknom (hála az akkori osztályfőnökömnek) ami után elkezdtem dolgozni egy kis cégnél, ahol a mai napig dolgozom megbecsülve és elég jól megfizetve, immár több, mint 5 éve. Jelenleg várólistás vagyok felnőtt ADHD ambulanciára, mivel még mindig nehézségeim vannak a tanulással és a figyelmemmel, de korántsem olyan rossz, mint 10-en évesen volt. Jelenlegi munkahelyemen kezdem érezni a kiégés első jeleit, így tervben van egy villanyszerelő képzés és egy német nyelvtanfolyam elkezdése (de a fránya ADHD miatt nehezen megy a tanulás még így 27 évesen is). Hál’ istennek nem élek lezüllött életet, nincs gyermekem, nem dohányzom (leszoktam), alkoholt ritkán fogyasztok, teljes mértékben törvénytisztelő életmódot és magatartást folytatok.