Sokan hajlamosak azt gondolni, hogy egy kormányváltással automatikusan "minden jobb lesz", pedig a valóság ennél jóval összetettebb. Az államkassza nem egy feneketlen zsák – bármelyik kormány is van hatalmon, nagyjából ugyanakkora mozgástérrel gazdálkodhat, mint az elődje. Ha több pénzt költ valamire, például nyugdíjakra, akkor valahonnan el kell vonnia azt az összeget – például kevesebb jut családtámogatásra, oktatásra vagy egészségügyre.

Ezért sem létezik olyan, hogy „mindenkinek jobb lesz”. Lesznek olyan csoportok, akik valóban jobban járnak egy adott kormányzati döntéssel, és lesznek, akik épp emiatt hátrányba kerülnek. Például ha a nyugdíjakat emelik, az idősek örülhetnek, de a fiatal családosok talán kevesebb támogatást kapnak. Ha az állam a kisvállalkozásokat segíti adókedvezményekkel, lehet, hogy ezzel kevesebb marad a szociális juttatásokra.

A politika mindig érdekcsoportok egyensúlya: az egyik döntés valakinek segítség, másnak teher. Egy új kormány ugyan próbálhat más hangsúlyokat bevezetni, más társadalmi csoportokat előtérbe helyezni, de a költségvetés keretei ugyanazok maradnak, a források végesek. Nincs varázslat, csak átcsoportosítás.

Ezért is nehéz objektíven megmondani, hogy „jobb lesz-e”. Mert ez mindig attól függ, kinek a szemszögéből nézzük.