Mi volt az, amiről gyerekkorodban azt hitted, hogy normális dolog, de nem volt az?
Posted by No-Paramedic5865@reddit | askhungary | View on Reddit | 224 comments
Saját: Nagyjából 6 éves voltam, amikor egyszer ottaludtam egy barátomnál. Hajnalban arra ébredtem, hogy a barátom sír, mert rosszat álmodott. Nem sokkal ezután bejöttek a szülei, és elkezdték vigasztalni, hogy nincs semmi baj. Én erre teljesen meglepőnek, mert velem is történt már ilyen, de akkor az én anyám vigasztalást helyett leorditott, hogy hagyjam aludni...
Anibal--Cortes@reddit
Megkapni, hogy "Örülj neki, hogy nem a kukában kötöttél ki!" illetve, amikor eltörtem véletlenül kicsiként egy jégkockatartót és elmondtam, majd közöltem, hogy véletlen volt és nagyon sajnálom, megkapni, hogy "Te is egy véletlen vagy!"
A folyton "útban lenni" érzése. Amikor azt éreztették, hogy bármit csinálok nem kellek, nem jó, hogy ott vagyok. De ha már így alakult érezzem magam végtelenül hálásnak, hogy ők """mindent""" megtesznek (volt tető a fejem fölött, volt némi ruhám és a legtöbbször olyan minőségű ételek, amit a disznóknak szokás adni)
Az, hogy érzem h baj van, tudják, hogy baj van mégsem visznek el orvoshoz az étkezési zavaraommal.
Gyerekkén egyedül buszra ülni és elmenni egy kisebb műtétre.
Hogy cigire, piára mindig volt pénz, de ha új sulis nadrágot kértem a meglévő 1 db mellé mindig megkaptam, hogy "Mibű?????"
-Amit én szerettem volna, sosem néztek utána, hogy valójában mennyibe kerül, hanem azonnal rávágni, hogy az drága és mibűűűl???? (Ilyen volt pl a fogszabályzó)
Csenddel büntetés
Az, hogy értéktelen és kolonc vagyok
-Ha apám nem kapot visszafelé felrakót rajtunk verze le a dühét, hogy a kamionban kellett dekkolnia olykor 1 hetet. Ilyenkor persze mindig talált okot (nem volt "rend" a szobában, poros volt a lambéria stb).
Amikor meghallom a nevem azonnali gyomorgörcs és zsibbadást az egész testemben.
Hogy mindezek ellenére tisztelnem és becsülnöm kell őket, mert "ők a szülők"
Mára a megoldás mindezekre:
0 kontakt, teljes születési név változtatás, valamint megtanulni magam szeretni, ha már nekik nem sikerült.
Dazzling-Gain-420@reddit
Változott valami azóta a hozzáállásukban? Pl. tanúsítanak bármilyen megbánást?
És egyébként a neved hogy változtattad meg? Teljesen független a korábbitól, vagy felvetted egy nagyszülő/dédszülő vezetéknevét?
Anibal--Cortes@reddit
Nagyon szépen köszönöm.
Sajnos semmi, amikor kitört a járvány elmentem hozzájuk, hogy elkezdhessem ezeket feldolgozni, talán úgy, hogy beismerik, h hibáztak és sajnálják, nem ezt érdemeltem volna. Azért írom, hogy talán, mert tényleg tiszta szívvel és elvárások nélkül mentem oda pusztán a gyógyulni akarás reményével. Ehelyett egymásra mutogattak, hogy ki szerint kellett volna a kukában kikötnöm. Akkor és ott úgy döntöttem, hogy én kevés vagyok ehhez és tényleg mindenkivel megszakítottam a kapcsolatot. Anyám még próbálkozott segítséget kérni valamilyen ügyintézésben, de megmondtam, hogy hívja fel azt a számot amit megadtak ott az ügyintézők kompetensek és felkészültek. Többé nem keresett....
Névváltoztatás: teljesen új vezeték és keresztnevet vettem fel, ami független mindenkitől. Írtam a BFKH-nak, hogy teljesen biztosra menjek. Ők ajánlották Hajdú Mihály Családnevek enciklopédiája című könyvét, innen választottam ki a családnevem. A keresztnevem pedig az "Anyakönyvi bejegyzésre alkalmasnak minősített utónevek jegyzékéből".
commander_kaga@reddit
Jól tetted, hogy nem tartod a kapcsolatot, ilyen emberek sohasem fognak megváltozni.
Viszont... Zöldlomb Legolasz vagy Avarrejteki Narutó lettél?
Princess_in_boots@reddit
Banánhinta Consuela Hercegnő
OrokMozgoCsigaUr@reddit
PHOEBE HELL YEAH
anulustrikesback@reddit
Bivalybasznádi Emilia Pocahontas
OrokMozgoCsigaUr@reddit
Szornyen sajnalom es formedjenek meg a szulok, de... ANIBAL CORTES AKA RIO?!
Commercial-Win9961@reddit
Óriási ölelést küldök neked, kívánom, hogy találj olyan barátokra, akik valóban szerető családoddá válnak! A lehető legjobb döntést hoztad meg, jó úton jársz a gyógyulás felé! ❤️
Üdv a névváltoztatók klubjában.
Proper-Lecture-3485@reddit
Istenem te szegeny.😞😞🩷
Chirpsix@reddit
Ugyes vagy sok sikert a gyogyulasban.
Anibal--Cortes@reddit
Nagyon szépen köszönöm ❤️
Sad_Mastodon3366@reddit
Teljesen jogos a döntésed! Én elsírtam magam a kommenteden,ismeretlenül is nagy ölelés,sajnàlom,hogy ilyen szülők léteznek.
chrisania__@reddit
Annyira sajnalom 🥺🫶🏽
Mara1133@reddit
A mai napig utalom ha kimondjak a nevem… otthon csak akkor szoltak hozzam ha valamit elrontottam.
Anibal--Cortes@reddit
Annyira sajnálom és együtt érzek veled. ❤️
local_ghost_80@reddit
Ezt érdemlik.
Anibal--Cortes@reddit
Kár, hogy nem tettem meg korábban...
csulkoslangos@reddit
Néha időre van szükségünk, hogy meglépjük. 🩵
SignificantBuy9148@reddit
🫂❤️
Anibal--Cortes@reddit
❤️
No_Collection101@reddit
16 évesen hallottam először, hogy a legjobb barátnőm apukája azt mondja neki “szeretlek”. Engem nagyon meglepett és rögtön meg is kérdeztem, hogy ők ezt így szokták mondani egymásnak? Ő persze nem értette, hogy ezen miért lepődtem meg ennyire, de én sosem hallottam a szüleimtől és azóta is csak akkor, ha bebasznak. Én a fiamnak minden nap elmondom mennyire szeretem.
Dangerous_Yoghurt999@reddit
Sosem hallottam még ezt a szót, mintha a családom egyenesen irtózna tőle.
Emlékszem, hogy olyan 7-8 éves lehettem, unatkoztam, és eszembe jutott, hogy amúgy nem csak ünnepekre csinálhatok ajándékot anyukámnak, hanem simán csinálhatok neki akkor abban a pillanatban is valamit. Készítettem egy szív képeslapot, amire csináltam egy kinyithatós kis ablakot, amit ha kinyitottál, akkor bele volt írva, hogy "Szeretlek, Anya!". Soha nem mondtunk egymásnak ilyesmit, emlékszem arra az érzésre is, amivel leírtam, arra a kínos, szorongó szégyenérzetre, mintha pucéron kellene énekelnem. Aztán amikor átadtam neki, és elolvasta, akkor is ezt éreztem. És a legrosszabb, hogy az ő arcán is ez látszott. Mosolygott, kedves volt, de látszott, hogy elképesztően kínosan érzi magát, és eltette a szekrénybe a képeslapot, évekig nem láttam többet (aztán költözéskor előkerült, eltettem és azóta is megvan)
Ez az egész annyira rányomta a bélyegét az egész életemre, hogy mára ha lenne kinek, akkor is gyakorlatilag fizikai nehézséget okozna azt kimondani, hogy szeretlek. A kutyámnak mondtam csak, neki is csak akkor, amikor senki sem hallotta, és akkor is suttogva. Mert egyszerűen szégyenérzet van bennem miatta, azt érzem, hogy valami nagyon tolakodó dolgot mondok ki.
Megfogadtam, hogy ha lesznek gyerekeim, egy nap sem fog úgy eltelni, hogy nem mondom el nekik, hogy szeretem őket. Fogalmam sincs, hogy fogom ezt megugrani
(még jobb, hogy az egyik szeretetnyelvem a szavak, tehát emiatt 29 éve nem érzem magam szeretve, de ez már egy másik sztori 😅)
GoldNo194@reddit
Én is így nőttem fel, sose mondták a családban, se a szüleim, se a nagyszüleim, senki, hogy szeretlek. Elég nehezen nyílok meg és az érzelmeket még nehezebben mutatom ki, úgy gondolom ez az elfojtott és ki nem mutatott érzelmek miatt van, amiben felnőttem. Viszont a fiaimnak minden egyes nap többször is elmondom, hogy szeretem őket és ők is mondják. Úgy érzem, hogy ezzel (is) minden nap egyre jobban nyílok meg, főként feléjük. Mióta vannak nekünk sokkal pozitívabb irányban változott, hogyan tudom az érzéseket kezelni és megélni 🙂
Dragonfly_4020@reddit
<3
No_Collection101@reddit
Ezt teljesen átérzem. Jó pár hónapig hiába éreztem, egyszerűen nem bírtam kimondani a fiamnak. Akkor jött az áttörés, mikor már ő is mondta, de előtte én is csak suttogva mondtam, hogy más ne hallja.
Dragonfly_4020@reddit
Szerintem te is szuper ügyes vagy, hogy már megy! :) Azért írogatok ilyesmit nektek, mert nekem is ismerős érzés ez.
Dragonfly_4020@reddit
Szerintem nem baj, ha csak suttogva tudod kimondani, hogy más ne hallja, ezzel már szintet léptél a családodhoz képest, és szerintem innen még tudsz fejlődni és örömöd lelni benne. Kívánom, hogy legyenek meg ehhez a megfelelő személyek az életedben! És szerintem büszke lehetsz magadra!
Impossible_Simple_12@reddit
🫂
Bulky-Engineering524@reddit
ha biztonságban érzed magad valaki mellett, akkor majd könnyen ki fogod tudni mondani 🫶🏻
Illustrious-Gear-948@reddit
Nekem sem mondták soha a szüleim h szeretnek , es puszit maximum szulinapomkor kaptam vagy akkor se . Mikor felnőttem es barátom lett , az ő családjánál láttam hogy megöleli az anyukája … mondja neki hogy szereti . Akkor jöttem ra , hogy ez mennyire kurvara nem volt normális . Konkrétan nulla szeretet kimutatást kaptam es így nőttem fel. Azóta van gyerekem , es mindennap elmondom neki mennyire szeretem 🩷
Puppipu@reddit
A férjem anyja ennek az ellenkezője. Folyamatosan megy az így szeretlek, úgy szeretlek, de üresen. Eladná a fejünk fölül a lakást, ha köze lenne hozzá, de minden nap hatszor küld szívecskéket messengeren az anyja, meg felmondja hangüzenetbe, hogy téged szeretlek a világon a legjobban, pedig szegény férjem az első tízben sincs benne. Neki például az volt a fura, hogy nálunk nem megy folyamatosan a szeretlekezés (pedig mondjuk amúgy, csak nem sallangként).
Sad_Ad_9655@reddit
Hasonló nekem is. A mai napig (28 vagyok) furcsa hallani a baràtaimtól illetve apukámtól is aki az utóbbi négy évben próbálja rendbe rakni a kapcsolatunkat. Èn komolyan azt hittem, hogy ezt a szót csak párkapcsolatban egymásnak mondják ki az emberek.
404notacceptable@reddit
Same, én 20 éves korom körül néztem egy sorozatot, amiben egyfolytában mondogatták egymásnak hogy I love you. Először idegesítőnek találtam, hogy mit kell már ennyit mondogatni, mi ez a nyalaskodas, aztán rajottem, hogy a mi családunkban sose mondta senki, gyerekként se mondtak soha, hogy szeretlek.
Papirsarkany@reddit
Mondjuk már akkor is tudtam, hogy nem normális, de itt nehany kommentrol jutott eszembe.
Apám pl azzal sporolt, hogy pisi után nem szabadott lehúzni a wc-t. Ha nem volt otthon én mindig lehúztam.
MelodicAd6092@reddit
Normálisnak tűnt, hogy mindkét nagyapám vitt magával a 'presszóba', kocsmába már 2-3 évesen. Aztán kaptam kólát, ropit stb, amíg ittak fröccsöt, sört.
Bödőcs hozd a nyuszimotort videója nagyon betalált a fentiek miatt.
BelpestiLibsi@reddit
Imádtam, vitt magával nagyfater, volt a krimóban rexasztal, nem akartam hazamenni, az öreg meg rámfogta, hogy meg kellett inni még 5 fröccsöt.
bpshrimp@reddit
Ez nálam is előfordult, mondjuk ezt azóta sem tartom megbotránkoztatónak. Amíg papám megitta az 1 sörét, néha pálinkáját (amire akkor azt hittem, hogy víz, és nem értettem, hogy miért jó ilyen kevés vizet meginni egy kicsi pohárból). Olyankor mindig kaptam egy kólát, csokit, néha chipset.
Amennyire emlékszem, mindenki barátságos volt, sosem ért ott semmilyen negatív élmény.
Puppipu@reddit
Engem keresztapám vitt el egyszer, többször nem hagytak vele 😂 nem vitt be a kocsmába, mert nem kislánynak való hely. Míg bent ivott, nekem megengedte, hogy az árokban keressek aprópénzt, és egy marék 1-2-5-10 forintost találtam.
DrunkPods@reddit
És tetkós rágót!
dorina_2033@reddit
Oh engem is, de az vidék volt és mindenki jófej volt, én szerettem ott az volt a max közösségi élet meg a templom, de a templom rideg és uncsi volt. 😅 u.i. nem vagyok alkoholista
zeva66@reddit
Művész család sarjaként azt hittem minden embernek ugyanilyen fontos a kultúra, a művészet s hogy mindenkinek jófej vagány szülei vannak akikkel mindent megbeszélhetnek .
Evening-Fix6337@reddit
Megetetni a kisunokaval a nyuszit, majd kinevetni amikor kimegy megetetni.
Known_Chip_8009@reddit
Én bebújtam a kutyaólba és onnan néztem, ahogy megnyúzzák.
chamomillie@reddit
velem is megtörtént ugyan ez!
AvePhallusDominum@reddit
A kommenteket olvasva kezdem úgy érezni, hogy csak engem neveltek kiksoromtól úgy, hogy a nyúl is haszonállat és ebédre van szánva. Voltam kb 10 éves, mikor öregapám megtanította hogy kell megnyúzni.
Successful-Freedom84@reddit
Aminek neve van azt nem vágjuk le, ez mindenhol így van
Akara216@reddit
Ok, de a gyereknek a panelba vett fehér házinyúl nyilván nem arra van.
AvePhallusDominum@reddit
Mondjuk aki panelba vesz nyúlat az szerintem minimum állatkínzó
Akara216@reddit
Enyémek panelban vannak, és nagyon jól érzik magukat mind a 62 nm-en. 🙃 A törpenyúl nem kertbe való.
Evening-Fix6337@reddit
Mindennapos volt a vérengzés nálunk is, pedig budapest kertváros.
Nagymamám volt a "libás néni" volt egy libája azzal ment a piacra vásárolni, meg együtt kávéztak Ludikával...
aztán egyik nap libasült volt párolt káposztával
hogy volt képes erre? "megsirattam fiam"
bárhol vehettünk volna egy kibaszott csomagolt libát mama...
És miért? mert ez van soron.
úgy néttem föl, hogy biztos voltam benne én is sorrakerülök egyszer.
anulustrikesback@reddit
Nekünk is voltak, vannak is a mai napig, haszonállatként tartva. Abban nőttem fel, nekem teljesen természetes volt. Szerettem őket simogatni, de nem kötődtem hozzájuk, arra ott volt a kutyám. Ettől függetlenül megértem a húsvéti nyuszis kommenteket, az valóban kegyetlenség, ha háziállatnak szánják aztán pöri lesz belőle és még el is mondják, ki is nevetnek.
GlitterUmbreon@reddit
Én például tudtam, hogy meg is eszik, de mindig volt nyulunk, aki tényleg csak haziallat volt, és vegelgyengulesben halt meg. + sosem hazudtak, hogy Jajj ez nem nyúl, egyem csak. tudtam, hogy nyulbol készült az étel, és nem ettem meg. Az, hogy hazudsz a gyereknek, mi lett a baratjaval, hogyan öltek meg, meg mit eszik éppen ebedre, az tokre nem okes.
Illustrious-Gear-948@reddit
Detto ugyanez . Gyerekkoromban nekem is és húgomnak is volt nyuszink. Kicsik voltunk . Apám levágatta vkivel őket aztán elkészítette nekünk . Fogalmunk se volt , hogy mit eszünk . Azt mondták h visszaadták őket annak akitől hozták es boldogan ugrándoznak. Aztán később apám elmesélte mindenki előtt nevetve , hogy mind a 10 ujjunkat megnyaltuk, es hogy felfaltuk a nyulainkat. Azóta soha nem ettem nyulat es nem is fogok es nem is akartam akkor sem ! Nem tudom megérteni , hogy valaki önszántából megeszik egy nyulat .
loverofsappho1221@reddit
jaj valami kozepkori dramaban volt ilyesmi. majd eszembe jut, az is beteg nagyon
majomfigyelo@reddit
Nagyon, ebben történik a végefelé, hogy bosszúból feltálalják a két emberi testet a lakomán:
Titus Andronicus – Wikipédia https://share.google/uvRbd03HSes0oqmxz
loverofsappho1221@reddit
erre gondoltam, koszi
Akara216@reddit
Hasonló story: szüleim vettek nekem egy húsvéti nyulat (nem hisztiztem érte, ők találták ki maguktól). Kint tartottuk az erkélyen. Kb. óvodás voltam, alig értem fel a dolgokat, de ki voltak akadva, hogy nem én takarítom. Aztán jó nagyra is nőtt, egyre vállalhatatlanabb lett a helyzet, már-már állatkínzás kategória. Eltűnt a nyúl, a tahó keresztapám vitte el, állítsuk szerint olyan ismerőshöz, akinél kert van.
Következő családi összejövetelen természetesen a keresztapám nagy pofával röhögve mesélte, hogy finom volt a nyulam, hogy vágta le, elég részletesen. És senki nem szólt rá, hogy kussoljon.
Annyira kicsi voltam, fel sem fogtam, hogy mi történik, hogy kell tartani egy nyulat stb. De szüleim a mai napig rámtolják a felelősséget, hogy nem gondoztam. Ami egyébként nem igaz, mert nem én kértem nyulat, és egyszer nem lett elmondva, hogy pl. mit kellene csinálni, de kisgyerekként valószínűleg amúgy sem tudtam volna önállóan megcsinálni.
Ettől függetlenül szerettem azt a nyulat, és elég szarul esett, hogy ott röhögtek, hogy azon megölték.
Prestigious_Move3222@reddit
Annyira sajnálom, borzasztó lehetett. A szüleid felelőssége lett volna a nyúl gondozása, kisgyerektől ilyesmi nem várható el egyáltalán, még egyébként nagyobb gyerektől sem 100%-ig.
Nekem apám a mai napig felemlegeti, hogy én akartam falun, állatok között élni (kb 6-7 éves voltam, ezzel etettek meg hogy milyen jó lesz költözni a városból falura), miattam költöztek oda (nyilván nem), erre én a fővárosban élek. Nem egy barátom mesélte, hogy kisiskolás korukban rendszeresen felnőtt felügyelet nélkül sétáltatták a nagytestű családi kutyát aki ha gondolt egyet simán elrántotta a gyereket és ment amerre akart, csak a szerencsén múlt, hogy nem történt baj.
Az ilyen szülők nem képesek felelősséget vállalni a rossz döntéseikért és könnyebb a lelküknek ha másra tolhatják a felelősséget, sosem fogod meggyőzni őket arról, hogy ők hibáztak.
Sad_Mastodon3366@reddit
Baszki. Sajnálom. Érdekesen gondolkodtak a szüleid...hisz,oké én nagy híve vagyok a gyerek állatok közeli felnevelésének,vannak is,de tudatában voltam,hogy azért a felelősség az enyém minden esetben. Megetetgeti,meg cukik együtt,de ennyi.
Akara216@reddit
De ez gyakoribb, mint gondolnád. Ezért van olyan sok a kidobott húsvéti nyúl (meg persze egyéb háziállatok is). Azt hiszik a szülők, hogy megveszik a gyereknek, mert akarja, aztán bedühödnek, hogy nem a gyerek látja el. Nem is értem, hogy gondolhatja bárki, hogy áttolja a felelősséget egy gyerekekre.
Akárhogy is, most van 2 törpenyuszim, és a nyúlmentést is igyekszem támogatni.
Sad_Mastodon3366@reddit
Szuper a nyúlmentésed!♡ Nekünk 2 kutya,2 cica van. Tudom,hogy gyakori,csak nem értem... nem a gyerek fogja orvoshoz hordani,ha baj van,meg nem elvárható,hogy feleljen érte.
Individual-Owl-8501@reddit
Jaj nagyon sajnálom... Nagyanyámnak volt tanyája a városi lakás mellett, minden nyaramat ott töltöttem. Voltak birkák is, olyan 6-8 év között lehettem, amikor az egyik barit nem akarta szoptatni az anyajuh, ezért én etet(het)tem cumis üvegből. Szépen felcseperedett, kis kos lett belőle. Majd az egyik ebéd után nagyanyám alkesz élettarsa, megkérdezte, finom volt-e a birkapörkölt... De a 8 hetes kölyök mudimat is lemérgezte...
Separate_Attempt_725@reddit
O bazmeg. Mekkora szadista tahok.
AffectClassic7130@reddit
Azóta nem bírom apámat. Sosem tudom megbocsátani
zsozsi111@reddit
Jezusom ezt a mai napig nem tudom feldolgozni, és amikor kerestem Fülit és kiderült én ott helybe 🤮
Azt hittem csak az én családomban van ilyen elmebeteg.
Falschrichtung@reddit
Velem is pont ugyanígy megetették a saját nyuszim.
Loud_Development4444@reddit
Anyukám a mai napig nem érti mi a probléma a húsvétra kapott nyuszik megevésével.
Glittering-Cat-3398@reddit
Jaj istenem ezt velem is megtették. Aztán csodálkoznak rajta hogy mióta ez megtortent, már semmi gusztusom a húshoz.
Bulky-Building-4275@reddit
Ez nekem megvolt. Azóta nem szeretem a nyuszikat.
One-Garage7307@reddit
nekem kellett kavargatnom a bográcsban.
HistoricalJaguar9421@reddit
Mai napig meg tud lepni, hogy a filmekben, meg más családoknál a szülők büszkék a gyerek hobbijára, elmennek a fellépésekre/versenyekre, elolvassák a verseit, követik az előremenetelét. A mai napig fogalmuk sincs róla, hogy miket csinálok, vagy milyen szinten.
Az is furcsa, hogy más szülők megtesznek dolgokat a gyereknek, pl kocsival hozzák-viszik, meg segítenek dolgokban. Nálunk ilyen nem volt, a mai napig külön megköszönöm, ha elém jönnek az állomásra, de mindig vigyorgok is magamban rajta, hogy 18-19 éves fiatal lányként hajnali kettőkor tök oké volt 5-6 kmt hazasétálni buliból, fel sem merült, hogy értem jöjjenek...
Az, hogy van, aki lakást vagy kocsit kap a szüleitől, vagy dolgokat "csak úgy", minden ok (értsd: szülinap, karácsony vagy névnap) nélkül, például ruhát, táskát, egyebet... Ezt amúgy már elképzelni se tudom, így is úgy érzem, tartozom a szüleimnek azért, mert felnőttem és ehhez hozzájárultak.
Background-Guard7927@reddit
Mindegyik ismerős. A hobbijaim nekem egy idő után titkolni kellett, mert kigúnyoltak érte, vagy megaláztak (pl mikor szerettem rajzolni, és nagyon kicsi voltam, soha nem a dícséretet kaptam, hanem a beszólogatást. Legenyhébb az volt, hogy ha végeztem a rajzzal, akkor dobjam már ki egyből a kukába, hogy ne nekik kelljen….).
Születésünk után 2-3 évvel apu inkább megszabadult a kocsijától, és kb. 20 évig inkább nem vezetett. Mindig minket okolt, hogy miattunk nincs kocsi, mert ő nem taxi, és nem ingyen megy az autó, mi meg nem adunk neki benzinpénzt. Elég wtf, kiskorúként hogy kellett volna nekem fizetni érte? Bevásárolni anyunak kellett velünk, 1-1,5kmre laktunk a boltoktól, nagyon utáltam.
Nem tartozol amúgy a szüleidnek semmivel. Nem te akartál megszületni, hanem ők vállaltak téged. A felnevelésed, az, hogy enni-inni adtak, volt hol aludnod az törvényben is rögzített kötelességük, nem szívesség. Még valamennyi pénzt, kedvezményeket is kaphattak miattad.. max azzal tartozol nekik, hogy viszonozd a “kedvességüket” akkor, amikor ők lesznek a kiszolgáltatott helyzetben.
HistoricalJaguar9421@reddit
Nagyon sajnálom, hogy téged se támogattak igazán. Én egy előnyt látok ebből: nagyon önálló lettem, sokkal jobban, mint pl a húgom, aki a kis kedvenc volt, és ajnározták - nem vált előnyére, neki pont nem ez tett jót.
Tudom, hogy nem tartozom a szüleimnek, de olyan érdekes, hogy ezt csak most látom, ahogy a környezetemben gyereket vállalók szülővé válnak. Teljesen természetes nekik, hogy ők vannak a gyerekért, és amit lehet, megadnak nekik, és mindemellett őszinte kíváncsisággal figyelik, milyen ember válik belőlük. Azt már határozottan tudom, milyen felnőtt nem szeretnék lenni, és ha egyszer eljön az idő, szülőként mire kell majd figyelnem - hogy a szeretetem nem kondíciókhoz kötött, és az alap körülmények megteremtése az én feladatom.
Haragudni amúgy nem tudok a szüleimre, látom a korlátaikat, tőlük ennyi telt. Végülis ilyen körülmények közt is tök jó emberekké váltunk mindhárman, de ez, azt hiszem, nagyban az egyéb rokonság érdeme is, illetve a sajátunk.
Akara216@reddit
Csatlakozom hozzátok. Én 16 évig zenesuliztam, de csak azért, mert félévi 1500, később 5300 Ft volt a tandíj (mert mindenből 5-ös voltam), illetve mindenkinek biztosítottak kölcsön hangszert. De nem nagyon jöttek el a fellépésekre és mindig beszóltak rá, hogy úgyis abba fogom hagyni. Arra hivatkozva, hogy úgysem fogom folytatni, nem voltak hajlandóak saját hangszert venni nekem, amikor már elég aktuális volt - mert ők inkább évi 1-2 külföldi nyaralásra költötték az összes pénzüket. Egy csellót akkoriban 100-150 ezerért tudtunk volna venni, egy nyaralás feléből/harmadából. (Rendes kajára sem költöttek emiatt.) Végül nyilván azért maradt abba, mert a zeneiskola befejeződött, így nem kölcsönöztek nekem a továbbiakban hangszert, saját meg nem volt. Szóval önbeteljesítő jóslat lett, amire természetesen azóta is hivatkoznak. ("Mondtuk, hogy úgyis abbahagyod.")
Amikor sportolni kezdtem, céltudatosan, egészségesen enni mellé (főleg, mert botrány volt, ami nálunk kaja néven futott), akkor meg azt próbálták minden módon akadályozni. Hülyeség, minek járok edzeni, szarul fogok kinézni tőle. Ne főzzek, mert az őket zavarja stb. De amikor ennek következtében meghíztam, undorító beszólásokat kaptam (természetesen ők is túlsúlyosak). Mióta elköltöztem, újra megy a diéta, sport. Ha átmegyek, tukmálják a csokikat, ha elfogadom, rögtön jön a beszólás, hogy "ez így milyen fogyókúra?" Mégcsak fel sem fogják, hogy nem fogyókúrázok (nem is igen kell már), csak simán egészségesen igyekszem élni, enni, amibe belefér, hogy néha napján elfogadok egy bonbont.
De ugyanaz lett az eredménye: megtanultam kitartani a hobbijaim, szokásaim mellett a szembeszélben. Meg leszarni, hogy ez kinek nem tetszik.
notyourproblem22@reddit
Lehet, hogy titokban tesok vagyunk, mert nálam 1/1 ez volt a helyzet. 😁
official7410@reddit
Nekem az volt a durva, hogy gimnazistaként hallgattam, ahogy az ismerőseim nagyon szeretik az apjukat, és büszkén, teljes odaadással tudnak mesélni róluk.
Én úgy nőttem fel, hogy a világ legrosszabb gyereke vagyok, semmit se tudok csinálni, nagyon lusta vagyok mindenre, semmit se értem el az életben stb.
Megkaptam a "3an vagytok testvérek, másnak is kell a pénz", de elvették a miénket is sokszor, kb. 500k forinttal jönnek mind a mai napig, amit mi kínkeservesen, küszködve gyűjtöttünk öcsémmel, hogy lehessen egy számítógép itthon, amin játszhatunk. (Volt otthon egy, csak azon nem szabadott játszani.)
Ez van, vazze, fel kellett nőni valahogy.
FancyLatte_@reddit
Normálisnak tűnt, hogy:
official7410@reddit
Az baj... Az baj... Az nagyon nagy baj, hogy ezen dolgok 80%ával együtt tudok érezni... 😃😃😃
Van baj...
r3cktor@reddit
Ez különösen szép utólag is, amikor az ember felnőttként hoz fel néhány gyerekkori sérelmet. Az természetesen "nem is úgy volt, meg sem történt, te találtad ki, és különben is, megérdemelted, inkább hálásnak kéne lenned".
Actual-Ad2784@reddit
Így van. Következetesen tagad le mindent, és én már azt is elhiszem, hogy ő el is hiszi a saját hazugságait.
CakeOne5138@reddit
Meg a "jól van, akkor majd meglátjuk, te milyen jól csinálod, amikor gyereked lesz" 🤯🤯🤯
EDGE_Zerys@reddit
Ettől a mondattól feljött a trauma response bennem xd
Even_Job6933@reddit
én ekkor fejben lejátszottam, hogy "valszeg nem lesz"
Ecstatic_Jaguar_7904@reddit
"Majd a te gyereked is ilyen utálatos szar szemét legyen, amilyen te vagy"
Jól kiszúrtam vele, nem lehet gyerekem. Nyavalyoghat másnak unokáért.
dddon1@reddit
Anyám meglepődött a válaszomon: "Na ezért nem lesz gyerekem"
Dazzling-Gain-420@reddit
A 3. és 5. pont közötti kapcsolat valami undorító. Sajnálom, én is átéltem hasonlót, de sokkal kisebb mértékben.
Playful-Raccoon1775@reddit
Volt egy 10 éves barátnom akihez mikor átmentem más házban volt mint a szülei - egy birtokon volt az egész de egy másik házban. Akkor azt gondolta húha milyen szuper saját ház. Hat baszki egy 10 éves gyerek konkrétan nem látta a szüleit
legosucks@reddit
Mostmár nem tűnik annyira jónak a napi 1 vajas kenyér (jóesetben) nemfogok hazudni
Level-Regular-7363@reddit
Hányszor mondtam anyámnak, hogy milyen szar volt krumplistésztán meg hasonlókon felnőni. Ő nem itta el, apám viszont az utolsó 10 forintot feltúrta otthon és a pia mellett néha hozott nekünk 1 zacskó pufit. Akkor nagyon szegénynek éreztem magunkat, de mikor ilyeneket olvasok sírni tudnék, hogy másoknak még ennyi sem jutott. 🫂
Leileni@reddit
Miért nem apádon kéred számon akkor, hogy elherdálta a család pénzét, ha ő volt az? Hihetetlen, hogy társadalmi szinten még mindig itt vagyunk megrekedve, hogy gyereknevelés témában rendre az anyák vannak pellengérre állítva, holott rendszerint ők azok, akik próbálják menteni a menthetőt, és tízszer annyit foglalkoznak a gyerekekkel, mint az apjuk. Nagyapám is hasonló volt, hónap elején elköltötte a pénz nagy részét, nagymamámnak meg szó szerint fillérekből kellett kicentiznie, hogyan fog ellátni belőle egy 5 tagú családot. Anyukámnak soha nem jutott eszébe számon kérni rajta, hogy miért "csak" ez meg az jutott abból a kevés pénzből, mert nyilvánvaló volt, hogy így is erején felül próbálta kihozni a legjobbat.
Level-Regular-7363@reddit
Egy alkoholistán hogy kérsz számon bármit? Anyám viszont józan volt és asszisztált ahhoz, hogy mi ebben nőjünk fel. Egy 5 szobás házat épített neki nagyapám, hogy tudjunk hova menni, de nem, nekünk jó az egyszobás zug.
Én aztán nőpárti vagyok, de anyám a saját döntéséből kényszerített minket erre az életre, holott lett volna más választás. Apám nem is emlékszik a gyerekkorunkra… és vele meg nem beszélek.
Acrobatic-Farm-9031@reddit
Ezt láttam gyerekkori haveromnál. Ebédre a reggel meghagyott fél párizsis zsömlét kínálták fel neki, tőlem meg se kérdezték, hogy kérek-e valamit. Amikor ő jött hozzánk, konkrétan reggelit se adtak neki, mert tudták, hogy anyám úgyis csinál neki melegszendvicset meg főz teát. Mégis ők tartottak minket csóró családnak, engem pedig a csóró gyereknek, aki átmegy hozzájuk vigéckedni. Akkor romlott meg a viszony, amikor vettünk magunknak a 2 évig félretett zsebpénzünkből egy PC-t és ezen a srác faterja feldühödött és hitelre vett egy jobbat, csak hogy átjöhessen leszarozni az enyémet. Na ott beleálltak rendesen anyámék, like are you for real?! Szóval ott leégett helyben és nem jött többet. Haverommal találkoztam még utána, de nem szólt róla otthon, utána felnőttkorunkra pont olyan ember lett, mint az apja, szal lekoptunk egymásról.
Puppipu@reddit
Én nagyon sokáig azt hittem, hogy két szelet vajas kenyér közt egy szelet alma máshol is gyakori kaja. Ugyanígy a rántott krumpi főtt krumplival.
ScoutyHUN@reddit
A sörben mondjuk több a tápanyag mint a vajaskenyérben /s
dark_szeti@reddit
Hogy nem beszélek apám családjával és vele. Mikor rájöttem, hogy a legtöbb embernek jó kapcsolata van az apai oldallal, sőt össze is vesznek néha, hogy hol ünnepeljenek, az szürreális volt.
Cappuccino_Pistachio@reddit
-Azt gondoltam normális, hogy felnőttként, szülőkként az embernek nincsenek barátai.
-Azt gondoltam normális minden nap úgy inni a kólát, mint mások a vizet. Magamtól álltam le vele teljesen, azóta csak alkalmakkor egy pohárral, amúgy csak víz.
-Azt gondoltam normális egyáltalán nem fogat mosni. Én kezdtem el magamtól foglalkozni a szájhigiéniával és rendszeresen eljárni fogorvoshoz check-upra.
Fabulous-Mechanic-76@reddit
jaj, nálunk mindenki mosott fogat, én valamiért szörnyen gyűlöltem, anyámék pedig nem ellenőrizték... 10+ évesen szoktam rá, igen, borzasztóan gusztustalan dolog, tudom jól, nem is emlékszem miért utáltam annyira xd
Hedgehog_glasses@reddit
Én azért nem bírtam magam rávenni nagyon sokáig a fogmosásra, mert utálom a mentolt, aztán valamikor random gimi vége felé elkezdtem gyerekfogkrémmel fogat mosni, és azóta nem kínszenvedés (annyira)
Cappuccino_Pistachio@reddit
Hát tényleg undi, de a felismerés segített bennünket ahhoz, hogy mossuk végül, minden jó, ha a vége jó, nem? 😃
Levelibeka7@reddit
Én azt hittem, hogy mindenkit annyira szeretnek a szülei, mint engem. Nagyon fájdalmas volt látnom, hogy másokkal rosszul bánnak otthon.
Specialist_Buy5278@reddit
Szobrocskák alá horgolt terítőcskéket rakni
akabelle@reddit
Annak nem az a célja, hogy ne karcolja a bútort?
VastSuggestion1341@reddit
El se hiszem, van egy komment, ami nem a "végtelenül elcseszett gyerekkor" traumacsoport keserű visszaemlékezése
normalis104@reddit
Meg a tévé tetejére, de úgy, hogy mindenképpen belelógjon a képbe a sarka.
Panophobia_senpai@reddit
Még a lapos-tv tetejére is kell a csipke!
(Ez amúgy egy fura kelet európai szokás, nem csak magyar)
Emmuskafruska@reddit
Ez mamámnál is szokás volt :D
Glittering-Zone3333@reddit
Abban a hitben voltam, ha faterom elvisz a sarki kocsmába és a hallgatásomat megveszi egy jégkrémmel, akkor az igazából családi esemény és teljesen normális 🥲 az már utólag derült ki, hogy a kocsmai játékgépeket az én perselyem tartalmával “etette”.
Heniheniheni96@reddit
Cigizni mindenhol.
ern0plus4@reddit
Ki kellett mennem a kocsma elé sírni, nert csípte a szememet a füst, plusz a ruhám is q büdös volt utána.
A felnőttek mojd cigiztek, gyerekeknek meg menő volt, felnőttnek érezték magukat tőle, ld. nyuszikás vicc.
ipsirc@reddit
Zesko_Andus4997@reddit
Ha a Darwin-díjat egy fotóval kellene illusztrálnom, ez lenne.
elysiumkids@reddit
Jenelle a tinimamikbol 🤗
r3cktor@reddit
Mennyire jó, hogy egyre kevesebb a masszív bagószagú, nikotinsárga szagú nappali, ahol gyerekként alig ismert rokonok száraz süteményeit kellett rágnom...
A gyerekeim jó eséllyel már nem is fogják érteni, miért hívják a nappaliban a kisasztalt "dohányzóasztalnak".
CallMeKolbasz@reddit
A Gen Z orrba szájba bagózik. Amennyire a dohányipar rárepült a fiatalokra, a következő generáció még rosszabb lesz.
Valuable_Caramel_390@reddit
Elnézve a hozzászólásokat, szerintem sokan ismerik: amíg az én házamban laksz... amíg az én kenyeremet eszed...
Prestigious_Move3222@reddit
Ugyanabban a házban nőttünk fel?
Trutizautter@reddit
Én te vagyok? 😃
Valuable_Caramel_390@reddit
Szerintem elég sokan :-).
van_egy_macskam@reddit
Egy törülközőt használ az egész család.
Akkor lett külön törülközőm, amikor elköltöztem 18 évesen.
GuyUnderYouBed69@reddit
Áhh törülköző… A fellow keletmagyarországi állampolgár
Kindly_Independent18@reddit
Türülköző
Testsuly4000@reddit
Minősített esete a türülködző.
sbrijska@reddit
Fejér megyei családom is így mondja.
van_egy_macskam@reddit
Bocsi, ha nem gondolkozok, kijön a vér 🙄
HUNCronos@reddit
Mármint kéztörlésre, vagy seggtörléstől kezdve mindenre?
van_egy_macskam@reddit
A fürdés utáni rendes nagy törülközésre ☺️🥹
Lucinda_Snow@reddit
Hát de azon túl hogy fúj.. nem volt vizes a második embernél???
washmyoldbluejeans@reddit
oof. remélem együtt is kellett fürödni akkor már
MinimumProcess1346@reddit
Nekem olyan sztorim van hogy kb. 15 évesn amikor az egyik barátnőmnél aludtam elfelejtettek kitenni nekem törölközőt. Ezért megtörölköztem az anyukája törölközőjében, ami nekem tök természetes volt. Erre mondták hogy milyen undorító már hogy ilyet csinálok és nem értettem hogy mi a baj 😂
HUNCronos@reddit
ÁÁÁÁÁÁ
Affectionate_Turn421@reddit
De ezt hogyan? A 3. embernél már fixen egymerő víz és semmit sem vesz fel.
van_egy_macskam@reddit
Sajnos én voltam a 4.fürdő a családban. Anya, apa, öcsém majd én 🥲
anulustrikesback@reddit
Ezek a gusztustalan berögződések...az megy fürödni, akinek épp úgy tartja kedve vagy aki épp hazaesik izzadtan a melóból, focizásból stb. Ugyanígy nem értem a berögződött délbeni ebédet, 5 perc késés sem lehet!
Positive_Bedroom_469@reddit
Ahh a délbeni ebéd...anyám fel volt háborodva amikor én este 8-kor akartam húslevest enni. Mert nem, azt délben KELL enni.
anulustrikesback@reddit
Mindkét nagyapám kereken 12:00-kor ment be ebédelni, ha az nem volt az asztalon akkor kérdezték, hogy hol késik az ebéd, DE! veszekedés nem volt belőle, csak így szokták meg. Nálunk már rugalmasabb volt, akkor volt ebéd, ha kész lett, ha gyerekként nem mentem időben, akkor az az én bajom volt. Olyat viszont, hogy este nem lehet húslevest enni, soha nem éltem át. Karácsony környékén halászlé vagy töltött káposzta volt a reggelim, az ebédrm, a vacsorám vagy akár a hajnali nasim is wowozás közben.
CallMeKolbasz@reddit
Vírusközösség! 🙌 És baktérium. És gomba.
NadinDetti@reddit
Lekiabálni a másilat és agresszíven reagálni, ha elront valamit, esetleg csenddel verni, passzìv agresszívkodni. Otthon ezt tapasztaltam, sajnos én is ilyen lettem, de igyekszem fejlődni, és lassacskán, de egyre jobban leszokok erről.
redhairedacademic@reddit
Áltiban volt egy barátnőm akiknél mindig kaptam szörpöt és csokit, évekig azt hittem, hogy ők ilyen extrém gazdagok.
lujza_blaha@reddit
Hogy semmi follow-up nem volt a tanulasommal kapcsolatban. Elment anya szuloire, ellenorzomet is ellenőrizte, kaptam is majdnem minden nap (nem csokit.. ehhm), ami beindított egy öngerjesztő folyamatot.. aztán mindig felküldött tanulni, megfenyegetett, hogy felkerdezi a tananyagot, én ébren is maradtam sokáig, de gyakran csak sirassal töltöttem az idot, amíg mindenki el nem aludt. Másnap indult minden újra. Igazából a sok Netflixes true crime után csodálkozom, hogy belőlem nem lett sorozatgyilkos… 😂
Birbzy@reddit
Hogy 1 pár cipőm volt és 1 kabátom, valamint maximum 2 nadrágom. És ha ezek tönkrementek megkaptam,hogy nem vigyázok rájuk. Naponta ezeket hordtam és gyalogoltam 40 percet az iskoláig és 40-et vissza. Hogyan kellett volna vigyáznom rá jobban?
Individual-Depth2566@reddit
21 évesen vettem meg az első márkás cipőm és bőgtem mint egy gyerek. 🫂
Ok_Direction_6729@reddit
Nekem sem volt elég ruhám, az első fizetésemből zoknikat meg fehérneműt vettem és kurvára örülök neki mai napig, hogy nem kell számolgatnom már, hogy lesz-e elég a hétre vagy álljak neki kézzel kimosni, hogy legyen mit felvennem az iskolába. Pólóból is volt mindig egy amit 2x vettem fel azon a héten, mert abból sem volt elég 5 napra, mindig váltogattam melyiket veszem fel 2x gondosan odafigyelve rá, hogy ne legyen feltűnő, hogy nincs elég ruhám…
Birbzy@reddit
Gyakorlatilag én is így “sakkoztam” állandóan a ruhákkal. És a kézzel mosás is ismerős. Jelenleg az az egyik kedvenc mozzanatom az életemben,hogy öblítő illatúak a ruháim minden nap amikor felveszem őket. Éppen ezért mindig másik fajta/illatú öblítőt is veszek és minden egyes szárító leszedés után megszagolom őket.
No_Supermarket_1112@reddit
A szüleim mindig normálisak voltak. Egyre gyakrabban érzem azt, hogy már ez is különlegesség mostanában.
Illustrious-Gear-948@reddit
Szerettek minket , de nem öleltek àt soha a szüleim es sose mondták, h szeretnek sem gyerekként sem később . Puszit maximum akkor kaptam , ha szülinapom volt.
Aztán lett egy barátom, es láttam mindig ahogy az ő szülei naponta átölelik, kimutatták mennyire szeretik még felnőtt korban is.
Nekem meg olyan is volt , hogy mikor elakartam köszönni külföldre költözés előtt anyámtól , azt mondta nekem : nem ad puszit , fogjam fel h utàlja ezt. Aztán én voltam a köcsög , hogy el sírtam magam es eljöttem tőle. Nagyon fájt. Mert azóta nekem is van gyerekem es a legnagyobb félelmem , hogy majd egyszer már nem akar megölelni.
MinimumProcess1346@reddit
Nekem a szüleim nem érezték jól magukat egymással, rengeteget veszekedtek. Aztán lett egy barátnőm, átjártam hozzájuk és gyakran hallottam, ahogy az anyukája nevet a tv előtt. Így felnőtt fejjel ez már nagyon durva, de akkor nagyon meg voltam döbbenve ezen, hogy ő ennyire jól érzi magát.
KMark0000@reddit
Nálunk anyám nem sok mindent csinált, így teljes mértékben kijárt, hogy le legyen cseszve, ha már évekig nem dolgozott, de szomszédolni és szórakozni azt tudott gond nélkül, néha esetleg takarítani viszont sosem. Akkor még nem fogtam fel, hogy az ujjnyi por az nem normális egy lakásban, vagy miért láttam nagyanyámat mosogatni állandóan miután eljött látogatóba, vagy azt, hogy apám nem azért cseszi le anyámat, mert egy állat (mármint apám), hanem azért, mert már penészes a leves a hűtőben, és nincs kidobva, vagy esetleg rosszabb, fel van tálalva.
anulustrikesback@reddit
Hogy mennyi ilyet látok....és nem azzal van a baj, hogy a nő is ember akar lenni, hanem ha felborulnak az egyensúlyok és ez mindkét irányba, mindkét nem felé érvényes. Szomorú, főleg, hogy sokszor a gyerekek szívnak miatta meg az egyik fél a szülők közül fizikai és/vagy lelki roncs lesz.
KMark0000@reddit
Talán annyi mentsége lehet anyámnak, hogy vagy örökölt vagy nem tudom, valószínűleg depressziós vagy a fene tudja. Volt elég bajom anélkül is, hogy a gyerekekeként én játszam az ő szülőjét, úgyhogy egy ideje már annyira igyekszem nem magamra venni a dolgait, meg a problémáit. Oldja meg, nekem is meg kellett, horgonyokkal a nyakamban, senki nem segített, inkább még belémrúgott mindenki.
Annyira ostoba voltam én is, hogy mindig mindenki más problémáját oldottam meg a sajátom helyett, de már igykeszem magamra koncentrálni.
anulustrikesback@reddit
Ezzel mondjuk túl sokan vagyunk így, függetlenül attól, milyen környezetben nőttünk fel. Túl sokszor helyezünk másokat előtérbe magunk helyett, holott szerintem az egyedüli ami elfogadható, ha a gyerekeinkkel tesszük ezt. A többiek ugyanolyan felnőttek (nagy átlagban, vannak ilyen-olyan kivételek persze)
Örülök neki, hogy próbálsz magadra koncentrálni, biztos vagyok benne, hogy boldogabban éled az életed. Csak így tovább!
KMark0000@reddit
nagyon kedves tőld, köszönöm! kívánom neked is a legjobbakat, nem is értem miért vagy redditen, csak rontod az átlagot XD
Life-Fucker-Upper@reddit
🥺
No_Evening_9648@reddit
Jaja, nálunk is volt ilyen, anyám egyszer mert jókedvű lenni, apám meg beleállt azzal, hogy "te meg mi a francot vigyorogsz?" Mintha ebben a családban csak szenvedni illene.
Significant-Career21@reddit
Decent_Discussion_69@reddit
Ugyanez🥲
Puppipu@reddit
Mikor apám már elég durván ivott (korábbról azért sok szép emlékem van), mindennapos szavajárása lett, hogy eltöröm a kezedet. Kb mindegy volt, hogy mosogattam, és arra mondta, hogy ha valamit eltörök, ő is eltöri a kezemet, vagy hogy gépeltem, és hangos volt szerinte a billentyűzet. Pár éve nyitottam ki a kaput, míg állt ki a férjem kocsival, és eszembe jutott, hogy amikor apámnak nyitottam ki, mindig úgy szállt be a kocsiba, hogy ha nekiütöm a kocsinak a kaput, eltöri a kezemet. Ott abban a pillanatban tök fura volt, hogy a férjem nem ezzel a mondattal szállt be a kocsiba.
krisztatisztagyagya@reddit
Relatív, hogy normális-e, de az, hogy mi a családban simán vagyunk egymás előtt meztelenek és senki nem gondol róla semmit. Amikor tinikoromban a barátaim megtudták, hogy öcsémmel leszarjuk, ha a másik bejön a fürdőbe, miközben zuhanyzunk, teljesen le voltak sokkolva, mert még anyukájuk egy dolog, de ellenkező nemű családtaggal nekik fura. Nekem valahogy ez sose merült fel, vagy az egész család hagyjon békén, vagy senki nem zavar
Decent_Discussion_69@reddit
-En vagyok a szulo te a gyerek, nekem mindig igazam van neked nincs, nekem jar a tisztelet neked nem -szoban fenyegetni hogyan fognak megutni hogyha nem hagyok abba valamit mint pl: “kitaposom a beled” “belelepek a szadba” “megszaggatlak” -Olyan mocskosan beszelhet faterom velem ahogy akar, en nem szolhatok vissza mert o a szulo -Ha valami mentalis problemam volt, annyival letudtak h egy takony vagyok, mindenem meg van, teto a fejem felett, kaja, viz. Semmi okom nincs ra hogy szomoru legyek, ok sokkal tobb szart ateltek——> versenyt csinalni mindenbol hogy kinek volt rosszabb. -Sokaig azt hittem hogy teljesen normalis hogy sose jatszottunk tarsast egyutt szulokkel, sose mentunk kirandulni sehova, nem vittek sehova, semmi kozos program, nem neztunk egyutt filmet.
heyimrichardzk@reddit
Félni a saját anyádtól.
Creepy_Management862@reddit
Na jó…ezeker a HSZ-eket borzasztó volt olvasni. Küldök ölelést mindenkinek.
AnonymusPsyche@reddit
Hogy minden nap megfogadtam magamban, hogy jó leszek, hogy ne kiabáljon rám anyám.
Azóta kinőttem ezt, mert kurvára nem lehet semmi jót csinálni, valami miatt mindig kiabálni fog, akármennyi időt is töltök vele.
Zesko_Andus4997@reddit
Ez! Innen indult és hatalmasodott el a szorongásom. Minden egyes nap megfogadtam, hogy na ma jó leszek. Sosem lettem jó, minden nap csináltam valamit ami miatt hálátlan/rossz/buta/haszontalan stb voltam. A legrosszabb, hogy a mai napig túlgondolok mindent, minden döntésem előtt szorongok, és mai napig eszembe jut néha, hogy ha így vagy úgy döntök, akkor a szüleim lecsesznek vagy nem. Mert ez a két állapot volt, dícséret soha.
Top_Engineering_8631@reddit
Én mindig számíthattam a családomra, a gyerekkorom kiegyensúlyozott volt, a szüleim szerették egymást. Meglepődtem, amikor kiderült, hogy az általános iskolás barátaim szülei szinte mind elváltak, mindenkinek van mostohaanyja-, apja vagy -testvére, és nem olyan harmóniában élnek mint mi.
Fabulous-Mechanic-76@reddit
15 éves koromig velem is ez volt. aztán szétmentek a szüleim 😅
Thin_Log_8909@reddit
Az a híres egy kád víz. Viszont ahogy nőttem értettem meg egyre jobban hogy ez így nem fasza. Most meg már tusolok azt is gyorsan
Ok_Direction_6729@reddit
Így utólag nem volt normális, hogy anyám rendszeresen alvás előtt ilyeneket mondott, hogy utál dolgozni és reméli meghal álmában, hogy ne kelljen mennie vagy odabent meghal munka közben. Ja és az sem volt normális, hogy nem mertem kérni enni, mert anyám lebaszott, hogy neki semmi kedve főzni, mert dolgozott így inkább megvártam míg magától főz vagy húgom kihisztizi, hogy főzzön és akkor ettem, de akkor sokat. Nem mindig volt otthon szendvicsnek való sem.
NudeCatEnthusiast@reddit
Hogy a szülők nem szeretik egymást, non-stop veszekednek, káromkodnak egymással. Hogy a gyereket néha meg kell verni. A mai napig meglepődöm, amikor az ismerőseim 99%-a azt mondja, sosem verték meg, talán egyszer elcsattant egy pofon. Utólag az is elég szar, hogy bár anyagi oka nem volt, de valamiért mindig ugyan azt a száraz, sima vajas-téliszalámis szendvicset kaptam reggel a suliba elvini, a többiek bent meg csomagolták ki a sokkl gusztusosabb, megpakoltabb kiflijeiket, amikre néha irigy voltam. Ja, meg hogy addig nem kelünk fel az asztaltól, amíg nem ettem meg a kaját, amit tíz éve gyűlölök. Volt, hogy már bőgtem, taknyom-nyálam összefolyt, de ott kellett ülnöm fölötte, nem ehettem mást. Nehéz volt megérteni, hogy egyszerűen utálom a magyar konyhát, a hagyományos magyar kosztokat, az egész ízvilágtól rosszul vagyok. Igen, válogatós gyerek voltam, de tulajdonképpen csak az kellet, hogy felnőjek, legyen pénzem és azt vegyek/főzzek, amit akarok, ami eléggé kiszélesedett azóta, és egyáltalán nem csak ugyan azt a pár dolgot vagyok hajlandó megenni. Autentikus magyar dolgokat azóta sem eszem.
sophia_kovach@reddit
Suli után otthon ebédelni úgy, hogy a suliban is ebédeltem. Sokszor nem is voltam éhes emiatt, mikor hazaértem. Ezert néha veszekedés is volt.
r3cktor@reddit
Sokáig hittem azt, hogy mindenki más is egy-két telerakott bevásárlókocsinyi üres üveggel megy az üvegvisszaváltóhoz.
Aztán rájöttem, hogy nem mindenkinek alkoholista az apja.
Boba0514@reddit
Úristen mekkora trailer park boys vibe. Hirtelen nem találom a részt, amikor kölcsönkér az apjától 50 dolcsit, mire az ad neki 2 kocsi üveget.
Remélem ennyire nem volt súlyos a helyzet: https://www.youtube.com/watch?v=L9GYFlKr_-I
EpresGumiovszer@reddit
Az a szegény pára csak fagyipénzt akart neked szerezni. 🥺 /s
offleashmind@reddit
Gyerekként természetes volt, hogy nincs külön szobám (egyedüli gyerek voltam, de 35 négyzetméteres egy szobás albiban laktunk), amikor ovis társakhoz mentünk játszani (és nekik volt saját szobájuk) nem igazán fogtam fel ezt.
Nagyszülőknél hetekre ott hagytak, szinte egész nyáron… mivel voltak ott más gyerekek is a családból így nem fogtam fel tragikusan a dolgot.
Fent említett nagyszülőnél rendszeres program volt a “cigi csikk gyűjtő verseny”, minden gyerek kapott egy vödröt és abba kellett szedni…
Logical-Sugar-5519@reddit
Gyerekként azt hittem, normàlis májusban megfogni az összes cserebogarat egy vödörbe és gondozni, felnőtt fejjel inkább fognék meg egy izzó pararazsat mint azokat az undorító bogarakat 😀🤮🤮
Top-Produce-6023@reddit
Mi krumplibogarat kellett, hogy szedjunk, néha 10 ft/db, neha 20 ft/db volt az árfolyam. Az is számitott, ha csak pete volt. Még arra is emlékszem,h a kis kék szitámmal zártuk le a vodrot,h ne masszanak ki. Ma belehalnék, ha meg kellene fognom egyet is.
CsippCsipp@reddit
Tudom, ez nem nagy vigasz, ha nagyon nem szívesen csináltad, de te legalább kaptál pénzt. Így kvázi megvették a szabadidődet és nem saját erőforrásként kezelték. Ha már mindenképpen csinálnod is kellett, legalább kifizették. Bár gondolom így is sovány vigasz, na mindegy, csak megpróbáltam kicsit átkeretezni.
Alternative-Mango-52@reddit
Mennyi?!?! Ha találtál egy hektár közepesen fertőzött állományt, az egy elég komoly nyaralást simán futhatott.
Top-Produce-6023@reddit
😄😄😄
Kb 6 rovid sor krumplink volt. De egy ido utan ez is ugy mukodott, mint a szoloszuret (az tablankent kb 1 hektar volt, ott 1 vodor szoloert fizettek ennyit anyuek) : nem szamoltuk, hany darab, hanem kaphattunk vmi kisebb dolgot a jatekboltbol. 😄
Mezeifenyo@reddit
Nah, szerintem tök cukik
Valuable_Caramel_390@reddit
Mi anno eső után összegyűjtöttük a csigákat és csigafuttató versenyt rendeztünk...
Cherry-Bliss22@reddit
Privilegizált a helyzetem, még a mai napig van, hogy csodálkozom 1-1 dolgon… Gyerekként ezek maradtak meg nagyon:
-“A nagyszülők mindig ráérnek” 😅 Nekem teljesen természetes úgy menni hozzájuk, a mai napig is, mintha csak hazamennék. Gyerekként is volt, hogy eszembe jutott, inkább ott játszanék, 5-6 évesen is tudtam a vonalas telefonszámukat, telefonáltam és jöttek értem. Vittek állatkertbe, vidámparkba (Disneylandbe is🥹), papámmal az összes itthoni kastélyt megnéztük szerintem gyerekkoromban, nagyon sok múzeumba is elvittek. Én így nőttem fel, teljesen az életem részei a mai napig, így mindig meglep, mikor mondja valaki, hogy ő egyáltalán nem beszél a nagyszüleivel, évente 1-2 alkalommal látja őket, gyerekként sem foglalkoztak vele.
-Nem értettem, hogy hóban, esőben miért bicikliznek, gyalogolnak az emberek, sokkal egyszerűbb és kényelmesebb beülni a kocsiba és azzal elindulni. Nálunk bicikli otthon hobbi miatt volt csak.
-Nyaralás, utazás. Természetesnek vettem, hogy mi egész nyáron lent voltunk anyukámmal a tengerparton, hogy 2-3 havonta utaztunk valahová.
-Nem volt soha olyan étel az asztalon, amit én nem szerettem, mindig készült olyan fogás, ami a kedvencem volt. Egyszer barátnőméknél ebédeltem, valami fura rakott étel volt az ebéd. Én teljes természetességgel közöltem, hogy köszönöm, de ebből nem kérek. Barátnőm és a szülei is ezen teljesen elhűltek, hogy mi az, hogy én csak olyat eszek, ami a kedvencem, náluk azt kell enni, ami van.
Ok_Explorer_8055@reddit
Minimeminime@reddit
Anyukám kb az összes játèkomat elajándékozta az èvek során, mindig megkèrdezès nèlkül. Visszanèzek, ès semmi emlèkem nem maradt a gyerekkorombol kb. Ès soha nem kèrdezte meg hogy ez nekem oké e
Water_Melon_14@reddit
Ugyan ez történt velem is. A legrosszabb,hogy nekem anyukám egy ismerősünknek adta,akinek voltak kisebb gyerekei és rendszeresen átjártunk hozzájuk játszani. Még emlékszem,hogy ott álltam a saját játékaim felett és egy világ omlott össze bennem,hogy nem vihetem haza őket. Fogalmam sincs miért csinálta,nem is nőttem még ki belőlük,a másik család se volt rászorulva ráadásul annál a családnál két fiú volt,a játékok pedig javarészt a mindenféle barbie babáim és kiegészítőik voltak.
Fun_Chocolate_8988@reddit
🫠
Apu_szetkoxolt_okle@reddit
WTF 😱
NegativeOwl9929@reddit
Wtf? Milyen anya az ilyen?!
godotwasthere@reddit
Kicsit más jellegűek, de - az, hogy a Burger King/McDonalds/pizza stb nem mindenkinél egy iszonyatosan ritka ajándék a jó bizonyítvány vagy hasonló sikerek után, hanem mások rendszeresen esznek ott - hogy nincsenek otthon szörpök, üdítők, csoki, stb, mert ezek nem mindenki szerint egészségtelen és univerzálisan kerülendő dolgok - hogy nem nézünk TV-t a családi vacsora alatt hanem beszélgetünk - hogy nem kezelnek engem lányként máshogyan mint az öcsémet, hanem mindenkinek kellett főzni, takarítani meg IKEA bútort szerelni és kocsit mosni - hogy nincs mindenki benne valamilyen sportcsapatban ahova hetente háromszor kötelező járni még akkor is ha rühelli - hogy ha az egyik gyerek kap valamilyen ajándékot akkor a másik is - hogy a tv-ben nem csupán olyan rajzfilmeket lehet nézni amik nem “erőszakosak”
godotwasthere@reddit
Vagyis igazából nem felnőttként jöttem ra arra h ezek nem normálisak, hanem a felnövésem különböző stádiumaiban. Pl ált suli végén teljesen megdöbbentem amikor átmentem egy barátnőmhöz ahol a szülei megkínáltak kólával, amiről otthon anyám meg úgy beszélt mint kb a heroinról :D
Least_Raisin_1924@reddit
Kiabalas a gyerekekkel otthon, de olyan stilusban, hogy “Mit csinaltal megint, te faszszopo kurva?”
Nem menni nyaralni, programozni, kikapcsolodni a csaladdal, hanem bekurni a gyerekeket a teve ele.
Mindennapi ivas
Anyuka kethavonta mas kanit hoz haza
Anyukat a gyerekeinek kell evente abortuszra kiserni
Lekurvazni es undoritoan megnyilvanulni minden anyukarol a stuloi munkakozossegbol.
Szulok a gyerekeiknek beszelik ki a munkatarsaikat, randijaikat
r3cktor@reddit
Két hete hallottam a penny parkolóban egy anyuka "beszélgetését" a kisfiával, aki utólag találta ki, hogy szeretne valamit a boltból.
"Elmész te a picsába, Kevin! Most jöttünk ki a kurva anyádat! Hát nem vagy te egy büdös köcsög, de tényleg?"
Kevin pedig már meg se szeppent rajta. Jól láthatóan megszokta.
Initial_Beginning198@reddit
Vannak köztük fehér bőrű,szőke hajú.Laikus meg sem mondaná...
_Chenault_@reddit
Legrosszabb fajta; fehér bőrű, szőke hajú, kék szemű. A gyerekem sulijába sok ilyen jár 😕
EpresGumiovszer@reddit
A C jelző egy viselkedési forma és életstílus, nem pedig bőrszín és származási megjelölés. A nevét onnan kapta, hogy arányaiban egy bizonyos csoport felülreprezentált.
szmate1618@reddit
És hogy hívják ezt a népcsoport? Cigánynak biztos nem, hisz az egy viselkedési forma.
EpresGumiovszer@reddit
Nézd, a "Mekkora egy skót/zsidó vagy" jelző is elhangzik bizonyos pénzügyi viselkedés esetén, és kétlem, hogy legtöbbször McLehmann lenne az illető. Az alternatív jelentések, szóhasználatok kialakultak, ez van, lehet játszani a nagy PC-t, meg törölni fórumokról, de a köznyelvből jóval lassabban kopik ki, ha egyáltalán kikopik.
szmate1618@reddit
Még egyszer feltenném akkor a kérdést: hogy hívják ezt a népcsoportot? Egy szóban.
skp_005@reddit
norvég
Örülök, hogy segíthettem.
EpresGumiovszer@reddit
Túl sok warningom van ehhez. Leírtam fent úgy, hogy bárki megértheti az egész jelöljük meg a C-t és társai szokást.
Just-Sundae-6545@reddit
Én nem vagyok egy virág lelkű faszi,de amikor egy gyerekkel így beszélnek a szívem szakad meg. (Arról nem is beszélve,hogy legszívesebben mèg a mentőben is ütnèm anyut/aput,nagyit,bárkit aki ezt csinálja,de egy életre szóló traumát okoznèk ezzel a gyereknek ha előtte bántanám azt a valakit). Hát a kurva anyját az ilyennek,remélem kínok között döglik meg egy kurva árokban szemét gecije.
Fun_Chocolate_8988@reddit
Bezzeg az ilyen nyomorékoknak elsőre összejön a gyerek..
Least_Raisin_1924@reddit
Feherek vagyunk mi is es total jo kornyeken elunk orszagos viszonylatban, ket nappal kulfoldrol valo hazaerkezesem utan kaptam a fejemhez telefonon este fel tizenkettokor 4-5 nemfogadott hivas utan, hogy “ugyanolyan fereg vagy, mint az apad”, koritve rendorsegi kihivassal, stb.
(Az oka az volt, hogy testveremmel osszekulonboztunk rajta, hogy szedje ossze a kimosott ruhait es teregessen ki.)
Ha letezik a dantei pokol, az ilyen csaladi eletet valahova kozepre tennem, amit az anyagyilkosok es pedofilok erdemelnek meg.
Adorable-muffin-9512@reddit
szerintem még a r/programmingHungary -n se járnak családdal programozni
Many-Oil-2113@reddit
Magamnak vasalni azta b*zi iskolaköpenyt 6 évesen hajnalban. Kötelező volt és bazira gyűröttre szárította anyám valahogy, siman rámhagyták, hogy kivasaljam. Kiégettem természetesen.
Csomó más dolog is volt, amiről sejtettem, hogy nem normális, de nem tudtam, hogy mennyire nem: - hiába kértem, sosem olvastak nekem esti mesét - amikor én tanultam olvasni, még eljátszani se próbálták, hogy érdekli őket, hogy mit csinálok
De a legtöbb dologról már kicsinek tudtam, hogy kurva gáz, és em normális. (Egyedül orvoshoz menni 10 évesen meg olyan helyekre, ahol anyám tartozott vkinek, és ő nem akart bemenni. Ócska ruhákat hordani. Minden pénzt szerencsejátékra költeni. Soha nem menni sehova, stb.)
deviantskater@reddit
Normálisnak tűnt, hogy egész gyerekkoromban saját a ágyamban aludtam. Ahogy olvasok ott-ott, meglepő, hogy mennyi kapcsolatot tesz próbára, és mennyi szülő dolgát nehezíti meg, hogy a gyerek velük egy ágyban alszik, nem a saját helyén. Számomra elképzelhetetlen volt, hogy valaki önszántából akarjon a szülei ágyában aludni.
SilverLine9125@reddit
Pontosan ugyanez! Soha nem aludtam a szüleimmel egy ágyban, egész csecsemő korom óta, külön kis szoba, kiságy, majd később nagyobb ágy. A szüleim egyszer nem altattak el max bekísértek a szobába, egy 'jó éjt puszi' és alvás, ajtó becsuk... Vagy nyitva marad, de ők mindig tv-re aludtak el, ami át hallatszott, így meg én nem tudtam aludni, szóval inkább csukott ajtó. Amikor mesélik a körülöttem lévők, hogy pl. a kislány 10 éves és az anyjával alszik, vagy pl. a kicsi évekig köztük aludt és ezt majd ha lesz gyerekem nekem is meg KELL engednem, stb, ledöbbenek. Aztán, hogy most mi a helyes megoldás, tudja a fene...
chx_@reddit
Szülők nyárra leadtak a nagyszülőknek, néha hetekig nem láttuk őket.
Pollipudlipotty80@reddit
Családi és egyéb ünnepeken mértéktelen piálás.
sophia_kovach@reddit
Na meg disznóvágásokon. Hú... Sosem felejtem el azt, amikor unokatesómmal bezárkóztunk a kamrába és onnan hallgattuk mi történik...
Any_Butterscotch4405@reddit
Akkor nálatok meg ez Istenes volt, többség kommentben a napi a jó szó... :(
Balint0s@reddit
Bármilyen "rossz" dolgot csináltam, (Az idézőjel azért van ott mert a rossz itt bármit jelenthet ami nem tetszett neki, pl rossz helyre tettem le a poharat) apám azzal fenyegetőzött hogy javítóintézetbe fog küldeni mert olyan idióta vagyok. Sose voltak tanulási gondjaim, szerintem korrekt ember vagyok. 4-5os jegyekre érettségiztem. 17-18 évesen jöttem rá hogy ez nem volt normális, sok egyéb más dolog mellett.
Psychological-Half46@reddit
Soha egy percig sem gondoltam, hogy normális, ami velem történik, de semmit sem tehettem ellene. Nem tudom, hogy jobb-e így felnőni, naivitás nélkül, pontosan tudva, hogy az egész el van baszva, vagy hirtelen ráébredni a valóságra, és csalódni a gyerekes álomvilágban. Azt hiszem, az előbbiből keserűség lesz, az utóbbiból harag, és talán az utóbbi ad több lehetőséget felnőttként.
Alfa-Hr@reddit
Ebben az esetben az ignorancia/tudatlanság átmeneti menedék , így vagy úgy , de a valóság beb.sz .
wakemeup08@reddit
Házi cselédet játszani 8 éves koromtól.
Házi feladat helyett vasalni és takarítani a felnőttek után. ( hamar megtanulod mérlegelni, melyik követelmény a rosszabb, ha nincs megcsinálva )
Szülők veszekedése és fizikai bántalmazását végig nézni, gondolkodni, mikor durvul el annyira, hogy beavatkozz.
A szülők szexuális életét végig hallgatni, legalább heti 5*.
Abba hagyatni az egyetemet a gyerekkel, mert “anyád instabil, gondozd.”. Konkrétan 15 percem volt össze pakolni.
Egy cipőm volt télen, ami lyukas is volt és kb szét fagyott benne a lábam.
Hajnal 2kor felkelteni a másikat, mert találtál valamit, amibe bele lehet kötni.
Alap ismeretek nélkül közösségbe engedni gyereket. ( pl kézmosás, és nem sorolnám, mert még mindig görcsben a gyomrom)
Pár kommentet olvasva néha nem tudom, hogy megnyugodtam-e, hogy másokkal is előfordulnak hasonló szituációk vagy csak dühösebb leszek-e. Minek gyerek annak, aki ténylegesen nem tudja felnevelni. Nekünk kemény évek ezeket feldolgozni , ha megy egyáltalán.
Hozzàteszem, hogy jelenleg mintacsaládként funkcionàlunk. Támogatnak, segítenek mindenben és tényleg számíthatok rájuk bármiben. Én és a tesóm évek óta pszichológushoz járunk, ott jöttünk rá, hogy valami “nem oké”. Én megbocsátottam, de nem felejtem el.
Demaged_butadorable@reddit
Èvekig harcoltam hogy megèrtsèk nem akarok disznohust enni. Nagyon megûlte a gyomrom utàna oràkig rosszul voltam. Volt hogy azt hazudták hogy csirke miközben disznò volt.
Akara216@reddit
Fuh, én nem bírom a disznóhús szagát, ízét, állagát stb. Öklendezek tőle. De mégis erőltetik.
Quirky_Gazelle6910@reddit
Az állandó veszekedés
Piálás
Hitelből fizetni a hitelt
Akkor is ott maradni a munkahelyen mikor kurvára kihasználnak mert hát nem szabad a süllyedő hajót elhagyni hiszen akkor cserbenhagyom őket ( az életével fizetett érte apám) .
ClassroomMore5437@reddit
Nehéz cuccokkal gyalogolni a buszpályaudvartól apám lakásáig kb. 2 km-t. Pedig volt autója, de nem jött ki elém soha.
Alternative-Mango-52@reddit
Évente háromszor hazajönni suliból, közte meg néha egy ebéd erejéig találkozni anyámmal.
BeGentle1mNewHere@reddit
Kritikus gondolkodásra nevelés. Néha az az érzésem ez csak nálunk volt módi 🙂
Least_Raisin_1924@reddit
A kommentek alapjan egesz jol sejted.
Kappaengo@reddit
Social media rongyrázás
ipsirc@reddit
De szemtelenül fiatalnak tetszik lenni.
ipsirc@reddit
Ingyen kaja minden nap.