90-es évek elején voltam kisgyerek, legalábbis az volt az az időszak, ahonnan az első emlékeim vannak. Emlékszem tesómmal majdnem minden évben mentünk nyári táborba, nagyszülőkhöz, néha külföldre is szüleimmel.

Végtelennek tűnt a nyár. Akkoriban iratkoztam be a helyi gyerekkönyvtárba, rengeteget olvastam minden évben, a könyvtár is szervezett film vetítésket a nyár alatt gyerekeknek (akkor láttam pl először egy agyonhasznlt VHS-es as Star Warst). Annyit olvastam, hogy megengedte a gyekrekönyváros néni pár év után, nem emlékszem már hogy ő volt-e a vezető, hogy a rendes felnőtt könyvtárból is kölcsözhettem könyveket rajta keresztül és amit ajánlott, mint A Gyűrük Ura.

Lakótelepen nőtten fel, ha épp nem voltunk sehol, akkor elmentünk "bandázni" a telepi gyerekekkel. Fociztunk, pingpongoztunk, felfledeztünk.

A fentiek alapján én ezért éreztem mindig azt hogy hosszúak voltak a nyarak, mert sok minden történt 3 hónap alatt.

Ma egy nyári egy vagy kéthetes szabadság úgy elillan, mintha nem is lett volna. Szidom az időjárást, hogy megint 40 fok van, el vagyok havazva a melóval, takarítani is kéne, még pár mosást betenni, még nem főztem semmit ebédre vagy vacsorára. Aztán este fáradtan behuppanok az ágyba hogy reggel indulhassak dolgozni.