Nekem segít, ha elterelem a figyelmem (cicás videók, zenehallgatás, akármi), amikor megyek valahova, illetve emlékeztetem magam, hogy ez csak egy érzés, egy pillanatnyi állapot. Én nem egy szorongó ember vagyok, hanem éppen szorongok, el fog múlni. Az is segít, ha kiírom magamból a dolgokat, elkezdek írni (papírra vagy telefonba) arról, amitől szorongok, és írok, írok, írok... Segít megfoghatóbbá tenni az irracionális félelmeket, kényszerít, hogy ne fuss vad köröket körülöttük.

Illetve teljesen „ér” minimalizálni azokat a dolgokat, amik szorongást okoznak, legalább az államvizsgáig (amihez sok sikert!). Ha lehet emailt írni, ne telefonálj, ha valamit most nem kell elintézni, intézd el később. A szorongás és a leküzdése rengeteg energiát emészt fel, nyugodtan pihenj többet, kíméld magad, amíg szükséged van rá.

Tudom, hogy amikor szorongsz, olyan, mintha soha nem lenne vége. De vége lesz. A szorongás csak egy folyamat, amit elindít az agyad, egy program, ami lefut. Sajnos néha az agyunk valamiért a fejébe veszi (zavaros hasonlat, bocsánat), hogy minden is veszélyes, és folyamatosan elindítja ezt az idióta programot. De a jó hír az, hogy ahogy megtanulta ezt, ugyanúgy meg tudja tanulni, hogy nem kell félni mindennapi helyzetektől. A How Emotions Are Made egy nagyon érdekes könyv, nekem is segített benne, hogy ne tűnjön olyan legyőzhetetlennek a szorongás.

Igazán viszont a kognitív viselkedésterápia (CBT) segített. Meg a gyógyszer, ami arra (volt) jó, hogy tudjak egyáltalán koncentrálni a terápiára, gyakorolni, amit megtanultam. A gyógyszer felhoz egy olyan szintre, ahol be tudod gyakorolni a nem-szorongást.

Akármi válik be, kitartást neked!